Csekélyebb társadalomra veszélyességet hordozó, kisebb súlyú bűncselekmények miatt a sértett maga is eljárhat vádlóként. Így könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a sértett az ügyésztől függetlenül, saját jogán maga is képviselheti a vádat, feltéve, hogy a bűncselekményt a törvény magánindítványra bünteti. Főszabály szerint a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével járó jogok is megilletik, ennél fogva őt terheli a terhelt bűnösségének bizonyítása is. Amennyiben az ügyben több sértett van, azok megegyezésétől függ, hogy melyikük jár el magánvádlóként, megegyezésük hiányában viszont a magánvádló kijelöléséről a bíróság rendelkezik. A bíróság a magánvádlót a tárgyaláson tanúként hallgatja ki, kivéve, ha a terhelt a kölcsönösen elkövetett könnyű testi sértés, rágalmazás, becsületsértés esetén viszonváddal élt.

A magánvádas eljárás feljelentésre indul. Mivel a feljelentés helyettesíti a vádiratot, ezért tartalmaznia kell, hogy a feljelentő ki ellen, milyen cselekmény miatt és milyen bizonyítékok alapján kéri a büntetőeljárás lefolytatását. Így amennyiben ismert az elkövető, annak név szerinti megjelölését, idézhető címét, esetleg személyi adatait is célszerű megjelölni. A cselekmény leírása körében az eseményeket (hely, idő, elkövetés körülményei) kell kellő részletességgel rögzíteni, míg a bizonyítékok megjelölésénél a lehetőségekhez képest a tanúk ugyancsak név szerint említése és lakcímük, tartózkodási helyük megjelölése szükséges. Okirati bizonyítékok esetében indokolt azok másolatát már a feljelentéshez csatolni. Amennyiben pedig a bűncselekmény következtében a sértettnek kára keletkezett, úgy célszerű, ha a polgári jogi igénnyel kapcsolatos nyilatkozatot is tartalmazza. A feljelentésnek továbbá lényeges tartalmi eleme azon sértetti nyilatkozat (magánindítvány) is, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja.

A feljelentést a bíróságon kell írásban vagy szóban, jegyzőkönyvbe foglalva megtenni. Amennyiben az más hatóságnál történt meg, az köteles a feljelentést az illetékes bíróságnak megküldeni. A magánindítvány előterjesztésére elsősorban a sértett jogosult attól a naptól számított 30 napon belül, amelyen a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. Ez utóbbi egybeeshet a bűncselekmény elkövetésének napjával, de attól el is térhet, ha az elkövető személye ismeretlen, azonban ekkor sincs elzárva a sértett a feljelentés megtételétől. A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, annak elmulasztása ellen igazolásnak nincs helye.

A magánvádas eljárásban tett feljelentés, és a magánvádló rendes, illetve rendkívüli jogorvoslatot célzó beadványa az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 52. §-a szerint illetékköteles; a feljelentés illetéke 10.000,- forint, a fellebbezés illetéke 10.000,- forint, a perújítási kérelem és a felülvizsgálati indítvány illetéke 15.000,- forint. Az illetéket illetékbélyeg formájában kell a beadványon leróni.

Magánvádas eljárásban nincs helye a magánvádló (feljelentő) részére személyes költségmentesség engedélyezésének, mivel a személyes költségmentesség büntetőeljárásban történő alkalmazásáról rendelkező 9/2003.(V. 6.)IM-BM-PM sz. rendelet a személyes költségmentesség engedélyezését csak a terhelt vonatkozásában teszi lehetővé.

A büntetőeljárás rendszerint nyomozással kezdődik, de a magánvád alapján indult eljárás általános esetben nyomozás nélkül folyik. Magánvádas eljárásban nyomozás elrendelésére akkor kerül sor, ha az elkövető személye ismeretlen és ezért annak, továbbá személyi adatainak vagy tartózkodási helyének, avagy valamely bizonyítási eszköznek a felkutatása szükséges.

Amennyiben a magánvádas eljárás lefolytatásának akadálya nincs, a bíróság először személyes meghallgatást tűz ki, amelyre a feljelentőt (sértettet) és a feljelentettet (terheltet) megidézi és megkísérli a békítést közöttük, mivel a bíróság elsődleges célja és feladata a feljelentő és a feljelentett közötti békesség szorgalmazása. Amennyiben a feljelentő a békítés eredményeként a feljelentését visszavonta a bíróság az eljárást megszünteti, de abban az esetben is, ha a feljelentő a személyes meghallgatáson szabályszerű megidézése ellenére nem jelent meg és azt előzetesen, alapos okkal haladéktalanul nem mentette ki, vagy azért nem volt megidézhető, mert lakcímének megváltozását nem jelentette be.

