A bírósági eljárás alapvető formája a tárgyalás. A bíróság a tényállás tisztázásához a bizonyítási eljárást a tárgyaláson folytatja le, továbbá a büntetőjogi főkérdésről - a vádlott büntetőjogi felelősségéről – is általában tárgyaláson kell döntenie. A bíróság tárgyalása nyilvános, a tárgyalás egészéről vagy annak egy részéről a nyilvánosság kizárására (zárt tárgyalás) hivatalból, vagy az ügyész, a vádlott, a védő, a sértett, illetőleg a tanú indítványára kerülhet csak sor és kizárólag erkölcsi okból, avagy az eljárásban részt vevő kiskorú, vagy más eljárásban részt vevő személyek, a tanú védelme érdekében, továbbá a minősített adat (pl. államtitok) védelme végett.

A tárgyaláson a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, a vádló (ügyész, magánvádló, pótmagánvádló), a vádlott és a védő, valamint azok vesznek részt, akiket a bíróság megidézett vagy értesített.

A bíróság nyilvános tárgyalásán hallgatóként bárki részt vehet, azonban a tanács elnöke a tárgyalás szabályszerű lefolytatása, méltóságának és biztonságának megőrzése érdekében, helyszűke esetén meghatározhatja a hallgatóság létszámát. Nem vehet viszont részt a tárgyaláson tizennegyedik életévét még be nem töltött személy, míg a tizennyolcadik életévét be nem töltött személy csak a tanács elnökének engedélyével lehet jelen.

A tárgyaláson a nyilvánosság tájékoztatása érdekében a sajtó is jelen lehet, de hang- vagy képfelvétel a tanács elnöke engedélyével, a bírósági tárgyaláson jelenlévő személyről csak az érintett hozzájárulásával készíthető. A tárgyalás folyamatosságának és zavartalanságának érdekében azonban a tanács elnöke az engedélyt megtagadhatja, bármikor visszavonhatja.

A tárgyalást a tanács elnöke vezeti és állapítja meg az elvégzendő cselekmények sorrendjét, gondoskodik a tárgyalás méltóságának megőrzéséről. Ennek érdekében a tárgyalóteremből eltávolíttathatja azokat, akik állapotuk vagy megjelenésük folytán a tárgyalás méltóságát, vagy a tárgyalás szabályszerű lefolyását, a rend megtartását súlyosan megsértik, rendzavaró magatartásukkal a tárgyalást lehetetlenné teszik.

Akit a bíróság előtt kihallgatnak, vagy aki a bírósághoz szól annak a bíróság felé fordulva, állva kell beszélnie. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a tanács elnöke e szabály alól kivételt nem tehetne, pl. egészségügyi okból engedélyezheti a vallomás ülve történő megtételét.

Jogszabályok: Be. 234-249. §-ok, 281-286. §-ok

A bíróság tárgyalását a tanács elnöke (bíró) a vád tárgyának (lényegében a bűncselekmény(ek)nek) a rövid megjelölésével nyitja meg, ezt követően figyelmezteti a jelenlévő hallgatóságot a csend és rend megtartására, a rendzavarás következményeire. A tanács elnöke továbbá közli a bíróság tagjai, a jegyzőkönyvvezető, az ügyész és a védő(k) nevét, majd számba veszi a megjelenteket és megállapítja, hogy az idézettek és értesítettek jelen vannak-e. Mivel a bíróság ekkor szembesül azzal, hogy egyes megidézettek megjelentek-e vagy sem, csak ekkor tudja megállapítani, hogy a tárgyalást meg lehet-e tartani.

Amennyiben valamely megidézett meg nem jelenése a tárgyalás megtartásának akadályát képezi, úgy a bíróság már ekkor elhalasztja a tárgyalást, az esetek többségében nyomban megjelölve az újabb tárgyalási határnapot, amelyre a megjelenteket nyomban megidézi. A megjelent szabadon lévő vádlott(ak)at, továbbá a védő(ke)t, tanúkat ilyenkor a bíróság szóban idézi meg, a mulasztásnak a korábban részükre írásban megküldött idézésben már megjelölt törvényes következményeire történő figyelmeztetés mellett.

