Az Alaptörvény XXVIII. cikkének (7) bekezdése rögzíti, hogy a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely jogát vagy jogos érdekét sérti. A Büntetőeljárási törvény jogorvoslati jogosultságot biztosít az elsőfokú bíróság ítélete ellen, továbbá meghatározott esetekben a másodfokú bíróság ügydöntő határozata ellen is. Ezen túlmenően a fellebbezési lehetőség - néhány törvényi kivételtől eltekintve - általában nyitva áll a bíróság végzéseivel szemben is. A fellebbezés az elsőfokú bíróság határozata ellen irányuló rendes perorvoslat.

A Büntetőeljárási törvény ezen kívül a jogerős ügydöntő határozatokkal szemben, pontosan meghatározott feltételek mellett ún. rendkívüli perorvoslatokat is megenged. Ilyen a perújítás, a felülvizsgálat, az alkotmányjogi panasz, a jogorvoslat a törvényesség érdekében, valamint a jogegységi eljárás.

A perújítás a jogerős ügydöntő határozat ténybeli, a felülvizsgálat a súlyos anyagi és eljárási jogi hibák orvoslására szolgál. A jogorvoslat a törvényesség érdekében lehetővé teszi - kizárólag a terhelt javára - olyan törvénysértések orvoslását is, amelyeket felülvizsgálati eljárás útján nem lehet kiküszöbölni. A jogegységi eljárás pedig a bírósági gyakorlat egységét biztosítja, de kivételesen és kizárólag a terhelt javára, a rendkívüli jogorvoslati eljárás jogkörébe tartozó kérdés elbírálását is magához vonja.

Jogszabályok: Alaptörvény, Be. 323-326. §-ok, 346. §, 408-439. §-ok

Az elsőfokú bíróság ítélete ellen fellebbezésnek van helye a másodfokú bírósághoz. Az elsőfokú bíróság ítélete elleni fellebbezés az ítélet bármely rendelkezése vagy kizárólag az indokolás ellen is irányulhat, fellebbezésnek jogi és ténybeli okból is van helye. A fellebbezésben olyan új tényt is lehet állítani és olyan új bizonyítékra is lehet hivatkozni, amelyről a fellebbező a határozat kihirdetése után szerzett tudomást, továbbá olyan bizonyítást is lehet indítványozni, amelyet az első fokon eljárt bíróság mellőzött.

Az első fokú bíróság ítélete ellen fellebbezésre jogosult
• a vádlott,
• az ügyész, (magánvádló),
• a pótmagánvádló,
• a védő, a vádlott hozzájárulása nélkül is,
• a vádlott örököse, a polgári jogi igénynek helyt adó rendelkezés ellen,
• a kényszergyógykezelés elrendelése ellen - a vádlott hozzájárulása nélkül is - a nagykorú vádlott törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa,
• a magánfél, a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezés ellen,
• az, akivel szemben az ítélet rendelkezést tartalmaz, a reá vonatkozó rendelkezés ellen.

Az ügyész a vádlott terhére és javára is, míg a pótmagánvádló kizárólag a vádlott terhére jelenthet be fellebbezést.

Az, akivel az első fokú bíróság az ítéletet kihirdetés útján közli, a fellebbezését nyomban bejelentheti, vagy erre három napi határidőt tarthat fenn. E határidő elmulasztása miatt nincs helye igazolásnak. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen nyolc napon belül lehet fellebbezni. A nem a kihirdetéskor bejelentett fellebbezést az első fokú bíróságnál, de a másodfokú bíróságnak címezve kell írásban vagy telefax, illetve számítógép útján benyújtani, illetőleg jegyzőkönyvbe mondani. A kézbesítés útján közölt ítélet ellen az ügyész által benyújtott fellebbezésről az elsőfokú bíróság a vádlottat és a védőt értesíti. Amennyiben a fellebbezés a törvényben kizárt, elkésett, avagy arra nem jogosulttól származik, az elsőfokú bíróság azt elutasítja.

Ha a fellebbezési határidő valamennyi arra jogosult vonatkozásában letelt és bármely jogosult terjesztett elő fellebbezést, akkor az elsőfokú bíróság az ügydöntő határozat írásba foglalását követően az ügy iratait a másodfokú bíróság mellett működő ügyész útján felterjeszti a másodfokú bírósághoz.

