Az őrizet a személyi szabadságot korlátozó kényszerintézkedések közül a legenyhébb, amely 72 órán túl nem tarthat és a büntetőeljáráson kívül is alkalmazható. Az őrizet vagy lejár 72 óra elteltével, és akkor az őrizetbe vett személyt - órára, percre pontosan kiszámítva - szabadon kell bocsátani, vagy az előzetes letartóztatását rendelik el, vagy nem rendelik el, és akkor így szűnik meg az őrizet. Az őrizetbe vétel elrendelésére akkor kerülhet sor, ha a terhelttel szemben szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja áll fenn és valószínűsíthető az előzetes letartóztatás elrendelése.

Az őrizetbe vétel egyik sajátságos formája a tárgyalási őrizet. Ennek célja a büntetőeljárás bírósági szakasza elhúzódásának a megakadályozása. Ha ugyanis szabályszerű idézés ellenére a vádlott nem jelent meg a tárgyaláson, s az ezt követő tárgyalásra történt rendőri elővezetése is sikertelen maradt - szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény esetén -, amennyiben a tartózkodási vagy lakóhelye a bíróság előtt ismert, akkor a tárgyalási őrizetét el kell rendelni.

Jogszabályok: Be. 126-128. §-ok, Be. 281. § (6) bekezdés

Az előzetes letartóztatás a bűncselekmény alapos gyanújával terhelt, de egyébként bűnösnek nem tekinthető személy (terhelt) személyi szabadságának a jogerős ügydöntő határozat meghozatalát megelőző bírói elvonása. A legsúlyosabb személyes szabadságot korlátozó büntetőeljárási kényszerintézkedés, amely kizárólag a büntetőeljárási törvényben meghatározott esetekben, módon és ideig - jogerős ügydöntő bírói határozat nélkül - vonja el ideiglenesen a terhelt személyi szabadságát. Nem büntetőjogi szankció, hanem az eljárás sikerének biztosítását szolgáló, részben megelőző jellegű kényszerintézkedés. Célja a büntetőeljárás eredményes lefolytatása, a büntetőeljárás sikerének biztosítása és a büntetés esetleges végrehajthatóságát célzó intézkedés, amely nem ellentétes az ártatlanság vélelmével, mert nem büntetés.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének általános és különös feltételei vannak, amelyeket a bíróság minden esetben megvizsgál. Az általános feltételek együttes fennállása és egy különös feltétel létezése már megalapozhatja az előzetes letartóztatás elrendelését, feltéve, ha nem áll fenn egyetlen előzetes letartóztatást kizáró ok sem.

Elrendelésének általános feltételei:
• a büntetőeljárás szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt folyik
• a terhelttel szemben fennáll a bűncselekmény elkövetésére vonatkozó alapos gyanú és
• a nyomozás elrendelése a konkrét ügyben valójában megtörtént.

Az előzetes letartóztatás elrendelésének különös feltételei:
• A terhelt megszökött, elrejtőzött, szökést kísérelt meg, illetőleg az eljárás során ellene újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult. Ezekben az esetekben a terhelt lakó- és tartózkodási helyének elhagyásával, eltitkolásával, bujkálással igyekszik kivonni magát a büntetőeljárás hatálya alól, avagy a szökés érdekében mindent megtett, de a hatóság előtt szándékára fény derült, tette lelepleződött, illetőleg újabb, szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt eljárás indult ellene.
• Szökésének vagy elrejtőzésének veszélyére tekintettel vagy más okból megalapozottan feltehető, illetőleg valószínűsíthető, hogy az eljárási cselekményeknél a jelenléte másképp nem biztosítható.
• Megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével; tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével.
• Megalapozottan feltehető, hogy a megkísérelt vagy előkészített bűncselekményt véghezvinné, vagy szabadságvesztéssel fenyegetett újabb bűncselekményt követne el.

Az előzetes letartóztatás elrendeléséről (fenntartásáról, megszüntetéséről) a vádirat benyújtását megelőzően a fogva tartás helye szerinti, azt követően pedig az ügyben hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság dönt.

