A bíróság által történt jogerős elítéléshez büntetőjogon belüli és azon kívüli következmények és hátrányok is fűződnek. A büntetőjogon belüli hátrányokat maga a Büntető Törvénykönyv tartalmazza, továbbá az elítélés megalapozhatja a visszaesés különböző kategóriáit is. Amennyiben ugyanis a bíróság az elkövetőt korábban szándékos bűncselekmény miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és a büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év még nem telt el az elkövető visszaesőnek minősül. Ezen kívül a törvény megkülönbözteti még a különös visszaesőt, a többszörös visszaesőt és az erőszakos többszörös visszaesőt. Visszaesés esetén a törvény súlyosabb jogkövetkezmények alkalmazását írja elő.

Ha valamely elkövetővel szemben korábban a bíróság intézkedést alkalmazott vagy olyan büntetést, amely nem járt ténylegesen a szabadságának elvonásával (tehát nem végrehajtandó szabadságvesztésre ítélték) az újabb bűncselekmény elkövetésekor az úgynevezett „kriminológiai visszaeső” minőségét a bíróság a büntetés kiszabásakor veszi figyelembe és értékeli.

Az elítéléshez fűződő nem büntetőjogi következmény elsősorban az, hogy az elkövető már nem számít „büntetlen előéletűnek”, amely több foglalkozás betöltésének is feltétele (pl. személy- és vagyonőr, ügyvéd, köztisztviselő). Ezen kívül a jogszabályok bizonyos állások betöltéséhez a büntetlen előéleten túli szigorúbb követelményeket is támaszthatnak, még a mentesítés alá eső elítéléshez is hátrányos következményeket fűzhetnek (feddhetetlenség).

A bűnügyi nyilvántartásról szóló 2009. évi XLVII. törvény ennek megfelelően a bűntettesek nyilvántartásában szereplő adatokat is két, egymástól elkülönülő nyilvántartásba osztja szét. Az úgynevezett bűntettesek nyilvántartásában csak azoknak a személyeknek az adatai szerepelnek, akiket a büntetőeljárás eredményeként a bíróság jogerősen elítélt, és velük szemben olyan büntetést – végrehajtandó szabadságvesztést - szabott ki, amelyre tekintettel a büntető törvényben meghatározott törvényi mentesítés az ítélet jogerőre emelkedésének napján nem állt be. Ezek azok a személyek, akik a büntetlen előéletet igazoló hatósági erkölcsi bizonyítványt nem kapnak.

A másik nyilvántartás a büntetlen előéletű, de még hátrányos jogkövetkezmények alatt álló azon személyek adatait tartalmazza:
• akiknek az adatait a bűntettesek nyilvántartásából a mentesítés folytán törölték,
• akikkel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, és a mentesítésben az ítélet jogerőre emelkedésének napján részesült,
• akikkel szemben a bíróság bűnösséget megállapító jogerős ítéletet hozott, de büntetés kiszabását mellőzte, vagy kényszergyógykezelést, elkobzást, vagyonelkobzást, próbára bocsátást, megrovást alkalmazott.

Az ebben a nyilvántartásban nyilvántartott személyek adatait elsősorban a bűnismétlés, visszaesés megállapítása, valamint az elítéléshez fűződő, a büntetlen előélethez képest szigorúbb követelményeket meghatározó foglalkoztatási, engedélyezési szabályok végrehajtása érdekében szükséges nyilvántartani.

Az ítélet jogerőre emelkedését követően a bíróság adatlapok kitöltése útján értesíti a bűnügyi nyilvántartást végző központi szervet valamely személy jogerős elítéléséről. A bűnügyi nyilvántartó szerv pedig a bűnügyi nyilvántartási rendszerben kezelt adatok alapján, jogviszony létesítésére, fenntartására vagy egyéb, törvényben meghatározott feltételnek való megfelelés igazolására az igazolás alanyának kérelmére állítja ki a hatósági erkölcsi bizonyítványt.

A bűnügyi nyilvántartásokban kezelt adatok nyilvántartási ideje legalább a mentesítés beálltától számított három év, de nem lehet több mint a mentesítés beálltától számított tizenkét év. Ezt követően az adatot törölni kell a nyilvántartásból, tehát ezután már azok újabb bűncselekmény elkövetése esetén sem jutnak jelentőséghez. Ez azt jelenti, hogy a mentesülés beálltát követő nyilvántartási időben az elítéléshez kapcsolódó adatok csak a hatóságok által kikért erkölcsi bizonyítványban jelennek meg, a nyilvántartási idő leteltét követően azonban már ott sem. A nyilvántartási idő nem az ítélet jogerőre emelkedésétől, hanem a mentesülés időpontjától számítódik.