A fellebbező a fellebbezését bármikor, de legkésőbb a másodfokú bíróságnak a határozathozatal céljából tartott tanácsüléséig visszavonhatja, de a vádlott javára más által (pl. védő) bejelentett fellebbezés csak a vádlott hozzájárulásával vonható vissza. A visszavont fellebbezést újból előterjeszteni nem lehet.

Jogszabályok: Be. 324-326. §-ok, 341. §, 357. §

A másodfokú bíróság a fellebbezéssel megtámadott ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt felülbírálja. Az ítélet tényállásának megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására, valamint intézkedés alkalmazására vonatkozó rendelkezéseit a másodfokú bíróság arra tekintet nélkül bírálja felül, hogy ki, milyen okból fellebbezett. Hivatalból dönt a másodfokú bíróság az előbbiekhez kapcsolódó járulékos kérdésekben, így a polgári jogi igényre, a bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezésekről is.

Ha a fellebbezés kizárólag az ítéletnek az elkobzásra, a vagyonelkobzásra, a pártfogó felügyelet elrendelésére, a lefoglalásra, a polgári jogi igényre, a szülői felügyeleti jog megszüntetésére vagy a bűnügyi költség viselésére vonatkozó rendelkezése ellen irányul, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak ezt a részét bírálja felül. Főszabály szerint, ha az első fokú bíróság ítélete több vádlottról rendelkezik, a másodfokú bíróság az ítéletnek csak a fellebbezéssel érintett vádlottra vonatkozó részét bírálja felül.

A másodfokú eljárásban a bíróság kötve van az elsőfokú bíróság által megállapított tényálláshoz, tehát a másodfokú bíróság a határozatát az első fokú bíróság által megállapított tényállásra alapítja. A tényálláshoz kötöttség azt jelenti, hogy a másodfokú bíróság a megalapozott tényállást nem módosíthatja: nem egészítheti ki, nem helyesbítheti, még kevésbé állapíthat meg attól eltérő tényállást, kivéve, ha az első fokú bíróság ítélete megalapozatlan, illetőleg a fellebbezésben új tényt állítottak vagy új bizonyítékra hivatkoztak, és ennek alapján a másodfokú bíróság bizonyítási eljárást folytat le.

A másodfokú eljárásban általában az ún. részleges, kisebb fokú megalapozatlanság orvosolható közvetlenül. Ilyenkor a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság tényállását az iratok tartalma, ténybeli következtetés vagy a felvett bizonyítás útján kiegészítheti. A másodfokú bíróság eltérő tényállást csak akkor állapíthat meg, ha a vádlott felmentésének vagy az eljárás megszüntetésének van helye. Amennyiben viszont az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes mértékben megalapozatlan és az a másodfokú eljárásban sem küszöbölhető ki, a másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

A másodfokú bíróság a felülbírálat során az alapvető büntetőjogi kérdésekben csak akkor rendelkezhet a vádlottra nézve az elsőfokú ítéletnél hátrányosabban, ha a vádlott terhére az ügyész, a magánvádló vagy a pótmagánvádló fellebbezést jelentett be (úgynevezett súlyosítási tilalom). Nem ütközik viszont a súlyosítási tilalom szabályába a másodfokú bíróságnak a feltételes szabadság kizárására vonatkozó rendelkezése.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tanácsülésen, nyilvános ülésen vagy tárgyaláson bírálja el. A tanácsülésen – ha annak a Büntetőeljárási törvényben írt feltételei fennállnak - a bíróság az ügyfelek meghallgatása nélkül, kizárólag az iratok alapján vizsgálja meg az ügyet. A másodfokú bíróság tanácsülésen érdemben felülbírálhatja a bűnösséget megállapító ítéletet is abban az esetben, ha kizárólag a vádlott javára fellebbeztek, a tényállás megalapozott és az erre jogosultak nem kérik nyilvános ülés vagy tárgyalás kitűzését. A másodfokú bíróság a fellebbezés elintézésére nyilvános ülést tart, kivéve, ha az ügy tanácsülésen elintézhető, vagy ha tárgyalást tart. Az ügyek nagy részében nyilvános ülés kitűzésére kerül sor, vagy azért, mert az ügyész a vádlott terhére is fellebbezést jelentett be, vagy mert az arra jogosultak az egyébként tanácsülésen is elbírálható ügyben nyilvános ülés kitűzését kérik. A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen bizonyítást nem vehet fel, a vádlottat csak kizárólag a büntetéskiszabási körülmények további tisztázása érdekében hallgathatja meg. A másodfokú bíróság akkor tart tárgyalást, ha az ügyben bizonyítás felvétele szükséges, mivel az kizárólag tárgyaláson vehető fel.