Ha a feljelentő és a feljelentett közötti békítés, a személyes meghallgatás nem vezetett eredményre a bíróság tárgyalás kitűzéséről gondoskodik.

A tárgyaláson – mivel a vád képviselete a magánvádló feladata – a magánvádló jelenléte kötelező, azonban nem szükséges a magánvád személyes képviselete, a magánvádló meghatalmazott jogi képviselővel is gondoskodhat arról. Ha viszont a magánvádló a tárgyaláson nem jelenik meg és távolmaradását kellően nem menti ki és a tárgyaláson igazolt képviselete sincs, avagy lakcímváltozásának bejelentését elmulasztotta, amelynek következtében a magánvádló nem volt idézhető, a bíróság a büntetőeljárást megszünteti, mivel ezen okokat a vád elejtésének kell tekinteni.

Mivel a magánvádlót a sértett jogain kívül a vád képviseletével, az azzal való rendelkezéssel járó jogok is megilletik, a vádat az első fokú eljárásban az ügydöntő határozat meghozatala végett tartott tanácsülés megkezdéséig bármikor elejtheti, míg a másodfokú eljárásban a magánvádló a büntetőeljárás megszüntetését indítványozhatja.

Jogszabályok: Be. 493-515. §, 1990. évi XCIII. törvény

Amennyiben a sértettnek az adott cselekmény bizonyíthatósága tekintetében az ügyésztől eltérő az álláspontja, a törvény az ügyészi értékeléssel szemben kisegítő lehetőséget ad a sértettnek a bírói úton történő jogérvényesítésre. A sértett pótmagánvádlókénti fellépése azonban korlátozott. Csak akkor van rá mód, ha a bűncselekménynek van sértettje, pótmagánváddal csak felnőtt korú terhelttel szemben lehet élni, csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye, továbbá csak akkor lehetséges, ha a közvádló, azaz az ügyész nem érvényesíti bíróság előtt az állam büntető igényét.

Pótmagánvádló fellépésének akkor van helye, ha az ügyész vagy a felettes ügyész a sértettnek a feljelentést elutasító vagy a nyomozást megszüntető határozata elleni panaszát elutasította és a pótmagánvád emelését büntethetőséget kizáró vagy megszüntető ok nem zárja ki, továbbá, ha az ügyész a vádemelést részben mellőzte. A sértettnek a panaszt elutasító határozat közlésétől (kézbesítésétől) számított hatvan nap áll a rendelkezésére annak érdekében, hogy pótmagánvádlóként érvényesítse a jogait, a határidő elmulasztása miatt azonban igazolással élhet. Ugyanezen határidő alatt jogosult a sértett az ellene elkövetett bűncselekményre vonatkozó iratok megismerésére is.

Amennyiben a sértett úgy dönt, hogy pótmagánvádlóként lép fel, jogi képviselője útján a vádindítványt az addig eljárt első fokú ügyészségnél kell, hogy benyújtsa a fenti határidő (60 nap) alatt. A pótmagánvádló jogi képviselete főszabályként kötelező, kivéve, ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik. A pótmagánvádló jogi képviselője a bírósági tárgyaláson köteles részt venni, a perbeszédet is ő, nem pedig a pótmagánvádló tartja.

A benyújtott vádindítványt az ügyészség – mindenféle vizsgálat, nyilatkozat nélkül - az iratokkal és a panaszt elutasító határozat kézbesítését igazoló tértivevény (vétív) másolatával együtt továbbítja az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz, de a pótmagánvádló a terhelt lakóhelye szerinti bíróságot is megjelölheti illetékes bíróságként.

A Büntetőeljárási törvény a pótmagánvádló által benyújtott vádindítvány tartalmi és alaki kellékeit, feltételeit is meghatározza, így annak tartalmaznia kell a konkrétan megjelölt vádlott személyi adatait (nevét, születési helyét és idejét, anyja nevét, lakcímét), a vád tárgyává tett cselekmény leírását, a cselekmény Büntető törvénykönyv szerinti minősítését, a bejelentett polgári jogi igényt, továbbá az egyéb indítványokat és a tárgyalásra idézendők, valamint az arról értesítendők nevét is. A sértettnek akkor is meg kell jelölnie az általa elkövetőnek vélt személyt, ha a nyomozás ismeretlen elkövetővel szemben folyt, ellenkező esetben ugyanis pótmagánvádlóként nem léphet fel, vádindítványát a bíróság elutasítja.