Megtartható viszont a tárgyalás akkor, ha a vádlott szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg és a tanács elnökének a vádlott azonnali rendőri elővezetésre tett intézkedése nem vezetett eredményre, vagy az nem volt lehetséges, azonban a bizonyítási eljárást ebben az esetben nem lehet befejezni.

Amennyiben a tárgyalás megtartásának akadálya nincs, a tanács elnökének felhívására - az engedély nélküli eltávozás hátrányos következményeire történő figyelmeztetést követően – a tanú(k) és a szakértő kihallgatásuk megkezdéséig elhagyják a tárgyalótermet, majd a bíróság a tárgyalást megkezdi.

A tanács elnökének felhívására az ügyész a vádiratot ismerteti, majd – az ekkor még a tárgyalóteremben jelen lévő – sértett, illetőleg képviselője nyilatkozhat arról, hogy polgári jogi igényt érvényesít-e és azt ismertetheti. Ezt követően a tanúként kihallgatandó sértettnek a tárgyalótermet kihallgatásáig el kell hagynia.

A bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik, amennyiben a büntető ügyben több vádlott van, őket a bíróság egyenként, a még ki nem hallgatott vádlott-társak távollétében hallgatja ki. Az elsőként kihallgatásra kerülő vádlott kivételével a tanács elnöke a vádirat ismertetését követően felhívja a további vádlottakat a tárgyalóterem elhagyására az engedély nélküli eltávozás hátrányos következményeire történő figyelmeztetés mellett.

Az ügyész, a vádlott és a védő által indítványozott bizonyítási cselekményekről, és azok sorrendjéről a tanács elnöke az indítványok figyelembe vételével határoz, de a vádlott(ak) kihallgatását követően a tanúk közül rendszerint a sértettet kell elsőként kihallgatni, ezután kerül sor a tanúk, az eljárásba bevont szakértők meghallgatására, további eljárási cselekmények (pl. szembesítés, bizonyítási kísérlet, szakvélemény továbbá okiratok felolvasása és ismertetése, bírói szemle) foganatosítására.

A bíróság a megkezdett tárgyalást az ügy befejezéséig lehetőleg nem szakítja meg. Az esetek többségében azonban – főként több vádlottas, terjedelmes ügyekben – a tárgyalás előkészítésének kellő alapossága mellett is szükség lehet a bizonyítás kiegészítésére, továbbá ha a megidézettek egy része nem jelent meg és meghallgatásuk elengedhetetlen, vagy a bíróság bármely akadály miatt a tárgyalást és a bizonyítási eljárást meg sem tudta kezdeni a tárgyalás elhalasztásra, illetőleg elnapolásra kerül.

A tárgyalás elhalasztása, avagy elnapolása esetén a tárgyalás folytatásának újabb időpontját, határnapját ki kell tűzni, de előfordulhatnak olyan esetek, amikor valamely okból a tárgyalás folytatása kétséges lehet. Ilyenkor a bíróság a tárgyalás határnapjának hivatalból történő kitűzéséről rendelkezik.

A bíróság a tárgyalást annak megismétlése nélkül 6 hónapon – kiemelt ügyek esetében 3 hónapon – belül folytathatja, ellenkező esetben azt újra kell kezdeni.

Előfordulhat, hogy a bizonyítás tárgyaláson nem végezhető el, vagy az rendkívüli nehézségbe ütközik (pl. a tanú mozgás-, vagy utazóképtelen). Ilyenkor a bíróság a hivatásos bíró tagját küldi ki a bizonyítási cselekmény lefolytatására, vagy avégett más bíróságot keres meg, igen ritkán az is előfordulhat, hogy nem a bíróság épületében, hanem más helyszínen tart tárgyalást (helyszíni tárgyalás).

A bizonyítási eljárás lefolytatása és az eljárásban keletkezett iratok ismertetése után, ha további bizonyítási indítványokat nem tettek, vagy azt a bíróság elutasította, a tanács elnöke a bizonyítási eljárást befejezettnek nyilvánítja. Ezt követően kerül sor a perbeszédekre, így az ügyész vádbeszédére, valamint a védő(k) védőbeszédére.