A másodfokú bíróság az eljárása során ítéletet, ügydöntő végzést és egyéb végzést hozhat. Az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát (ítéletét vagy ügydöntő végzését) a másodfokú bíróság ítélettel vagy ügydöntő végzéssel bírálja felül érdemben. Ha azonban a másodfokú bíróság a fellebbezést elutasítja, az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatát hatályon kívül helyezi, és új eljárást rendel el, vagy az elsőfokú bíróság nem ügydöntő végzését bírálja felül, avagy másodfokú eljárásban felmerülő eljárási kérdésben határoz, akkor úgynevezett nem ügydöntő végzést hoz.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét helybenhagyja, azaz a büntetőjogi főkérdésekben változatlanul hagyja, ha a fellebbezés alaptalan volt, illetőleg az ítéletet nem kellett hatályon kívül helyezni, megváltoztatni, avagy a súlyosítási tilalom folytán nem lehet megváltoztatni. Nincs helye kizárólag a törvényi büntetési tételkeretek között kiszabott büntetés kisebb megváltoztatásának, ha a másodfokú bíróság részéről a tényállás kiegészítésére vagy helyesbítésére nem került sor.

Az elsőfokú bíróság ítéletét a másodfokú bíróság akkor változtatja meg és hoz a törvénynek megfelelő határozatot, ha az elsőfokú bíróság valamely jogszabályt helytelenül alkalmazott, illetőleg a kisebb fokú, részleges megalapozatlanság kiküszöbölhető volt és az ítéletet nem kell hatályon kívül helyezni.

A másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét a Büntetőeljárási törvényben meghatározott több okból is hatályon kívül helyezi, illetve helyezheti. Hatályon kívül helyezésre kerül sor büntethetőséget megszüntető okból (pl. vádlott halála, elévülés), a büntetőjogi felelősségre vonás egyéb akadályai (pl. magánindítvány, feljelentés hiánya), eljárásjogi akadályok (pl. törvényes vád hiánya), úgynevezett abszolút eljárási szabálysértések (pl. az elsőfokú bíróság a hatáskörét túllépte, a tárgyalást olyan személy (pl. védő) távollétében tartották meg, akinek részvétele a törvény értelmében kötelező,) esetén. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét akkor is hatályon kívül helyezi és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasítja, ha az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének a bűnösség kérdésében, a cselekmény jogi minősítése vagy a büntetés kiszabása körében oly mértékben nem tett eleget, hogy emiatt az ítélet felülbírálatra alkalmatlan, avagy az ítélet rendelkező része és indokolása teljes mértékben ellentétes.

A legtöbb esetben azonban akkor kerül sor az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására, amikor az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes mértékben megalapozatlan és az a másodfokú eljárásban sem küszöbölhető ki, avagy a másodfokú eljárásban nem orvosolható olyan eljárási szabálysértés történt, amely lényegesen kihatott a vádlott bűnösségének megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására.

Az ítélet hatályon kívül helyezése esetén az első fokú bíróság az eljárását – a tárgyalást – a megismételt eljárásra vonatkozó szabályok és a másodfokú bíróság iránymutatásai szerint köteles lefolytatni.

Ha harmadfokú eljárásnak nincs helye, a másodfokú bíróság ügydöntő határozata jogerős és végrehajtható, az ezt követően már csak rendkívüli jogorvoslattal támadható meg.