A felsorolt okokon kívül a bíróság a nem jogerős ítélet kihirdetését követően akkor is elrendelheti (fenntarthatja) az előzetes letartóztatást, ha az ítéletben kiszabott szabadságvesztés tartamára figyelemmel a vádlott szökésétől vagy elrejtőzésétől kell tartani.

A bíróság az előzetes letartóztatásról való döntése során mind a vádirat benyújtása előtt, mind azt követően is kizárólag a kényszerintézkedés elrendelésének általános és különös feltételeit vizsgálhatja, a bizonyítékokat pedig csak annyiban, hogy azok alapján a bűncselekményre vonatkozó alapos gyanú megállapítható-e. A bíróságnak arra nincs lehetősége, hogy az ellentétes bizonyítékokat szembeállítsa, bizonyító erejüket mérlegelje, és valóságtartalmukat vizsgálja, mivel ez a bizonyítási eljárás feladata.

Az előzetes letartóztatás – amennyiben azt korábban nem szüntették meg, avagy tartama még nem járt le - megszűnik egy, kettő, illetve három év elteltével, attól függően, hogy a bűncselekmény, amely miatt a terhelt ellen a büntető eljárás folyik, milyen tartamú szabadságvesztéssel büntetendő. Amennyiben azonban a vádlottal szemben tizenöt évig terjedő vagy életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, az előzetes letartóztatás a három év eltelte után sem szűnik meg.

Az előzetes letartóztatás indokoltságát a vádirat benyújtását követően a bíróság időszakonként (6 hónap, majd 1 év elteltével) köteles hivatalból, külön kérelem nélkül is megvizsgálni.

Szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka és pénzbüntetés kiszabása esetén az előzetes letartóztatás tartamát a bíróság oly módon számítja be, hogy egy nap előzetes fogvatartás egy napi szabadságvesztésnek, egy napi elzárásnak, egy napi tétel pénzbüntetésnek, illetőleg négy óra közérdekű munkának felel meg.

Jogszabályok: Be. 129-136. §, 327. §, Btk. 92. §,

A lakhelyelhagyási tilalom a személyi szabadságot korlátozó olyan kényszerintézkedés, amely az előzetes letartóztatásnál lényegesen enyhébb, annak helyettesítésére szolgáló jogintézmény. Célja, hogy a terhelt mozgási szabadságának és a lakóhely szabad megválasztása jogának a korlátozásával biztosítsa a terheltnek az eljárási cselekményeken való megjelenését, a szökés, elrejtőzés, a bűnismétlés megakadályozását, a bizonyítás vagy az eljárás sikerének a biztosítását. Alkalmazásával a terhelt a meghatározott területet (pl.: megye, város, település), körzetet (pl.: útvonal) a bíróság engedélye nélkül nem hagyhatja el, továbbá tartózkodási és lakóhelyét sem változtathatja meg. A területi korlátozással egyidejűleg a bíróság időbeli korlátozást is elrendelhet a határozatában. Meghatározhatja többek között, hogy az adott területet naponta, vagy melyik napokon és milyen időtartamban hagyhatja, avagy nem hagyhatja el.

A lakhelyelhagyási tilalom elrendelésének a feltételei azonosak az előzetes letartóztatás elrendelésének a feltételeivel, de ezeken felül vizsgálni kell még a bűncselekmény jellegét, a terhelt személyi és családi körülményeit, egészségi állapotát, idős korát, az eljárás során tanúsított magatartását is és ezek után kell a bíróságnak állást foglalnia abban, hogy az előzetes letartóztatásnál enyhébb kényszerintézkedés, a lakhelyelhagyási tilalom elrendelése indokolt, avagy szükséges-e, illetőleg elegendő-e.

A lakhelyelhagyási tilalom elrendeléséről is csak bíróság határozhat, így a vádirat benyújtása előtt a nyomozási bíró jár el, a vádirat benyújtását követően, pedig a bíróság tanácsa.

Elrendelésével egyidejűleg a bíróság a terhelt számára előírhatja, hogy meghatározott időközönként köteles a rendőrségen jelentkezni, de az előírások megtartásának, a terhelt mozgásának ellenőrzésére – hozzájárulását követően - a bíróság nyomon követő technikai eszköz alkalmazását is elrendelheti, egyebekben pedig azt a rendőrség ellenőrzi.