A bíróság a vádindítvány beérkezését követően megvizsgálja, hogy az az alaki és tartalmi feltételeknek megfelel-e, nem áll-e fenn valamilyen olyan ok, amelyre figyelemmel az nem fogadható el.

A bíróságnak ugyanis a vádindítványt el kell utasítania, ha
• azt a pótmagánvádló a meghatározott határidő (60 nap) eltelte után nyújtotta be,
• a pótmagánvádlónak nincs jogi képviselője, kivéve ha a természetes személy pótmagánvádló jogi szakvizsgával rendelkezik,
• a vádindítványt nem az arra jogosult (sértett) nyújtotta be,
• a vád nem törvényes, vagy nem tartalmazza a vádindítvány előírt szükségszerű elemeit és azt, hogy a pótmagánvádló milyen indokok alapján kéri az eljárás lefolytatását.

Ha a bíróság a vádindítványt nem utasította el tárgyalást tűz ki és gondoskodik arról, hogy a bizonyítási eszközök a tárgyaláson rendelkezésre álljanak. A tárgyaláson a bíróság a pótmagánvádlót tanúként hallgatja ki.

A sértett részére - ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben foglalt feltételei fennállnak - a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat engedélyezi a pártfogó ügyvédi képviseletet. A kérelmet költségmentesség és pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése iránt kell előterjeszteni, teljesítésének feltétele a költségmentességre jogosultság (rászorultság). Amennyiben a Jogi Segítségnyújtó Szolgálat helyt ad a kérelemnek és a pártfogó ügyvédet kirendeli, úgy a pótmagánvádló jogi képviseletével felmerülő költséget (a pártfogó ügyvédként eljáró kirendelt ügyvéd díját), a jogi segítségnyújtó szolgálat fizeti.

Ha a bíróság a vádlottat felmenti, a bűnügyi költséget a pótmagánvádló viseli, azonban csak annak a költségnek a viselésére kötelezhető, ami az általa képviselt váddal összefüggésben és az ő fellépése után keletkezett.

Jogszabályok: Be. 51. § (3) bekezdés, 53. §, 199. § (2) bekezdés, 229-233. §, 236. §, 312. §, 343. §, 5/2009. BJE, Bkv 90., 2007. évi CLI. törvény, 2003. évi LXXX. törvény

A Büntetőeljárási törvény kisebb jelentőségű és egyszerűbb megítélésű ügyek esetén a büntető eljárás egyszerűbbé és gyorsabbá tétele végett meghatározott feltételek mellett lehetővé teszi a bíróság számára, hogy tényleges szabadságelvonással nem járó jogkövetkezményeket tárgyalás tartása nélkül is alkalmazhasson, feltéve, hogy a büntetés céljai így is elérhetők.

Ilyenkor a bíróság bizonyítás felvétele nélkül, az iratok tartalma alapján dönt és alkalmaz jogkövetkezményt, azonban a terhelt számára megfelelő biztosítékot jelent az, hogy a bűncselekmény elkövetésének beismerése nélkül az ügy tárgyaláson kívül történő elintézésére nem kerülhet sor, ha pedig a tárgyalás mellőzésével meghozott végzést sérelmesnek tartja, kérheti tárgyalás tartását. Ennek megfelelően a tárgyalás mellőzésével meghozott végzéssel szemben nem fellebbezésnek van helye, hanem az ügyész, a magánvádló, a vádlott, a védő, a magánfél és az egyéb érdekelt a végzés kézhezvételétől számított nyolc napon belül tárgyalás tartását kérheti. A tárgyaláson a tárgyalást kérő személy köteles megjelenni, ellenkező esetben mulasztását úgy kell tekinteni, mint aki a kérelmét visszavonta, kivéve, ha magát alapos okkal előzetesen, haladéktalanul kimenti.

A tárgyaláson a bíróság a korábbi végzését hatályon kívül helyezi, a tárgyaláson lefolytatott bizonyítás eredményeként új – még akkor is, ha az tartalmilag esetleg azonos a tárgyalás mellőzésével hozott végzéssel - határozatot hoz, amely ellen az általános szabályok szerint fellebbezésnek van helye.

Jogszabályok: Be. 544-550. §-ok

Egyes nagy súlyú, meghatározott terheltek körét érintő, az el nem évülő bűncselekmények, illetőleg a társadalom által nagy figyelemmel kísért ügyek hatékonyabb elbírálása érdekében a Büntetőeljárási törvény külön rendelkezéseket tartalmaz az eljárás soron kívüli lefolytatására. Az eljárásban a védő részvétele kötelező. A bíróságnak a kiemelt jelentőségű ügyekben a tárgyalást az iratok bírósághoz érkezésétől számított három hónapon belüli időpontra kell kitűnnie, a tárgyalás elnapolása esetén pedig azt szintén három hónapon belül kell folytatnia.