Jogszabályok: Be. 345-384. §-ok, Be. 404-405. §-ok

Harmadfokú eljárásra csak akkor van lehetőség, ha a másodfokú bíróság a vádlott büntetőjogi felelőssége, bűnössége tekintetében az elsőfokú bíróság döntésétől merőben eltérő döntést hozott. Ebben az esetben a fellebbezésre jogosultaknak lehetősége van arra, hogy a büntető anyagi jogi szabályok súlyos megsértését sérelmezzék.

A harmadfokú eljárás szabályai hasonlóak a másodfokú eljárás szabályaihoz, azonban jelentősebb eltérések is vannak. Így:
• A fellebbezésre jogosultak köre szűkebb, mint az eljárás korábbi szakaszában.
• A fellebbezés hatálya korlátozott, a fellebbező csak a büntető anyagi jog szabályainak megsértését sérelmezheti, és általában azt is csak akkor, ha az első fokú, illetve a másodfokú bíróság a vádlott bűnösségéről eltérően döntött.
• Az eljárási szabálysértés és az ítélet megalapozatlansága nem fellebbezési ok, de a harmadfokú bíróság az úgynevezett abszolút eljárási szabálysértéseket hivatalból figyelembe veszi, a megalapozatlanságot - bizonyítás felvétele
nélkül -, ha lehetséges, kiküszöböli, és a megtámadott ítéletet a kiegészített vagy helyesbített tényállás alapján bírálja felül. • Az ügyész és a védő részvétele a harmadfokú eljárásban minden esetben kötelező.
• A harmadfokú bíróság tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el a fellebbezést, tárgyalást nem tart.

A harmadfokú bíróság a felülbírálat eredményeként a másodfokú bíróság ítéletét helybenhagyhatja, megváltoztathatja, továbbá a másodfokú, de emellett az első fokú bíróság ítéletét is hatályon kívül helyezheti és az alsóbb fokú bíróságokat új eljárásra utasíthatja.

Jogszabályok: Be. 367/A. §, 385-401. §-ok, 406. §

A perújítás rendkívüli jogorvoslat, mert csak a büntető ügy jogerős befejezése után, jogerős bírósági határozat ellen van helye. Rendeltetése, hogy a már jogerősen befejezett büntetőügyben hozott téves határozatot megváltoztassa, általában az alapügy befejezése után felmerült új bizonyíték alapján. A Büntetőeljárási törvény a perújítás lehetőségét csak kivételesen és viszonylag szűk körre korlátozva, tételesen megjelölt okokból engedi meg.

A perújítás általában az alapügyben megállapított tényállás megváltoztatására irányul olyan, a határozat jogerőre emelkedését követően felmerült új bizonyíték alapján, amely korábban nem volt ismert, vagy az elsőfokú bíróság azt nem bírálta el. Eljárásjogi szabálysértés miatt nincs helye perújításnak, ilyen esetben felülvizsgálat igénybe vételére nyílik lehetőség meghatározott feltételek mellett.

A perújítás tárgyában – megengedhetősége felől is - kizárólag a bíróság dönthet.

Perújításnak a terhelt terhére csak életében és csak az elévülési időn belül van helye. A perújítást nem zárja ki, hogy a terhelt büntetését végrehajtották, a terhelt javára szóló perújítást pedig az sem, hogy a terhelt büntethetősége megszűnt. Perújítási indítvány a bíróság eljárást megszüntető vagy tárgyalás mellőzésével hozott végzése ellen is előterjeszthető.

