A szabadságvesztés végrehajtásának megkezdésére akkor engedélyezhető legfeljebb három hónap halasztás, ha a szabadságvesztés hátralévő része két évnél rövidebb, és az elítélt személyi és családi körülményeiben olyan méltányolható fontos ok áll fenn, amely a halasztást indokolttá teszi.
A Büntetőeljárási törvény három hónapot meghaladó, határozott ideig tartó halasztásra, vagy a már engedélyezett halasztás meghosszabbítására még akkor is, ha a szabadságvesztés hátralévő része két évnél hosszabb csak abban az esetben ad lehetőséget, ha az elítélt betegsége az életét közvetlenül veszélyezteti. Ebben az esetben a bíróság igazságügyi orvosszakértői szakvélemény alapján állapítja meg a halasztás egészségügyi feltételeinek fennállását, és a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága egészségügyi szolgálata vezetőjének - az elítélt egészségügyi állapotának büntetés-végrehajtás keretei között való kezelhetőségére vonatkozó - nyilatkozatát figyelembe véve határoz a kérelemről.
Az elítéltnek a személyi, illetőleg családi körülményei három hónapot meghaladó, vagy ismételt halasztásra nem adnak alapot. Ha pedig már az elítélt kérelméből, illetőleg a kérelmével együtt benyújtott orvosi igazolásból megállapítható, hogy az életét közvetlenül fenyegető betegség nem áll fenn, a bíróságnak a halasztás iránti kérelmet ugyancsak el kell utasítania.
Az ítélet jogerőre emelkedésekor az előzetes letartóztatásban lévő terheltnek a büntetés végrehajtására szintén nem lehet halasztást engedélyezni, mert ettől kezdve már szabadságvesztését tölti és a halasztás engedélyezése a szabadságvesztés félbeszakítását jelentené, amit a félbeszakítás tartamától függően a büntetés-végrehajtási intézet parancsnoka, a büntetés-végrehajtás országos parancsnoka, vagy a büntetés-végrehajtásért felelős miniszter engedélyezhet.
El kell halasztani – kérelem nélkül hivatalból is - a szabadságvesztés végrehajtásának megkezdését annak a nőnek az esetében, aki igazoltan tizenkettedik hetet meghaladó terhes, legfeljebb a szülés várható idejét követő hatodik hónap végéig, avagy hat hónaposnál fiatalabb gyermekét gondozza.
Kizárja a halasztás engedélyezését, ha az súlyosan veszélyeztetné a közbiztonságot vagy a közrendet, illetőleg ha az elítélt szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani. Ezek fennállása esetén akkor sem kerülhet sor halasztásra, ha egyébként az elítélt személyi vagy családi körülményei, életét közvetlenül veszélyeztető betegség, nő esetében terhessége alapján helye lenne a halasztásnak.
Elzárás és közérdekű munka végrehajtásának megkezdésére az elítélt kérelmére fontos okból, különösen az elítélt személyi vagy családi körülményeire tekintettel ugyancsak engedélyezhető legfeljebb három hónap halasztás. A szabályozás gyakorlatilag megegyezik a szabadságvesztés végrehajtásának elhalasztására vonatkozó rendelkezésekkel, a különbség annyi, hogy elzárás esetében a törvény nem szabja feltételül a hátralévő rész terjedelmét, mivel az elzárás leghosszabb tartama kilencven nap lehet. További különbség még, hogy elzárás esetén a kötelező elhalasztás a kisgyermekes nő esetében a gyermek egy éves koráig terjed.
A közérdekű munka esetében pedig - mivel a közérdekű munkát nem a büntetés-végrehajtási szervezet hajtja végre - a BVOP egészségügyi szolgálatának nyilatkozata nem szükséges, ha a halasztás iránti kérelem alapja az elítélt életét közvetlenül veszélyeztető betegsége.
A halasztás iránti kérelemről, ha azt a terhelt az ügydöntő határozat jogerőre emelkedését követően szóban nyomban előterjeszti, az ügydöntő határozatot hozó bíróság dönt. Amennyiben a terhelt a kérelmét később, vagy a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt terjeszti elő, azt a büntetőügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell benyújtania. Ha a kérelmet nem nyomban a tárgyalás befejeztével szóban, vagy nem a szabadságvesztés büntetés végrehajtása alatt terjesztették elő, 2.000,- forint illetéket kell illetékbélyeg formájában megfizetni.
Ha a szabadságvesztés, az elzárás vagy a közérdekű munka végrehajtásának elhalasztása iránti kérelmet olyan időben terjesztik elő, hogy annak elintézésére a végrehajtás megkezdésére kitűzött határnap előtt már nincs lehetőség, a tanács elnöke a kérelem elbírálását mellőzi és erről a kérelmezőt értesíti. Ha a szabadságvesztést, vagy az elzárást már foganatba vették, a kérelmet a szabadságvesztés, avagy elzárás végrehajtásának esetleges félbeszakítása iránti intézkedés végett a büntetés-végrehajtási intézetnek, közérdekű munka esetében a büntetés-végrehajtási bírónak megküldi.
Amennyiben a bíróság a halasztást engedélyezi, annak tartamát az ügydöntő határozat jogerőre emelkedésének napjától számítja, a halasztás leteltét követően az elítélt köteles a (korábbi) felhívásban megjelölt büntetés-végrehajtási intézetben megjelenni.
A szabadságvesztés, az elzárás, a közérdekű munka (és a javítóintézeti nevelés) végrehajtásának elhalasztása tárgyában hozott határozat ellen az ügyész, az elítélt és a védő fellebbezhet.
Jogszabályok: Be. 591-591/B. §-ok, 595. §, 1979. évi 11. tvr. (Bv.tvr.),