Jogszabályok: Be. 554/A-O. §-ok

Amennyiben a terhelt a büntető eljárás tartama alatt ismeretlen helyre távozik, vagy ismeretlen helyen tartózkodik (megszökik, elrejtőzik) az sem akadálya az eljárás lefolytatásának, jelenlétének hiánya nem teszi lehetetlenné az eljárást.

Ilyenkor először a terhelt felkutatása iránt kell intézkedni, melynek során tisztázni kell, hogy a létező nyilvántartásokból (pl. lakcímnyilvántartás) megismerhető feltalálási helyeken elérhető-e. Mindezek eredménytelensége esetén lehet csak arra a következtetésre jutni, hogy a terhelt tartózkodási helye ismeretlen és kerülhet sor szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt körözés, elfogató parancs kibocsátására a terhelttel szemben. Amennyiben a vádlott tartózkodási helye a bírósági eljárásban válik ismeretlenné, úgy a tárgyalásnak a vádlott távollétében való megtartására a bíróság felhívását követően az ügyész tesz indítványt.

Az ismeretlen helyen tartózkodó terhelt védelme az eljárásban kötelező. A bíróság az iratokat a terheltnek hirdetményi úton kézbesíti, továbbá azokat védőjének is meg kell küldeni.

Amennyiben a terhelt tartózkodási helye az elsőfokú bíróság ügydöntő határozatának meghozatala után válik ismerté, úgy a vádlott a jogorvoslatra nyitva álló határidőn belül a fellebbezés bejelentése helyett a tárgyalás megismétlését is indítványozhatja. Az így megismételt tárgyalás eredményeként a bíróság a korábban hozott határozatát hatályában tarthatja, vagy új határozatot is hozhat a korábbi határozat hatályon kívül helyezése mellett. Abban az esetben pedig, ha a terhelt tartózkodási helye a jogerős határozat meghozatala után válik ismertté, akkor e körülmény perújítás elrendelésére ad alapot.

Ha nemzetközi bűnügyi jogsegély (kiadatás vagy európai/nemzetközi elfogatóparancs, büntetőeljárás átadása) alapján, a külföldön ismert helyen tartózkodó terhelt nem vonható a magyar hatóságok eljárása alá, akkor az ügyész ugyancsak indítványozhatja, hogy a bíróság a tárgyalást a terhelt távollétében tartsa meg. Az ilyen terhelttel szemben elfogató parancs kiadására azonban csak akkor kerülhet sor, ha az ügyész a vádiratban szabadságvesztés büntetés kiszabására tett indítványt.

Jogszabályok: Be.526-532. §-ok

A közvetítői eljárás célja, hogy a konfliktust a közvetítő bevonásával a bírói útról elterelve, a bűncselekmény elkövetését megelőző eredeti állapotot visszaállító, a sértett és a terhelt közötti konfliktus megoldását tartalmazó, a bűncselekmény következményeinek jóvátételét és a terhelt jövőbeni jogkövető magatartását elősegítő írásbeli megállapodás jöjjön létre.

Közvetítői eljárás élet, testi épség és az egészség, az emberi szabadság elleni, az emberi méltóság és az egyes alapvető jogok elleni, közlekedési, vagyon elleni, illetve szellemi tulajdonjog elleni, öt évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény miatt indult büntetőeljárás tartama alatt kezdeményezhető. Nincs helye a közvetítői eljárásra vonatkozó rendelkezések alkalmazásának a magánvádas, a pótmagánvád alapján folyó, a bíróság elé állításos, a távol levő terhelttel szembeni és a tárgyalásmellőzéses eljárásban.

A közvetítői eljárásra a gyanúsított, a védő vagy a sértett indítványára, avagy az ügyész hivatalbóli rendelkezésére is sor kerülhet, ám minden esetben elengedhetetlen feltétel, hogy az érintetteknek, így a gyanúsítottnak és a sértettnek is önkéntesen kell hozzájárulniuk ezen eljárás lefolytatásához.

Ha a közvetítői eljárás eredményes úgy három évi szabadságvesztésnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetében a büntető eljárás megszüntetésére kerül sor, öt évnél nem súlyosabban büntetendő bűncselekmény esetén pedig a büntetést a bíróság korlátlanul enyhítheti.

Jogszabályok: Be. 221/A. §, Btk. 29. § §, 2006. évi CXXIII. törvény,