Jogszabályok: Btk. 99-104. §-ok, 2005. évi CXXXIII. tv., 2009. évi XLVII. tv.

A mentesítés azt jelenti, hogy a terhelt az elítéléshez kapcsolódó következmények alól mentesül, azaz az elítélésből eredő korlátozások megszűnnek. A mentesített személy olyan tartalmú hatósági erkölcsi bizonyítványt kap, hogy "a bűntettesek nyilvántartásában nem szerepel". A mentesítés hatálya azonban nem az elítélésre visszamenőleg jön létre, hanem a jövőre nézve érvényesül, ezért ennek folytán az elítélt a korábbi munkaviszonyát, tisztségét vagy tagságát, az elítélése következményeként elveszített jogosítványát nem nyerheti vissza.

A mentesítés abban az esetben, ha a bíróság mellékbüntetést (közügyektől eltiltást) is kiszabott egységes, ami azt jelenti, hogy az elítélt mindaddig nem mentesülhet, illetőleg bírósági mentesítés esetén nem mentesíthető a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól, amíg a mellékbüntetés végrehajtása be nem fejeződött vagy végrehajthatósága meg nem szűnt.

A Büntető Törvénykönyv a mentesítés három módjáról rendelkezik – a törvényi mentesítés, a bírósági mentesítés és a kegyelmi mentesítés szabályairól.

2.1. A törvényi mentesítés szabályai

Törvényi mentesítés esetén az elítélt külön, erre irányuló kérelme nélkül, a törvény rendelkezései alapján mentesül az elítéléshez fűződő hátrányok alól.

A törvényi mentesülés
• elzárás, pénzbüntetés és közérdekű munka esetén az ítélet jogerőre emelkedésének napján,
• foglalkozástól eltiltás, járművezetéstől eltiltás, kitiltás és sportrendezvények látogatásától való eltiltás esetén az ítélet jogerőre emelkedése napján, – de a mentesítés nem terjed ki a foglalkozás, a járművezetés gyakorlásának, kitiltásnál a meghatározott településen, országrészen való tartózkodásnak, a sportrendezvények látogatásának jogára -
• kiutasítás esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján,
• felfüggesztett szabadságvesztés esetén a próbaidő leteltének napján,
• gondatlan vétség miatt kiszabott szabadságvesztés esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napján,
• szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meg nem haladó tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napját követő három év elteltével,
• szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, egy évet meghaladó, de öt évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napját követő öt év elteltével,
• szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, öt évet meghaladó, de tíz évnél nem hosszabb tartamú szabadságvesztés esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napját követő nyolc év elteltével,
• szándékos bűncselekmény miatt kiszabott, tíz évet meghaladó, határozott ideig tartó szabadságvesztés esetén a büntetés végrehajtásának befejezése vagy végrehajthatóságának megszűnése napját követő tíz év elteltével áll be.

Az életfogytig tartó szabadságvesztésre elítélt törvényi és bírósági mentesítésben sem részesülhet, kizárólag kegyelmi mentesítés folytán szabadulhat meg a büntetett előélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények alól.

Jogszabályok: Btk. 100. §

2.2. A bírósági mentesítés és az előzetes mentesítés szabályai

A bíróság az elítéltet kérelmére akkor részesítheti mentesítésben, ha erre érdemes és a szándékos bűncselekmény miatt kiszabott végrehajtandó szabadságvesztés kitöltésétől vagy végrehajthatóságának megszűnésétől számítva, a szabadságvesztés tartamához igazodó törvényi mentesítésre megállapított várakozási idő fele már eltelt.

Az érdemesség megállapítása szempontjából egyrészt az elítéltnek a főbüntetés kitöltése óta folytatott életmódjának, személyiségének, társadalomba történt beilleszkedésének, másrészt - amennyiben erre módja volt - a cselekményével okozott sérelem jóvátételének van jelentősége. Ez utóbbi elsősorban az anyagi károkozással járó vagyon elleni bűncselekmények esetén kerül szóba.

A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli utólagos bírósági mentesítést az elítélt, illetőleg törvényes képviselője az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál kérheti. Amennyiben a kérelmet az elítélt nyújtja be az illetékmentes, más kérelmező esetén a kérelem illetéke 5.000,- Ft.

A bíróság a kérelem elbírálása előtt beszerzi az ügyész nyilatkozatát. Ha a mentesítés törvényi előfeltételei hiányoznak, a bíróság a kérelmet elutasítja, egyébként érdemben elbírálja.

