Akivel szemben a büntetőeljárás megindul az a terhelt, akinek megnevezése a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a jogerős elítélését követően pedig elítélt. Önmagában attól még senki nem lesz terhelt, illetve gyanúsított, hogy vele szemben feljelentést tettek. A feljelentett személy a közvádas eljárásban csak a gyanúsítás közlésével válik gyanúsítottá, míg a magánvádas eljárásban csak a személyes meghallgatás után lesz vádlott, addig csupán feljelentett.

A terheltet a büntetőeljárásban megillető jogosultságai általában az eljárás egész tartama alatt megilletik, bár azok terjedelme eljárási szakaszonként eltérő lehet. Egyes jogokat a Büntetőeljárási törvény alapelvi szinten is szabályoz, így a védelemhez való, valamint az anyanyelv használatához való jogot.

A terhelt jogosult továbbá arra, hogy
• a gyanúsítást, a vád tárgyát, illetőleg ezek változását közöljék vele,
• ha a törvény másképp nem rendelkezik, az eljárási cselekményeknél jelen legyen, az eljárás során az őt érintő iratokba betekintsen,
• megfelelő időt és lehetőséget kapjon a védekezésre való felkészülésre,
• a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadja, indítványokat és észrevételeket tegyen,
• jogorvoslattal éljen,
• a büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a bíróságtól, az ügyésztől és a nyomozó hatóságtól felvilágosítást kapjon.

A fogva lévő terhelt jogosult továbbá arra, hogy a védőjével, és ha külföldi állampolgár, az államának konzuli képviselőjével a kapcsolatot felvegye, vele írásban és szóban ellenőrzés nélkül érintkezzék, továbbá a hozzátartozójával vagy - az elsőfokú bíróságnak a tárgyalás előkészítése során hozott határozatáig az ügyész, azt követően a bíróság rendelkezése alapján - más személlyel szóban, személyesen felügyelet mellett, távbeszélőn és írásban ellenőrzés mellett érintkezzen. A hozzátartozóval való érintkezés kizárólag csak a büntetőeljárás eredményessége érdekében korlátozható vagy tiltható meg.

Amennyiben a Magyarország területén élő terhelt lakóhelye, tartózkodási helye, értesítési címe megváltozik, úgy a terhelt az elköltözést, illetőleg az értesítési cím megváltozását, megszűnését követő három munkanapon belül köteles ezt annak a hatóságnak, bíróságnak bejelenteni, ahol vele szemben a büntető eljárás folyamatban van. Ennek elmulasztása esetén a terhelt rendbírsággal sújtható, és az okozott költség megfizetésére kötelezhető. Ha a terhelttel szemben több büntetőeljárás is folyamatban van, akkor valamennyi eljárásban köteles – és egyben célszerű is – a lakcímváltozás bejelentése.

Jogszabályok: Be. 5.§, 9. §, 42-43. §-ok

A bírósági eljárás általános szabálya szerint a tárgyalás vádlott nélkül nem tartható meg, ettől eltérni csak kifejezett törvényi rendelkezés alapján lehet (pl. távollétes eljárás). Így a terhelt eljárási cselekményeken való jelenléte a bírósági eljárásban nem csak jog, hanem egyben kötelezettség is. Ha viszont a bíróság a kiküldött idézéssel egyidejűleg arról tájékoztatja a vádlottat, hogy a tárgyalás a távollétében is megtartható és vele szemben befejezhető, akkor a vádlott előzetesen bejelentheti, hogy nem kíván a tárgyaláson részt venni, és ezt követően a bíróság a vádlott részére védőt rendel ki. Abban az esetben azonban, ha ilyen nyilatkozattételi felhívást a vádlott nem kapott, a tárgyaláson meg kell jelennie. Amennyiben a vádlott anélkül, hogy a bíróság felhívására arról a szándékáról, hogy nem kíván megjelenni, illetve ahhoz a bíróság - kérelmére - hozzájárult volna, nem jelenik meg, vele szemben az idézéssel szembeni mulasztás következményei (rendőri elővezetés) kerülnek alkalmazásra.