Amennyiben a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló személy életkörülményeiben bármikor lényeges, érdemi fordulat, változás következik be, lehetőség van a lakhelyelhagyási tilalom részleges, időleges feloldására.

A lakhelyelhagyási tilalomnak az előzetes letartóztatással ellentétben években megállapított határideje nincs, az végső esetben az eljárás jogerős befejezésével szűnik meg.

A lakhelyelhagyási tilalom megszegése esetén, vagy ha a terhelt az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy azt követően alapos okkal nyomban nem igazolja őrizetbe vehető, továbbá házi őrizete vagy az előzetes letartóztatása is elrendelhető, illetőleg ha ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

Jogszabályok: Be. 137. §, 139. §, 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet

Míg a lakhelyelhagyási tilalom alatt álló személy a bíróság által meghatározott területet, körzetet nem hagyhatja el engedély nélkül, addig a házi őrizet alatt álló terhelt mozgásszabadsága kizárólag a bíróság által kijelölt lakásra és az ahhoz tartozó bekerített helyre korlátozódik, amelyet különösen csak a mindennapi élet szokásos szükségleteinek a beszerzése (pl. vásárlás), vagy gyógykezelés igénybevétele céljából hagyhat el a bíróság által megjelölt időben és távolságra.

A bíróság úgy is rendelkezhet, hogy a rendőrség a házi őrizet előírásainak megtartását a terhelt mozgását nyomon követő technikai eszközzel is ellenőrizze.

Házi őrizet elrendelésére bármelyik bűncselekmény esetén lehetőség van, annak feltételei azonosak az előzetes letartóztatás elrendelésének feltételeivel és ezen kényszerintézkedés alkalmazása során is az előzetes letartóztatással elérni kívánt célok biztosítását kell szem előtt tartani. További feltétele azonban még, hogy a bíróság ki tudjon jelölni egy olyan lakást, ahol a terhelt életvitelszerűen tartózkodhat és tartózkodik. Ugyanakkor az már nem szükséges, hogy a bíróság által kijelölt lakás a terhelt tulajdonát is képezze, de természetesen olyan lakásnak kell lennie, ahol ténylegesen legálisan tartózkodhat és életkörülményei megfelelőek. A házi őrizet tartamára, fenntartására, meghosszabbítására és indokoltságának felülvizsgálatára ugyancsak az előzetes letartóztatás szabályai az irányadóak.

Elrendeléséről csak a bíróság határozhat, a vádirat benyújtása előtt a nyomozási bíró, a vádirat benyújtását követően pedig a bíróság tanácsa. A házi őrizet szabályainak megtartását a rendőrség ellenőrzi, de a bíróság a terhelt hozzájárulásával a mozgását nyomon követő technikai eszköz alkalmazását is elrendelheti. Ha viszont a terhelt a házi őrizet szabályait megszegi, vagy az eljárási cselekményen idézés ellenére nem jelenik meg, és ezt alapos okkal előzetesen nem menti ki, vagy utána alapos okkal nyomban nem igazolja, őrizetbe vehető, továbbá előzetes letartóztatása rendelhető el, ha pedig ez nem szükséges, rendbírsággal sújtható.

Szabadságvesztés, elzárás, közérdekű munka és pénzbüntetés kiszabása esetén a házi őrizet tartamát a bíróság oly módon számítja be, hogy egy nap szabadságvesztésnek fegyház fokozat esetén öt nap, börtön fokozat esetén négy nap, fogház fokozat esetén három nap házi őrizet, egy napi elzárásnak két nap házi őrizet, egy napi tétel pénzbüntetésnek egy nap házi őrizet, illetőleg négy óra közérdekű munkának szintén egy nap házi őrizet felel meg.

Jogszabályok: Be. 138. §, 139. §, Btk. 92. §, 3/2013.(XI.4.) BK vélemény, 6/2003. (IV. 4.) IM-BM együttes rendelet

A távoltartás egy sajátos, a családon belüli erőszak elleni hatékony fellépést szolgáló kényszerintézkedés, amelynek során a bíróság a terheltnek a tartózkodási hely szabad megválasztásához és a szabad mozgásához való jogát legfeljebb 60 napig korlátozza. Ezen túlmenő meghosszabbítására nincs lehetőség, azonban ismételt elrendelése nem kizárt.

