A büntetőeljárás szakaszai a nyomozás és a bírósági eljárás, azonban pl. a magánvádas eljárásban a bírósági eljárást rendszerint nem előzi meg nyomozás. A bíróság az ítélkezés során törvényes vád alapján jár el. A vád a bírósági eljárás általános feltétele, így bírósági eljárás vád hiányában, azaz hivatalból nem indulhat és nem is folytatódhat. A bíróság a vádhoz kötve van, és a vádat köteles kimeríteni.
A büntetőeljárás megindítását eredményező okok közül a leggyakoribb a feljelentés, amely az azt előterjesztő részéről nem más, mint a büntetőjogi igény tárgyában szerzett ismereteinek a hatósággal történő közlése a büntetőeljárás megindítása céljából. A feljelentést rendszerint az ügyésznél vagy a nyomozó hatóságnál kell írásban vagy szóban megtenni, de azt más hatóság és a bíróság is elfogadhatja, ez esetben azonban köteles azt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező ügyésznek, illetve nyomozó hatóságnak megküldeni. A feljelentésnek nincsenek alaki előírásai; a szóban tett feljelentést jegyzőkönyvben kell rögzíteni.
A feljelentésben és az arról készült jegyzőkönyvben törekedni kell a bűncselekmény gyanújának megítéléséhez feltétlenül szükséges tények kellő részletességgel történő rögzítésére, így az elkövetés körülményeire, annak helyére, idejére, az elkövető személyére és a bűncselekmény elkövetését alátámasztó bizonyítékok, bizonyítási eszközök (pl. az elkövetéshez használt eszköz, okirati bizonyítékok, tanúk) megjelölésére. Amennyiben a bűncselekmény következtében a sértettnek kára keletkezett, úgy célszerű, ha a sértett polgári jogi igénnyel kapcsolatos nyilatkozatát is tartalmazza.
A büntetőeljárás rendszerint nyomozással kezdődik, amelynek feladata elsősorban a bűncselekmény és az elkövető felderítése, valamint a bizonyítási eszközök felkutatása és biztosítása az ügyész vádemelésről szóló döntésének megalapozása céljából.
Amennyiben az ügyész vagy a nyomozó hatóság tudomására olyan tények jutnak, amelyek ha igaznak bizonyulnak, megvalósítanák valamely bűncselekmény törvényi tényállását, a bűncselekmény gyanúja miatt az ügyész vagy a nyomozó hatóság jogosult a nyomozás elrendelésére. Azonban nyomozás formális elrendelés nélkül is megindulhat, ha késedelmet nem engedő körülmények (pl. a gyanúsított személy kilétének megállapítása, elrejtőzésének, a bűncselekmény befejezésének megakadályozása végett vagy késedelmet nem tűrő más okból) állnak fenn.
Egyes bűncselekmények esetében a büntetőeljárás megindulásának feltétele, hogy az csak a jogosult, rendszerint sértett fél feljelentése alapján indítható meg. Ez az ún. magánindítvány ami, mint sajátos feljelentés formához ugyancsak nem kötött. Ezért a jogosult minden olyan nyilatkozatát, amely szerint az elkövető büntetőjogi felelősségre vonását kívánja, illetőleg kifejezi az elkövető megbüntetésére irányuló akaratát, magánindítványnak kell tekinteni. Előfordulhat, hogy a nyomozás során derül ki a magánindítvány szükségessége. Ilyenkor be kell szerezni az arra jogosult nyilatkozatát, kívánja-e az elkövető megbüntetését. A magánindítvány előterjesztésére elsősorban a sértett jogosult attól a naptól számított 30 napon belül, amelyen a bűncselekmény elkövetőjének kilétéről tudomást szerzett. Ez természetesen egybeeshet a bűncselekmény elkövetésének napjával, de attól el is térhet, ha az elkövető személye ismeretlen. A magánindítvány előterjesztésére megszabott határidő jogvesztő, igazolási kérelmet csak a közvádas bűncselekmények esetében lehet előterjeszteni.
A nyomozás során a nyomozó hatóság a gyanúsítottat – a bűncselekményt megalapozó gyanú közlését követően – kihallgatja, tanúkat hallgat ki, az ellentmondások tisztázása érdekében szembesítéseket foganatosíthat, szakértőt rendelhet ki és további nyomozási cselekményeket is végez. A nyomozást a lehető legrövidebb időn belül le kell folytatni, annak határideje két hónap, ezalatt a nyomozást be kell fejezni, azonban ha az ügy bonyolultsága miatt vagy a nyomozás teljesítését gátló elháríthatatlan akadály léte esetén a nyomozás határidejét az ügyész meghosszabbíthatja. Ha a nyomozás meghatározott személy – tehát nem ismeretlen elkövető – ellen folyik a meghosszabbítás legfeljebb a gyanúsítottnak az első (az alapos gyanú közlésével együtt járó) kihallgatásától számított két évig terjedhet.
A nyomozás elvégzését követően a nyomozó hatóság a keletkezett iratokat köteles megküldeni az ügyésznek, aki azokat a hozzá érkezését követő 30 napon belül megvizsgálja és ennek eredményéhez képest további nyomozási cselekményt végezhet, vagy az elvégzéséről rendelkezhet, a nyomozást felfüggesztheti, megszüntetheti, az ügyet közvetítői eljárásra utalhatja, illetve a vádemelés elhalasztásáról határozhat, vádat emel vagy határoz a vádemelés részbeni mellőzéséről. Minden olyan esetben, amikor az ügy iratainak felülvizsgálata alapján az ügyész azt állapítja meg, hogy fennállnak a vádemelés feltételei, vádiratot készít, kivéve, ha a vádemelést részben mellőzi, az ügyet közvetítői eljárásra utalja, vagy a vádemelést elhalasztja.
Amennyiben vádemelésre kerül sor, az ügyész az ügy iratait a vádirattal együtt a büntetőeljárásra hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságnak megküldi. Azokban az esetekben, amikor az ügyész több vádlottal szemben emel vádat, úgy a vádlottakat "I. rendű", "II. rendű" stb. megjelöléssel látja el és általában a legsúlyosabb bűncselekményt megvalósító terhelt kapja a "I. rendű" megjelölést.
A bíróság eljárásának formái a tárgyalás, a nyilvános ülés, az ülés és a tanácsülés. A vádirat benyújtását követő bírósági eljárás alapvető formája a tárgyalás. A bíróság feladata az igazságszolgáltatás, és a vádlott büntetőjogi felelősségéről a bizonyítás felvételét követően általában tárgyaláson kell döntenie. A törvényes és tisztességes eljárás jogállami követelményeinek teljesítésére leginkább ez az eljárási forma alkalmas, különös tekintettel arra, hogy a tárgyaláson, a vádló (az ügyész, a magánvádló vagy a pótmagánvádló), illetve a vádlott és a védő ügyféli jogai egyenlők, és rendszerint érvényesül a szóbeliség, a közvetlenség és a nyilvánosság elve.
Jogszabályok: Be. 164-206/A. §-ok, Be. 216-233. §-ok, Btk. 31-32. §-ok