Az ügyész a vádbeszédben elemzi a bizonyítás anyagát, értékeli a vádlott védekezését támogató és cáfoló bizonyítékokat, továbbá minden olyan kérdésről indítványt terjeszt elő, amelyben a bíróságnak döntenie kell, így a bűncselekmény minősítésére, a fő- és mellékbüntetésekre, valamint arra, hogy a bíróság milyen egyéb intézkedéseket tegyen. Az ügyész a büntetés, illetőleg intézkedés meghatározott mértékére azonban nem tehet indítványt.

Az ügyész vádbeszéde után felszólalással élhet még a sértett, a magánfél és az egyéb érdekelt, valamint képviselőik.

A bíróságnak az ügydöntő határozat meghozatala végetti tanácsülését megelőzően az utolsó szó joga mindig a vádlottat illeti, amely egy nyilatkozattételi lehetőség. Ez azonban nem azonos a tárgyaláson történő kihallgatásával, így korábban előterjesztett védekezését, vallomásait nem ismételheti meg. Ez már csak azért sem, célszerű, mert az általa ekkor előadottak bizonyítékként nem vehetők figyelembe. A vádlottat az utolsó szó jogán előadottakban korlátozni, tőle a szót megvonni csak annyiban lehet, amennyiben az vallomásának megismétlésére irányul, figyelmeztetés ellenére azzal visszaél, vagy rendbontást valósít meg.

Miután a bíróság mindazokat meghallgatta, akik indítványt tehettek és felszólalhattak, valamint a vádlott is élt az utolsó szó jogával, visszavonul, hogy tanácsülésen meghozza ügydöntő határozatát. Az ügydöntő határozatot (ítélet) a meghozatala után nyomban ki kell hirdetni, de ha az ügy bonyolultsága, a határozat nagy terjedelme vagy más fontos ok szükségessé teszi, a határozat meghozatalára és kihirdetésére a tárgyalás nyolc, kivételesen tizenöt napra elnapolható.

A bíróság ügydöntő határozatának rendelkező részét a tanács elnöke állva olvassa fel és a jelenlevők állva hallgatják meg, de a tanács elnöke valamely jelen lévő személy egészségi állapotára tekintettel e szabály alól kivételt tehet. Ezt követően – már ülve – a tanács elnöke szóban elmondja az indokolás lényegét. Miután a szóbeli indokolás a lényegre szorítkozik, ez azt jelenti, hogy terjedelmében eltérhet az írásbeli, részletes kifejtéstől, ugyanakkor meg kell hogy feleljen a rendelkező részben foglaltaknak.

Az ügydöntő határozat kihirdetése után a tanács elnöke megkérdezi a jelen lévő fellebbezésre jogosultakat, hogy kívánnak-e fellebbezni. A fellebbezési nyilatkozatokat az alábbi sorrendben teszik meg: ügyész (magánvádló, pótmagánvádló), vádlott(ak), védő(k). A magánfél és az egyéb érdekelt. A fellebbezésre jogosultak a kihirdetett határozatot vagy annak rájuk vonatkozó rendelkezését tudomásul vehetik, vagy fellebbezést jelenthetnek be, illetőleg esetleges fellebbezésük bejelentésére három nap gondolkodási időt tarthatnak fenn.

Amennyiben a kihirdetett ítéletet az arra jogosultak valamennyien tudomásul vették, azaz fellebbezést nem jelentettek be, továbbá három nap gondolkodási időt sem tartott fenn senki, a tanács elnöke megállapítja, hogy az ítélet jogerőre emelkedett és végrehajtható. Amennyiben az ítélet nem nyomban, hanem később emelkedik jogerőre a határozat jogerejét és végrehajthatóságát az ügyben eljárt tanács elnöke a határozat eredeti példányára vezetett záradékkal tanúsítja, mely úgynevezett „jogerősítési záradékot” a határozat valamennyi kiadmányára is minden esetben rá kell vezetni.