A bíróság a tárgyalást a szabályszerű idézésre meg nem jelent, szabadlábon levő vádlott távollétében akkor is megtarthatja, ha a vádlott a távolmaradását előzetesen, alapos okkal, vagy az akadály megszűnése után nyomban nem igazolja és azonnali rendőri elővezetése nem volt lehetséges, vagy nem vezetett eredményre. A bíróság ebben az esetben is a következő tárgyalási határnapra a vádlott rendőri elővezetését rendeli el. Ugyancsak a vádlott rendőri elővezetését rendelheti el a bíróság, ha az eljárási cselekményről engedély nélkül eltávozik, avagy azon önhibájából olyan állapotban (pl. ittasan, bódult állapotban) jelenik meg, hogy nem hallgatható ki. Ezekben az esetekben a rendőri elővezetés költségén túl a meg nem jelenésével, avagy eltávozásával okozott költségek megtérítésére is a vádlottat kötelezi a bíróság.

A bíróság a tárgyalásra szóló idézést, valamint a hivatalos iratokat az érintett személy részére rendszerint posta útján kézbesíti, de az idézés történhet személyesen (pl. szóban), hirdetményi úton, a bíróság, az ügyész, a nyomozó hatóság kézbesítője útján, nemzetközi jogsegély és más biztonságos kézbesítési szolgáltatás (pl. telefax) útján is. A kézbesítés akkor minősül szabályszerűnek, ha azt a címzett személyesen vagy helyette külön jogszabály alapján átvételre jogosult más személy (pl. vele együtt élő hozzátartozó) átvette. A kézbesítést abban az esetben is szabályszerűnek kell tekinteni, ha a hivatalos irat átvételét, a kézbesítési bizonyítvány (tértivevény) aláírását megtagadták, továbbá a tértivevénnyel feladott iratot a kézbesítés második megkísérlésének napját követő ötödik munkanapon akkor is kézbesítettnek kell tekinteni, ha annak kézbesítése azért volt eredménytelen, mert a címzett az iratot – a posta által hagyott értesítés ellenére – nem vette át, azaz nem kereste.

Abban az esetben, ha a vádlott önhibáján kívül valamely eljárási határidőt, vagy eljárási cselekményt elmulasztott – ha a törvény másként nem rendelkezik - igazolásnak van helye. Természetesen, ha a mulasztásra okot adó körülmény már előre látható, vagy tudott, célszerű arról a bíróságot a lehető legrövidebb időn belül akár írásban, akár telefon, vagy telefax útján értesíteni. Ha erre nem volt mód, az igazolási kérelmet az elmulasztott határidő utolsó napjától, illetőleg a határnaptól számított nyolc napon belül lehet előterjeszteni. Amennyiben pedig a mulasztás később jutott a mulasztó tudomására, vagy az eljárási cselekmény elvégzését akadályozó körülmény később szűnt meg, ez a határidő kitolódik, viszont hat hónapon túl már semmilyen méltánylást érdemlő körülmény nem teszi lehetővé az igazolási kérelmet. Ha pl. a tárgyalásra szóló idézést a vádlott kórházi kezelése miatt helyette az vette át, akit postai küldemények átvételére meghatalmazott, az elmulasztott tárgyalás miatt az igazolás határideje akkor kezdődik, amikor az idézés tartalmát megismerte, illetőleg az igazolási kérelem benyújtására lehetősége nyílt.

Az igazolási kérelemben elő kell adni a mulasztás okát és a vétlenséget valószínűsítő körülményeket. A vétlenség azt jelenti, hogy a mulasztót önhiba, azaz sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli. Az igazolás alapját jelentő tényeket, körülményeket pedig legalább olyan mértékben kell bizonyítani, hogy azok az általános életismeret és a logika szabályai szerint megfeleljenek a valóságnak. Pl. ha a vádlott arra hivatkozik, hogy a tárgyalás napján fekvő beteg volt, megkívánt ennek alátámasztására az orvosi igazolás csatolása.