Célja, hogy a sértett(ek) védelme, a bizonyítási eljárás sikere, továbbá a bűnismétlés megakadályozása érdekében a szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény elkövetésével alaposan gyanúsítható terheltet egy rövid időre a vele közös lakást használóktól eltávolítsa, a velük való együttélést, lakáshasználatot meghatározott ideig - 10-60 napig - megszüntesse, szüneteltesse, a sértett(ek), avagy meghatározott személy által látogatott (különösen nevelési-oktatási, egészségügyi, vallási) intézményektől távol tartsa, a velük való személyes, közvetlen vagy közvetett érintkezés vagy annak felvételének megakadályozására, tilalmára.

Elrendelésére kizárólag szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmény megalapozott gyanúja esetén és akkor kerülhet sor, ha más kényszerintézkedés (előzetes letartóztatás, házi őrizet, ideiglenes kényszergyógykezelés) elrendelése nem szükséges. Alkalmazásánál további szempont a bűncselekmény jellege, a terheltnek az eljárás során tanúsított magatartása, a sértettel való viszonya, és azon alapos feltételezés, hogy a terhelt lakókörnyezetben való hagyása esetén a sértett befolyásolásával, megfélemlítésével a bizonyítási eljárás sikerét meghiúsítaná, megnehezítené, veszélyeztetné, avagy a sértett sérelmére újabb szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekményt követne el.

Leggyakrabban testi sértés, kiskorú veszélyeztetése, szemérem elleni erőszak, garázdaság, zaklatás esetén kerül sor, alkalmazásáról a bíróság határoz az ügyész vagy az arra jogosult más személyek (sértett, magánvádló, pótmagánvádló, törvényes képviselő) indítványára.

Amennyiben pedig a távoltartás tartama alatt a meghatározott személy lakóhelye módosul, avagy e személy vagy a terhelt életkörülményeiben történik lényeges változás úgy a távoltartás módosítható, megszüntethető.

A távoltartás szabályainak szándékos megszegése esetén a terhelt rendbírsággal sújtható, súlyosabb esetben előzetes letartóztatása is elrendelhető.

Jogszabályok: Be. 138/A-B. §-ok, 139. §

Az ideiglenes kényszergyógykezelés lényegében az előzetes letartóztatás egy speciális formája a kóros elmeállapota miatt nem büntethető terhelttel szemben, ha megalapozottan lehet következtetni arra, hogy a terhelt kényszergyógykezelését kell elrendelni. Célja részben a terhelt újabb bűncselekmény elkövetésében történő megakadályozása és egyben rendszeres gyógykezelésének biztosítása az erre kijelölt zárt intézetben, az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetben. Elrendelésére és felülvizsgálatára az előzetes letartóztatás szabályai az irányadóak, ugyanakkor tartamára a törvény években rögzített határidőt nem állapít meg, az végső esetben az eljárás jogerős befejezésével jár le.

Jogszabályok: Be. 140-145. §, Btk. 78. §, 36/2003.(X. 3.) IM rendelet

Az óvadék a terhelt eljárási cselekményeken való jelenlétét, továbbá a szabadságvesztés büntetés kiszabását követően annak végrehajtását biztosító, a terhelt személyi szabadságának elvonásával nem járó kényszerintézkedés, amelyet a bíróság meghatározott pénzösszegben állapít meg. Ugyanakkor a bíróságnak lehetősége van arra is, hogy az óvadék elfogadásával egyidejűleg lakhelyelhagyási tilalmat, házi őrizetet vagy távoltartást is elrendeljen, ha az adott ügyben a terhelt megjelenésének biztosításához ezeknek a kényszerintézkedéseknek az alkalmazását is indokoltnak tartja és azok elrendelésének feltételei is fennállnak.

Óvadék megállapítására csak a terhelt szökésének és elrejtőzésének veszélye esetén kerülhet sor. Amennyiben az előzetes letartóztatás más különös oka (pl. bűnismétlés veszélye) is fennáll, az óvadék elfogadásának már nincs helye. Az óvadék megállapítására kizárólag a terhelt vagy a védő tehet indítványt, amelyről a bíróság ülésen dönt, és ahol kizárólag csak az ügyészt, a terheltet és a védőt hallgathatja meg.