Amennyiben valamely arra jogosult fellebbezést jelent be, meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi és fellebbezése mire irányul. (pl. felmentés, a büntetés enyhítése). Az ügyésznek azt is meg kell jelölnie, ha a vádlott terhére fellebbez. A fellebbezési ok téves megjelölése vagy egyébként téves volta miatt a fellebbezés érdemi elbírálását nem lehet megtagadni. A fellebbezés írásban is indokolható, azt az elsőfokú bíróságnál, az iratok felterjesztését követően pedig a másodfokú bíróságnál kell előterjeszteni.

Ha az ítélet a kihirdetésekor nem emelkedik jogerőre, a bíróság nyomban határoz a kényszerintézkedésekről, így az előzetes letartóztatásról, házi őrizetről, lakhelyelhagyási tilalomról, távoltartásról, ideiglenes kényszergyógykezelésről. Ebben az esetben az előzetes letartóztatás kizárólag azon okból is elrendelhető, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel lehet tartani a vádlott szökésétől, vagy elrejtőzésétől. A vádlott felmentésekor, az eljárás megszüntetésekor, továbbá olyan büntetés vagy intézkedés alkalmazásakor, ami nem jár a terhelt szabadságának elvonásával a bíróság az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának kihirdetéséig elrendelt és fenntartott kényszerintézkedést megszünteti és nyomban intézkedik a vádlott szabadlábra helyezéséről.

A bíróság tárgyalását a tanács elnöke a jogorvoslati nyilatkozatok megtétele, valamint a kényszerintézkedésről szóló határozat meghozatala után berekeszti.

Jogszabályok: Be. 234-249. §-ok, Be. 250-256. §-ok, Be. 281-328. §-ok

A bíróság eljárásáról – rendszerint azzal egyidejűleg – a jegyzőkönyvvezető jegyzőkönyvet készít. A bírósági tárgyalásról kötelező jegyzőkönyvet készíteni, és a tárgyalás jegyzőkönyvvezető nélkül akkor sem tartható meg, ha a bíróság az eljárás egészének vagy egy részének gyorsírással, kép- vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését rendeli el. A bíróság eljárási cselekményéről készült jegyzőkönyv közokirat, ami - az ellenkező bizonyításáig - hitelt érdemlően igazolja, hogy a cselekményt alakilag szabályszerűen végezték el, és ami az ennek során történteket a valóságnak megfelelően tartalmazza.

A Büntetőeljárási törvény meghatározza a jegyzőkönyv alaki kellékeit, így azt, hogy abban mit kell feltüntetni (többek között a bíróság megnevezését, az ügyszámot, eljárás helyét, idejét, formáját, jelenlévő személyek nevét). Ezen felül áttekinthetően tartalmaznia kell a bírósági eljárás (tárgyalás) menetének és minden lényeges alakiságának a leírását oly módon, hogy abból nyomon lehessen követni az eljárási szabályok megtartását is.

A jegyzőkönyvnek olyan részletességgel kell rögzítenie a tárgyalás anyagát, hogy ne maradjon ki belőle semmi lényeges, ami a tényállás tisztázása és a tényállás jogi elbírálása, az ügy eldöntése szempontjából jelentős. A jegyzőkönyv így általában nem "szó szerint" rögzíti a tárgyaláson történteket, ezt a Büntetőeljárási törvény nem is kívánja meg csak abban az esetben, ha valamely kifejezés vagy kijelentés szó szerinti szövege jelentős, illetve a bíróság hivatalból és indítványra is elrendelheti, hogy valamely tény vagy nyilatkozat így kerüljön a jegyzőkönyvben rögzítésre.