A bíróság jogerős ítéletével elbírált cselekmény (alapügy) esetén akkor van helye perújításnak, ha
• az alapügyben akár felmerült, akár fel nem merült tényre vonatkozó olyan új bizonyítékot hoznak fel, amely valószínűvé teszi, hogy a terheltet fel kell menteni, lényegesen enyhébb büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett intézkedést kell alkalmazni, illetve a büntetőeljárást meg kell szüntetni, avagy a terhelt bűnösségét meg kell állapítani, vagy lényegesen súlyosabb büntetést, intézkedés helyett büntetést kell kiszabni, vagy büntetés helyett alkalmazott intézkedésnél lényegesen súlyosabb intézkedést kell alkalmazni;
• a terhelttel szemben ugyanazon cselekmény miatt több jogerős ítéletet hoztak, vagy a terheltet nem a valódi nevén ítélték el;
• az alapügyben hamis vagy hamisított bizonyítékot használtak fel – feltéve, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta;
• az alapügyben a bíróság, az ügyészség vagy a nyomozó hatóság tagja a kötelességét a büntető törvénybe ütköző módon megszegte – feltéve, hogy a perújítási okként megjelölt bűncselekmény elkövetését jogerős ítélet megállapította, vagy ilyen ítélet meghozatalát nem bizonyítottság hiánya zárta ki, és e bűncselekmény a bíróság határozatát befolyásolta.;
• az alapügyben az ítéletet az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt távollétében tartott tárgyaláson hozták,
• a köztársasági elnök a terhelttel szemben indult büntetőeljárás kegyelemből történő megszüntetéséről határozott.

Perújítás a terhelt terhére és javára egyaránt kezdeményezhető. Előterjesztésére a terhelt terhére csak az ügyész, valamint a pótmagánvádló jogosult, utóbbi kizárólag a felmentett vádlott bűnösségének megállapítása érdekében. A terhelt javára az ügyész, maga a terhelt, a védő – kivéve, ha a terhelt ez megtiltotta -, a fiatalkorú terhelt törvényes képviselője, kényszergyógykezelés esetén – a terhelt hozzájárulása nélkül is – a terhelt törvényes képviselője, házastársa vagy élettársa, a terhelt halála esetén pedig egyenesági rokona, testvére, házastársa vagy élettársa élhet perújítási indítvánnyal.

Amennyiben az alapügyben az ítéletet a terhelt távollétében lefolytatott eljárásban hozták és utóbb a terhelt lakóhelye ismertté válik és onnan idézhető is a perújítás lefolytatása kötelező.

A perújítási indítványt az ügyésznél kell előterjeszteni, ha az indítványt mégis a bíróságnál terjesztik elő azt a bíróság az ügy irataival megküldi az ügyésznek. Magánvádas eljárásban, továbbá ha az indítványt a pótmagánvádló terjeszti elő azt közvetlenül a bíróságnak kell megküldeni.

A perújítás megengedhetősége kérdésében – az ügyész indítványának előterjesztését követően – a másodfokú bíróság dönt. Ekkor a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy valamely perújítási ok megállapítható-e. Így a bíróság nem vizsgálhatja és mérlegelheti a felhozott újabb bizonyítékok bizonyító erejét, csak azt, hogy valóságuk esetén alkalmasak-e a perújítással indítványozott cél elérésére.

A bíróság a perújítási indítványt elutasíthatja, annak helyt adva perújítást rendelhet el, valamint perújítási nyomozást is elrendelhet. A bíróság határozata ellen jogorvoslatnak csak a perújítási indítvány elutasítása esetén van helye.

Amennyiben a bíróság a perújítást elrendeli az ügyet a megismételt eljárás lefolytatása végett megküldi az alapügyben eljárt elsőfokú, avagy másodfokú bíróságnak. Pusztán a perújítás elrendelése viszont nem szünteti meg az alapügyben hozott jogerős határozat végrehajthatóságát, de ha a bíróság indokoltnak tartja a perújítás elrendelésével egyidejűleg az alapügyben hozott határozat bármely rendelkezésének végrehajtását felfüggesztheti és félbeszakíthatja. Így a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése, illetőleg félbeszakítása nem kötelező, hanem egy lehetőség, amely csak indokolt esetben alkalmazható a perújítást elrendelő bíróság részéről. Ugyanígy a terhelttel szemben kényszerintézkedés elrendelésére is sor kerülhet.

A perújítás elrendelése folytán megismételt tárgyalás eredményeként a bíróság a perújítás alapossága esetén ítéletet hoz, amelyben az alapügyben született határozatot vagy annak a perújítással megtámadott részét hatályon kívül helyezi és a büntetőjogi főkérdésekben – a perújítási ok jellegétől függő – új rendelkezést hoz, ha pedig a perújítást alaptalannak találja, azt elutasítja. A bíróság határozatával szemben az általános szabályok szerint van helye jogorvoslatnak.