Jogszabályok: Be. 60-63. §, 65-66. §, 67-70/A. §-ok, 92. számú Büntető Kollégiumi vélemény

A terheltet megilleti a védelem joga továbbá, hogy személyesen védekezzék, de védelmét az eljárás bármely szakaszában védő is elláthatja. Védőt elsősorban a terhelt maga hatalmazhat meg, annak hiányában – így elsősorban a kötelező védelem eseteiben – azonban a hatóságok, a bíróság hivatalból kötelesek védő kirendelésére, arra azonban már nem, hogy azt megelőzően a leendő védő személyét a terhelttel egyeztessék. A hatóságnak ellenben a kirendelést követően tájékoztatnia kell a terheltet a védő személyéről és elérhetőségéről is.

Amennyiben a terhelt a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről maga gondoskodni, habár a védelem nem kötelező, a terhelt ezen okból maga is kérheti védő kirendelését. Az ingyenesség azt jelenti, hogy a terheltet bűnössége esetén sem lehet kötelezni a védő - eljárás folytán felmerült - bűnügyi költségének viselésére, melyet a törvény a személyes költségmentesség intézménye révén biztosít, ebben az esetben a bűnügyi költséget a terhelt bűnössége esetén is az állam viseli. A személyes költségmentesség engedélyezése azonban nem kötelező, azt csak a terhelt vagy védője kérheti, nincs tehát arra lehetőség, hogy ilyen irányú kérelmeket helyettük más terjesszen elő. A védő kirendelés ezen esete a terhelt jövedelmi és vagyoni viszonyai megítélésétől, a személyes költségmentességtől függ, melynek megalapozó, engedélyezési és felülvizsgálati szempontjait a személyes költségmentesség büntetőeljárásban való alkalmazásáról szóló 9/2003.(V.6.) IM-BM-PM együttes rendelet állapítja meg. A kérelem előterjesztésekor az együttes rendelet mellékletében lévő nyomtatványt kell kitölteni.

A vádlott védekezéshez való joga egyrészt jelenti azt, hogy jogosult megfelelő időt és lehetőséget kapni a védekezésre való felkészülésre, másrészt a védelmére szolgáló tényeket az eljárás bármely szakaszában előadhatja, indítványokat és észrevételeket tehet, e körben a kihallgatottakhoz kérdéseket is intézhet. A védekezésre történő felkészülést a törvény az iratok megtekintése és az iratmásolathoz való hozzájutás révén is biztosítja. Ezen kívül a vádlott a bírósági tárgyalás rendjének megzavarása nélkül a tárgyalás alatt is értekezhet a védőjével.

A terhelt a védekezését elsősorban kihallgatása, vallomása keretein belül tudja előadni, ezért a bizonyítási eljárás a vádlott kihallgatásával kezdődik. A kihallgatás megkezdése előtt először a terhelt személyazonosságának megállapítására kerül sor, az e körben feltett kérdésekre a terhelt akkor is köteles válaszolni, ha egyébként a vallomástételt megtagadja, továbbá a személyi adatait az igazmondás kötelessége is terheli. A személyi adatok ellenőrzése személyi igazolványból, útlevélből, gépjárművezetői engedélyből, illetőleg minden olyan okiratból történhet, amely alkalmas a személyazonosság igazolására. A kihallgatás a terheltet megillető vallomásmegtagadási jogra figyelmeztetéssel és a terheltnek az erre adott válaszával veszi kezdetét, amelyeknek megtörténtét jegyzőkönyvben kell rögzíteni, majd a vádlottat meg kell nyilatkoztatni arra, hogy a vádat megértette-e, és ekkor van lehetősége a tárgyaláson a váddal kapcsolatos álláspontjának kifejtésére is. A terhelt az eljárásban a vallomástételt és az egyes kérdésekre történő válaszadást bármikor megtagadhatja, de bármikor dönthet úgy is, hogy vallomást tesz. A hallgatás joga ugyanakkor nem akadálya az eljárás folytatásának és a terhelt kérdezési és észrevételezési jogosultságának sem.

Amennyiben a vádlott nem kíván vallomást tenni és él az ún. hallgatás jogával, akkor a nyomozás során, illetőleg az eljárás korábbi szakaszaiban tett vallomásait a tanács elnöke ismerteti, indítványra felolvashatja.