Amennyiben a bíróság helyt ad a terhelti vagy a védői indítványnak és megállapítja az óvadék összegét, akkor azonban nem csak a terhelt, hanem helyette bárki (pl. hozzátartozó, barát, ismerős, védő, civil szervezet is) befizetheti a bíróság által megállapított óvadéki összeget a bíróság Gazdasági Hivatalában. Ezzel szemben amennyiben az óvadék összege visszajár, akkor azt a bíróság a terheltnek és nem a tényleges befizetőnek utalja vissza, akik egymás között polgári jogi jogviszony keretében számolnak el egymással. Az óvadék befizetését készpénz-helyettesítő fizetési eszközzel (bankkártya) is lehet teljesíteni, illetőleg a bíróság letéti számlájára banki átutalással is át lehet utalni.

Bár a törvény az óvadék legalacsonyabb és legmagasabb összegét - a kiemelt jelentőségű ügyek kivételével - nem határozza meg, ennek ellenére a terhelt sem tehet annak összegszerűségére indítványt. Akkor, amikor a bíróság az óvadék összegéről dönt a bűncselekmény jellegére, a terhelt személyi körülményeire és vagyoni helyzetére is figyelemmel állapítja azt meg, ami a kiemelt jelentőségű ügyek esetében nem lehet kevesebb hárommillió forintnál. A bíróság által jogerősen megállapított óvadék tényleges letétele, befizetésének megtörténte után pedig a terheltet haladéktalanul szabadon kell bocsátani.

Ha a terhelt az eljárási cselekményeken idézés ellenére nem jelenik meg, kivonja magát és alapos okra hivatkozva sem előzetesen, sem utólag nem menti ki távolmaradását, akkor az előzetes letartóztatása ismételten elrendelhető, mint abban az esetben is, ha az előzetes letartóztatás más oka is felmerül. Az első esetben a terhelt az óvadék összegét, azaz annak visszafizetésére való jogát is elveszíti.

Az óvadék összegét legkésőbb akkor lehet a terheltnek visszaadni, ha a terhelt, mint elítélt megkezdte a szabadságvesztés végrehajtásának a letöltését. Amennyiben a terhelt érvényes (joghatályos) meghatalmazást ad, a terhelt helyett az abban megjelölt személynek is kiadható az óvadék összege.

Jogszabályok: Be. 147-148. §, 27/2003.(VII. 2.) IM rendelet

A büntetőügyekben eljáró hatóságok a bizonyítási eljárás sikeres lefolytatása, újabb bűncselekmény megakadályozása, egyes bizonyítási módszerek alkalmazása, tárgyi bizonyítékok megszerzése, az eljárás elhúzódásának megakadályozása, az eljárás rendjének fenntartása, a büntető határozatok végrehajtásának biztosítása érdekében további kényszerintézkedéseket is alkalmazhatnak. Ezek körébe tartozik a házkutatás, a motozás, a lefoglalás, a számítástechnikai rendszer útján rögzített adatok megőrzésére kötelezés, az elektronikus adat ideiglenes hozzáférhetetlenné tétele, a zár alá vétel és a biztosítási intézkedés.

Jogszabályok: Be. 149-160. §, 23/2003.(VI. 24.) BM-IM együttes rendelet, 11/2003.(V. 8.)IM-BM-PM együttes rendelet

3.8.1. Zár alá vétel

Zár alá vétel esetén a bíróság vagyontárgyak (pl. ingatlan, gépjármű, ékszer, műtárgy,) és vagyoni jogok feletti szabad rendelkezési jogot (pl. bankszámla, értékpapírok) függeszti fel, korlátozza ideiglenesen. A bíróság abban az esetben rendelhet el zár alá vételt, ha olyan bűncselekmény miatt van folyamatban eljárás, amely megalapozza vagyonelkobzás alkalmazását, vagy az eljárás során polgári jogi igényt érvényesítenek és alaposan tartani lehet attól, azaz fennáll annak reális veszélye, hogy azok kielégítését meghiúsítják.