Jogszabályok: Be. 408-515. §-ok

Felülvizsgálati indítványt az elsőfokú, illetve a másodfokú bíróság - kivételesen a harmadfokú bíróság – jogerős ügydöntő határozata ellen lehet benyújtani. A felülvizsgálati indítványt a felülvizsgálat okának és céljának megjelölésével az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell írásban benyújtani, de annál a bíróságnál is előterjeszthető, amelynek eljárását az indítvány sérelmezi. Ezt követően a bíróság a felülvizsgálati indítványt az alapügy irataival együtt harminc napon belül terjeszti fel a Kúriához. A legfőbb ügyész a felülvizsgálati indítványt közvetlenül a Kúriánál terjeszti elő.

A felülvizsgálati indítvány benyújtására jogosultak köre azonos a perújítás előterjesztésére jogosultakéval azzal, hogy felülvizsgálati indítványt a terhelt terhére a jogerős ügydöntő határozat közlésétől számított hat hónapon belül lehet előterjeszteni, míg a terhelt javára szóló indítvány benyújtása nincs határidőhöz kötve kivéve, ha a megtámadott határozatot az Alkotmánybíróság hozta.

A felülvizsgálati indítványt a Kúria tanácsa, ha pedig az a Kúria határozata ellen irányul, a Kúria öt hivatásos bíróból álló tanácsa tanácsülésen vagy nyilvános ülésen bírálja el. A felülvizsgálati eljárásba védő részvétele kötelező.

Felülvizsgálati indítványnak csak a Büntetőeljárási törvényben meghatározott okokból van helye. Ilyen okok:
• a büntető anyagi jog szabályainak olyan megsértése, amely miatt a bíróság jogerős döntése a büntetőjogi felelősség megállapításának vagy meg nem állapításának és/vagy a büntetés kiszabásának (az intézkedések alkalmazásának) kérdésében törvénysértő.
• a bíróság határozatának meghozatalára abszolút eljárási szabálysértéssel került sor,
• a súlyosítási tilalom megsértése.
• ha az erre jogosított szervek: az Alkotmánybíróság, vagy a nemzetközi szerződéssel létrehozott szerv szerint a jogerős ügydöntő határozat törvénysértő vagy legalábbis törvénysértő lehet.

A Kúriának, mint felülvizsgálati bíróságnak a jogköre csak jogkérdések vizsgálatára terjed ki, a felülvizsgálati eljárásban a jogerős határozatban megállapított tényállás irányadó. A felülvizsgálati ok fennállását - szűk kivételtől eltekintve - a megtámadott határozat meghozatala idején hatályos jogszabályok alapján kell elbírálni. A felülvizsgálati indítvány tartalma általában meghatározza, hogy a megtámadott határozatot milyen okból és milyen terjedelemben lehet felülvizsgálni. A Kúria döntését a felülvizsgálat iránya és terjedelme is korlátozza.

A felülvizsgálati indítványt a Kúria ítélettel vagy végzéssel bírálja el. Amennyiben a Kúria a felülvizsgálati indítványnak nem ad helyt, a megtámadott határozatot a hatályában fenntartja. A megtámadott határozatot – feltéve, hogy ez az iratok alapján lehetséges - megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz ha a terhelt bűnösségének megállapítására, kényszergyógykezelésének elrendelésére a büntető anyagi jog szabályainak megsértése miatt, vagy a bűncselekmény törvénysértő minősítése, a büntetőjog más szabályának megsértése miatt törvénysértő büntetést szabtak ki vagy törvénysértő intézkedést alkalmaztak, illetőleg a büntetés végrehajtásának a felfüggesztésére a törvényben meghatározott kizáró ok miatt, avagy a bíróság határozatának meghozatalára a súlyosítási tilalom megsértésével került sor.

Ha viszont a törvénynek megfelelő határozat meghozatala az iratok alapján nem lehetséges, és a törvénysértés az eljárás megismétlése nélkül nem orvosolható, a Kúria a felülvizsgálati indítvánnyal megtámadott határozatot hatályon kívül helyezi, és a korábban eljárt bíróságot új eljárás lefolytatására utasítja.

Jogszabályok: Be. 416-429. §-ok