Ha a vádlott vallomást kíván tenni, a vádra vonatkozó és a védekezését is magában foglaló vallomását összefüggően előadhatja, ezt követően pedig hozzá kérdések intézhetők. Amennyiben a vádlott tárgyalási vallomása eltér korábbi vallomásától, a tanács elnöke a vádlott korábbi vallomását, vagy annak részeit ismertetheti az ellentmondások tisztázása érdekében.

Jogszabályok: Be. 5. §, Be. 43. §, Be. 44-50. §, Be. 117-118. §, Be. 242. §, Be. 288-291. §, 9/2003.(V.6.) IM-BM-PM együttes rendelet

A terhelt jogorvoslathoz való joga olyan alapelvi szintű jogosultság, ami azt jelenti, hogy a terheltnek jogában áll jogorvoslattal élni és felülbírálatot kiváltani minden olyan határozat, intézkedés vagy mulasztás kapcsán, amely a nyomozó hatóság, az ügyész, vagy a bíróság eljárása során a jogát vagy jogos érdekét sérti. A nyomozó hatóság és az ügyész határozataival szemben panaszt, ellenvetést, a bíróságok határozataival szemben rendszerint fellebbezést lehet bejelenteni, de ide tartozik a tárgyalás tartása iránti kérelem, a tárgyalás megismétlésére vonatkozó indítvány is. A Büntetőeljárási törvény ezeken kívül további jogorvoslati formákat is lehetővé tesz, ilyen az igazolási kérelem, a kifogás, de a rendkívüli jogorvoslatok körében a perújítási indítvány és a felülvizsgálati indítvány is.

A jogorvoslatok bejelentésére, megtételére a törvény határidőket állapít meg, amelyek egy része jogvesztő, azaz a határidő elmulasztása miatt igazolásnak sincs helye. Ha a jogosultak a törvényes határidőn belül nem fellebbeztek (vagy fellebbezésüket visszavonták), az első fokú ítélet jogerőssé vagy végrehajthatóvá válik.

A szóban, kihirdetés útján közölt határozattal szemben a fellebbezés nyomban bejelenthető, de az elsőfokú bíróság ítélete ellen ebben az esetben három nap, úgynevezett gondolkodási határidő is fenntartható az esetleges fellebbezés és annak indokai megfontolása és bejelentése végett. Ilyenkor a fellebbezés írásban nyújtható be, a határidő elmulasztása miatt igazolásnak viszont nincs helye. Nem számít azonban a határidő elmulasztásának az, ha a beadványt a határidő utolsó napján postára adták.

A kézbesítés útján közölt határozatok ellen nyolc napon belül lehet fellebbezéssel élni és azt az elsőfokú bíróságnál, de a másodfokú bíróságnak címezve kell írásban benyújtani vagy jegyzőkönyvbe mondani.

A fellebbezésben a fellebbezőnek meg kell jelölnie, hogy a határozat mely rendelkezését sérelmezi és fellebbezése mire irányul, továbbá célszerű azok indokaira is kitérni. A fellebbezés elbírálásának ugyanakkor nem akadálya, ha a fellebbezés oka tévesen került megjelölésre.

Jogszabályok: Be. 3. §, Be. 43. §, Be. 323-326. §

A terheltnek joga van arra, hogy büntetőeljárási jogairól és kötelességeiről a hatóságtól, továbbá a bíróságtól felvilágosítást kapjon. A hatóságok és a bíróság nem csak a terhelt kérésére, hanem hivatalból is kötelesek felvilágosítást adni a terheltnek, ami ezen jogokról és kötelességekről elsősorban kioktatás és figyelmeztetések útján történik meg. (pl. a fellebbezés, jogorvoslat lehetősége; vallomástétel megtagadásának joga; hamis vád tilalma)

A büntetőeljárás során történtek megismerésének egyik módja a keletkezett iratokba való betekintés. Míg a nyomozás tartama alatt a terhelt számára megtekinthető és megismerhető iratok köre korlátozott, addig a nyomozás elvégzését követően és a bírósági eljárásban ez már nem korlátozható, a teljes iratok megismerésére lehetősége nyílik, kivéve azokat, amelyeket a bíróságnak zártan kell kezelnie (pl. tanú személyes adatai, titkos adatszerzés eredménye, különösen védett tanú kihallgatásáról készült jegyzőkönyv, tanácskozási jegyzőkönyv), továbbá a minősített adatok megismerésére is csak feltételekkel és korlátozottan jogosult.