A vádlott és a tanú vallomását, valamint a szakvélemény előadását tartalmilag helyesen, de röviden és közérthetően kell jegyzőkönyvbe foglalni. Rendszerint nem kell felvenni viszont a jegyzőkönyvbe a kihallgatott személyekhez intézett kérdések szövegét, az azonos tartalmú válaszokat pedig csak egyszer kell rögzíteni. Az ügyész, a védő, a pótmagánvádló képviselőjének, illetve a magánvádlónak a perbeszédét sem kell teljes egészében rögzíteni; a jegyzőkönyvnek abból a törvényi előírásoknak megfelelően kizárólag a terhelt bűnösségének megállapítására vagy felmentésére, a minősítésre, a kiszabandó büntetésre vagy alkalmazandó intézkedésre, az ennek során a vádlott javára vagy terhére értékelendő körülményekre, az egyéb jogkövetkezményekre, illetve a járulékos kérdésekre vonatkozó indítványokat kell tartalmaznia. Jegyzőkönyvbe lehet foglalni – az ügydöntő határozat kivételével – az eljárás során hozott határozatokat is.

Ha a jegyzőkönyv nem az eljárási cselekménnyel egyidejűleg készült, avagy az eljárási cselekményen történtek rögzítése gyorsírással, kép- és hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történt, a jegyzőkönyvet az eljárási cselekmény időpontjától számított nyolc napon belül kell elkészíteni. Ha a jegyzőkönyv ezen idő alatt nem készül el (pl. több napos tárgyalás volt az ügyben) a tanács elnöke értesíti az ügyészt, a vádlott(ak)at és a védő(ke)t a jegyzőkönyv elkészültének időpontjáról.

A bíróság hivatalból elrendelheti az eljárás egészének vagy egy részének gyorsírással történő feljegyzését, kép- vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését is. Erre különösen akkor kerülhet sor, ha az eljárási cselekmény, illetve az ott elhangzottak pontos rögzítéséhez és törvényességének utólagos ellenőrzéséhez nagyobb érdek fűződik. Ez a rögzítési mód azonban a jegyzőkönyvet nem pótolja, a jegyzőkönyvvezetőnek ilyen esetben is jelen kell lennie a tárgyaláson és tárgyalási jegyzeteket kell készítenie. Az ily módon rögzítettek eredménye különösen felhasználható, ha a jegyzőkönyv kiegészítését vagy kijavítását indítványozták, vagy akár tárgyi bizonyítási eszközként is, ha a jegyzőkönyv hitelességét kétségbe vonják.

A bíróság az eljárási cselekménynek a gyorsírással, kép- vagy hangfelvevő eszközzel vagy más berendezéssel történő rögzítését az ügyész, a vádlott, a védő vagy a sértett indítványára is elrendelheti, ennek feltétele azonban, hogy ezen igényüket kellő időben terjesszék elő, továbbá a vádlott, a védő, vagy a sértett ezen indítványukkal egyidejűleg a költséget is köteles előlegezni.

Ha az eljárási cselekményen részt vett valamely személy megítélése szerint a jegyzőkönyv hiányos, hibás, avagy hibásan tartalmazza a történteket, úgy a jegyzőkönyv elkészültétől számított tizenöt napon belül annak kiegészítését vagy kijavítását indítványozhatja a bíróságnál. A bíróság az indítványnak helyt ad, ha azt a rendelkezésére álló adatok figyelembevételével alaposnak találja. Ebben az esetben nem hoz határozatot, hanem a kiegészítést vagy kijavítást átvezeti a jegyzőkönyvön. Ha viszont nem egyértelmű, hogy az indítvány alapos-e, szükség szerint elrendeli az eljárási cselekményen jelen voltak meghallgatását. Ebben az esetben elsősorban a jegyzőkönyvvezetőt, az ügyészt, a vádlottat és a védőt kell meghallgatni. A jegyzőkönyv kiegészítésére vagy kijavítására irányuló indítványt elutasító végzés ellen fellebbezésnek van helye, míg az elkésetten benyújtott indítványt érdemi vizsgálat nélkül el kell utasítani. A határidő elmulasztása miatt azonban igazolásnak van helye. A bíróság indítványra és hivatalból is elrendelheti a jegyzőkönyv kijavítását nyilvánvaló név- vagy számelírás, és más hasonló elírás esetében.

Jogszabályok: Be. 250-255. §-ok, 14/2003.(VI.19.)IM rendelet