Jogszabályok: Be 159-160. §, 1994. évi LIII. törvény,

3.8.2. Az eljárás rendjének biztosítása – rendbírság, elővezetés, testi kényszer

Rendbírság a rend fenntartása és az eljárási cselekményeken való részvétel biztosítása érdekében, az eljárási kötelezettségek megszegése miatt szabható ki. A rendbírság vagyoni jellegű joghátrány, alkalmazásának célja, hogy az érintett személyt rábírja a büntetőeljárásban írt kötelezettségeinek teljesítésére. A bírósági szakban a rendbírság kiszabására a leggyakrabban a tárgyalásról való távolmaradás (pl.: tanú, védő, szakértő) miatt kerül sor.

Összege 1.000,- forinttól 200.000,- forintig, különösen súlyos, vagy ismételt esetben 500.000,- forintig terjedhet. A rendbírság összegének a meghatározásánál a kiszabásra okot adó cselekmény súlyát és az így okozott következményeket kell szem előtt tartani, továbbá a megbírságolt személy jövedelmi viszonyait is figyelembe kell venni. Mindezek mellett azt is mérlegeli a hatóság, hogy milyen körülmények vezettek a rendbírság alkalmazásához és a mulasztás, akadályozás milyen kihatással járt a büntetőeljárási cselekményre (pl. a tanú meg nem jelenése miatt a tárgyalás nem volt megtartható). A rendbírság kiszabása ellen bejelentett fellebbezés annak megfizetésére halasztó hatállyal bír.

A bíróság kérelemre engedélyezheti a rendbírság megfizetésének legfeljebb 3 hónapra történő elhalasztását vagy a bírósági végrehajtó által foganatosított foglalási cselekményt követően – a foglalási jegyzőkönyv megküldése után – annak két éven belül, részletekben történő megfizetését, ha megalapozottan feltehető, hogy ezen meghosszabbított időtartam alatt azt megfizetik. Különös méltánylást érdemlő esetben az igazságügyért felelős miniszter részben vagy egészben annak megfizetését el is engedheti.

Amennyiben a jogerősen megállapított rendbírságot a Gazdasági Hivatal felhívására nem fizetik meg, úgy azt a bíróság elzárásra változtatja át, amely egy napnál rövidebb és száz napnál hosszabb nem lehet.

Az elővezetés alkalmazásának célja az érintettnek a hatóság elé állítása, vagy az eljárási cselekményen (pl. tárgyaláson) való részvételének a biztosítása a büntetőeljárás elhúzódásának megakadályozása végett. Az elővezetést az érintettnek a lakó- illetőleg tartózkodási helye szerint illetékes rendőrség hajtja végre általában a nap hatodik és huszonnegyedik órája között az elővezetést elrendelő határozat (ún. elővezetési parancs) alapján. A büntető ügyekben eljáró hatóságok akként is rendelkezhetnek, hogy a rendőr az elővezetés foganatosítása helyett az érintett személy útba indulását ellenőrizze (ún. rendőri útba indítás).

Az elővezetés és az útba indítás végrehajtásával, valamint a terhelt elfogatóparancs alapján történő elfogásával és előállításával felmerült költség mértékéről, valamint megtérítésének részletes szabályairól a 35/2008.(XII. 31.)IRM-PM együttes rendelet rendelkezik. Ennek értelmében az elővezetés, illetve a hatóság elé állítás költségének megtérítésére az elrendelő határozatban megjelölt személyt kell kötelezni, amelynek mértéke kilométerenként 450 forint, de legalább 7000 forint. Az elővezetés költségének megállapítása során a foganatosító rendőri szerv székhelye, az elővezetett, illetve a hatóság elé állított személy feltalálásának helye és az elrendelő szerv által meghatározott hely (rendszerint a bíróság székhelye) közötti távolságot kell figyelembe venni.

Testi kényszer alkalmazását a nyomozó hatóság, ügyész, bíróság akkor veheti igénybe, ha arra az eljárási cselekmény biztosítása vagy bizonyítási cselekmény foganatosítása céljából van szükség. Alkalmazható a terhelttel, a sértettel, a tanúval, valamint bárki más olyan személlyel szemben is, aki az eljárási cselekményt akadályozza.

Jogszabályok: Be. 161-163. §, 592-595. §, 599. §, 35/2008.(XII. 31.) IRM-PM együttes rendelet