Az iratok megismerésére, tanulmányozására és átolvasására a bíróság hivatalos helyiségében (Fővárosi Törvényszék Büntető kezelőiroda) is mód van ügyfélfogadási időben. Az irattanulmányozás azonban nem veszélyeztetheti a bíróság munkáját. A tárgyalási határnapon, illetve az azt megelőző munkanap(ok)on a tanács elnöke, illetve tagjai általában már nem nélkülözhetik az iratokat, mivel felkészülésükhöz azokra szükség van. Ilyen esetben az irattanulmányozás iránti kérelem teljesítése csak a tanács elnökének kifejezett engedélyével teljesíthető. Ezért célszerű az iratokba történő betekintést nem a tárgyalási határnapot megelőző néhány napra, hanem korábbra időzíteni.

A fogva lévő vádlott kérelmére a bíróság engedélyt adhat arra, hogy ne a bíróság hivatalos helyiségében, hanem a büntetés-végrehajtási intézetben tekinthesse meg az iratokat

A terhelt védekezésre történő felkészülését a törvény az iratok megtekintésén túl az iratmásolathoz való hozzájutás révén is biztosítja. Ily módon az iratok betekintésére és tanulmányozására jogosultak az iratokról hiteles vagy nem hiteles másolatot is kaphatnak kivéve, ha az iratról másolat adását jogszabály kizárja. E jogosultság azonban nem sértheti az emberi méltóságot, a személyiségi és kegyeleti jogokat, továbbá a magánéletre vonatkozó adatok szükségtelen nyilvánosságra kerülésével sem járhat.

Az iratokról másolat az arra jogosult kérelmére, legkésőbb a kérelem előterjesztésétől számított nyolc napon belül adható ki, hiteles másolat kiadását a kérelemben előzetesen jelezni szükséges. Amennyiben az iratok nagy terjedelme miatt ez határidőn belül nem teljesíthető, úgy a bíróság a másolat kiadásának időpontjáról értesíti a kérelmezőt. A másolat kiadása ellen nincs, a kiadás megtagadása miatt azonban van helye külön jogorvoslatnak. A másolat kiadásáról az ügy iratai között feljegyzés készül, amely ellenőrizhetővé teszi, hogy mely jogosult részére mikor és milyen iratok másolatának átadása történt meg. A terhelt és a védő részére a másolat egyszeri kiadása illetékmentes.

Amennyiben a bíróság engedélyezte másolat kiadását, úgy a kérelmező maga döntheti el, hogy a másolatot a bíróság által, vagy a saját technikai eszközzel készített formában kéri, így az iratokból digitális fényképezőgéppel, saját szkennerrel, másolóval is készíthető másolat, ez azonban nem járhat az iratok sérelmével, az összefűzött iratanyag megbontásával.

Aki az eljárás során keletkezett iratról másolatot kaphat, kérheti, hogy a másolatot a bíróság, az ügyész, illetve a nyomozó hatóság elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón adja ki. Ha a bíróságnál, az ügyésznél, illetve a nyomozó hatóságnál a kiadni kért irat elektronikus formában rendelkezésre áll, a másolatot elektronikus úton vagy elektronikus adathordozón kell kiadni. Ezekben az esetekben a kérelmező köteles a másolat elkészítéséhez szükséges és alkalmas elektronikus adathordozót (CD, DVD, hangkazetta, pendrive) csatolni. Az iratokról történő másolatadásra vonatkozó rendelkezéseket kell alkalmazni a kép- vagy hangfelvételről, a képet és hangot egyidejűleg tartalmazó felvételről készített másolat kiadására is.

Jogszabályok: Be. 43. §, 70/B-C. §, 253. § (2) és (3) bekezdés, 10/2003.(V.6.) IM-BM-PM együttes rendelet, 14/2003.(VI.19.)IM rendelet, 14/2002.(VIII.1.)IM rendelet