Kizárólag felfüggesztett szabadságvesztés kiszabása esetén a bíróságnak lehetősége van az előzetes mentesítésre. A bíróság ilyenkor magában a bűnösséget megállapító és büntetést kiszabó ítéletében az erről szóló rendelkezésével mentesíti az elítéltet a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az előzetes mentesítés hatálya az ítélet jogerőre emelkedése napjától kezdődően érvényesül és a büntetőjogi hátrányos jogkövetkezmények kivételével a büntetőjogon kívüli jogkövetkezményekre van kihatással. Az előzetes mentesítés a bíróság mérlegelésén alapuló lehetőség, az erre való érdemesség megítélésénél az elkövető személyiségét, életvitelét, a bűncselekmény jellegét, az elkövetés körülményeit és annak indítóokát veti össze és értékeli. Az előzetes bírósági mentesítés feltételes jellegű; véglegessé válásának feltétele, hogy a felfüggesztett szabadságvesztés elrendelésére később ne kerüljön sor. Az előzetes mentesítés ugyanis hatályát veszti, ha a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását elrendelik.

Jogszabályok: Btk. 101-102. §-ok, Be. 577. §, 1990. évi XCIII. tv. 54. § és 57. § (2) bekezdés

2.3. A kegyelmi mentesítés szabályai

Az Alaptörvény értelmében a kegyelmezés joga a köztársasági elnököt illeti, amely kiterjed az eljárási és a végrehajtási kegyelemre, valamint a kegyelem útján történő mentesítésre is. A kegyelmi mentesítést a köztársasági elnök korlátlanul gyakorolhatja és kegyelmi határozatának az indokát sem kell adnia, az elítéltet kegyelemből akkor is mentesítésben részesítheti, ha a Büntető Törvénykönyv szerint egyébként annak nincs helye. A kegyelmi mentesítésben részesített személy a büntetőjogon kívüli hátrányos jogkövetkezmények szempontjából büntetlen előéletűnek tekintendő.

Jogszabályok: Alaptörvény, Btk. 104. §,

Az egyéni kegyelem iránti előterjesztés hivatalból, az arra jogosult hatóság kezdeményezésére vagy pedig kérelemre történik, azt az igazságügyért felelős miniszter teszi meg a köztársasági elnökhöz. A kegyelem irányulhat a büntetőeljárás megszüntetésére, a még végre nem hajtott büntetés, a próbára bocsátás, a jóvátételi munka és javítóintézeti nevelés elengedésére vagy mérséklésére, illetőleg a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésre.

Kegyelmi kérelmet a terhelt, a védő, a fiatalkorú törvényes képviselője, valamint a terhelt hozzátartozója nyújthat be. A kegyelmi kérelem, ha azt a terhelt vagy a védő nyújtja be illetékmentes, más kérelmezők esetében annak illetéke 5.000,- Ft. A büntetőeljárás megszüntetése iránti kegyelmi kérelmet annál az ügyésznél, illetőleg bíróságnál kell benyújtani, amely előtt az eljárás folyik, minden más esetben pedig az első fokon eljárt bíróságnál.

A kegyelmi kérelemnek az eljárás folytatására nincs halasztó hatálya, így folytatni kell a büntetőeljárást, intézkedni kell a büntetés végrehajtása iránt, továbbá folytatni kell a büntetés már megkezdett végrehajtását is. Azonban a törvény lehetőséget ad arra, hogy a büntetés elengedése vagy mérséklése iránti kérelem vagy előterjesztés esetén az igazságügyért felelős miniszter a büntetés végrehajtását elhalaszthassa, a már megkezdett büntetést félbeszakíthassa a köztársasági elnök döntéséig.

Ha a bíróságnál előterjesztett kegyelmi kérelem tartalma nem egyértelmű, a bíróság - a szükséges felvilágosítást megadva - a kérelmezőt nyilatkozattételre hívja fel annak tisztázására.

A bíróság a szükséges adatok (környezettanulmány, pártfogó felügyelői vélemény, munkahelyi vélemény, erkölcsi bizonyítvány, a büntetés-végrehajtási intézet véleménye, a rendelkezésre álló egészségügyi dokumentumok, korábbi ítélet kiadmánya) beszerzését követően a kérelmet soron kívül, de legkésőbb harminc napon belül terjeszti fel az igazságügyért felelős miniszterhez.

A köztársasági elnök kegyelmi döntéséről szóló határozatát a terheltnek és a kegyelmi kérelem előterjesztőjének az a bíróság, illetőleg ügyész kézbesíti, amely előtt az eljárás folyik, illetőleg az első fokú bíróság, amelynél az eljárás folyamatban volt. Ha pedig az elítélt a szabadságvesztés büntetését tölti a kegyelmi határozatot az igazságügyért felelős miniszter közvetlenül a büntetés-végrehajtási intézet útján kézbesíti részére.

Jogszabályok: Alaptörvény, Btk. 104. §, Be. 597-599. §-ok, 9/2002.(IV.9.) IM rendelet, 1990. évi XCIII. tv. 54. §, 57. § (2) bekezdés