A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság. A hatáskör a bírósági szervezetrendszer szintek és feladatok szerinti tagolását jelenti, az illetékesség pedig azt határozza meg, hogy az azonos szintű vagy feladatú bíróságok közül – területi felosztás alapján – melyik bíróság járhat el. A polgári bírósági szervezetrendszer a Kúriából, az ítélőtáblákból, a törvényszékekből, a járásbíróságokból (Budapesten a kerületi bíróságokból), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságokból áll. Peres eljárás az első fokú bíróságon indítható. Az első fokú bíróságon meghozott határozat elleni fellebbezést a másodfokú bíróság bírálja el. Ha van helye felülvizsgálati kérelemnek, ennek elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik. A bíróságok illetékességi területét törvény határozza meg, a Kúria esetében az egész országra, az ítélőtáblák esetében meghatározott megyékre, a törvényszékek esetében egy megyére, a járásbíróságok és a kerületi bíróságok esetében pedig meghatározott településekre és kerületekre vonatkozóan.

1.1.1. Elsőfokon ítélkeznek

• a törvényszékek első fokú bírái,
• a járásbíróságok, Budapesten a kerületi bíróságok, valamint
• a közigazgatási és munkaügyi bíróságok első fokú ügyszaka.

A törvényszékek mint elsőfokú bíróságok hatáskörébe tartozik minden olyan per, melyet törvény nem utal más bíróság elsőfokú hatáskörébe, így különösen:

• az olyan követelések érvényesítése iránti per, melyben a peresített követelés értéke a 30 millió forintot meghaladja,
• az olyan megállapítás iránti per, melyben  ha marasztalás követelhető lenne, annak értéke meghaladná a 30 millió forintot,
• a közhatalom gyakorlásával (bíróság, ügyészség, közjegyzők, végrehajtók, fegyveres testületek által) okozott kár megtérítése iránti per,
• a szerzői jogi, a szomszédos jogi és az iparjogvédelmi per,
• a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos per (a cégbírósági bejegyző vagy változásbejegyző végzés hatályon kívül helyezése iránti per, a cégalapítás érvénytelenségének megállapítása iránti per, a létesítő okirat módosítása érvénytelenségének megállapítása iránti per, a jogi személy határozatainak bírósági felülvizsgálata iránti per, a gazdasági társaság és a szövetkezet tagjainak kizárása iránti per, a gazdasági társaságban történő befolyásszerzéssel kapcsolatos per, a társaság tartozásaiért korlátozott felelősséggel tartozó tag vagy részvényes felelősségének korlátlanná minősítése iránti per, a cégnek nem minősülő szervezetek ellen a törvényességi felügyeletet, törvényességi ellenőrzést gyakorló szerv által indított per),
• a jogi személyek és tagjaik, volt tagjaik közötti, illetve a tagok, volt tagok egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló per,
• a személyiségi jogok megsértésével kapcsolatos perek közül a felróhatóságtól független jogkövetkezmény, vagy emellett sérelemdíj vagy kártérítés iránti per,
• a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti per,
• a sajtó-helyreigazítás iránt indított per,
• a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog érvényesítése iránt indított per,
• a közérdekből indított per,
• és minden, a külön jogszabályokban a törvényszék hatáskörébe utalt per (például: a választottbíróság ítéletének érvénytelenítése iránti, békéltető testület tanácsának kötelezést tartalmazó határozata elleni, szövetkezet, illetve annak testületei által hozott határozatok felülvizsgálata elleni per).

A járásbíróságok (kerületi bíróságok) hatáskörébe tartozik különösen:

• a házassági per,
• azon házassági vagyonjogi per, ahol a peresített vagyon vagy vagyonhányad értéke nem haladja meg a 30 millió forintot,
• a származási per,
• a szülői felügyelettel kapcsolatos per,
• a gondnoksági per,
• az örökbefogadás felbontása iránti per,
• a kiskorú gyermek tartása iránt indított per,
• az a tulajdoni per, ahol a peresített dolog, vagy tulajdoni hányad értéke nem haladja meg a 30 millió forintot,
• a birtokvédelemmel kapcsolatos per,
• a jegyző birtokvédelmi határozatának megváltoztatása iránti per,
• a használati díj iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a jelzálogjog alapítása vagy törlése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a lakásügyi, bérleti jogviszonnyal kapcsolatos, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• az öröklési (végrendelet érvényessége, érvénytelensége, kötelesrész iránti per, melyben a hagyaték értéke vagy a vitatott érték nem haladja meg a 30 millió forintot,
• a kölcsön és egyéb tartozás megfizetése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a szerződés érvényessége és érvénytelensége iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a szerződésen alapuló és szerződésen kívüli kártérítés, továbbá a sérelemdíj iránti per, ha a követelés összege nem haladja meg a 30 millió forintot,
• a közüzemi díj (áram, víz, gáz, távfűtés, telefon, személyszállítási díj) megfizetése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a vállalkozói díj megfizetése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a hibás teljesítés, kötbér megfizetése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a biztosítási összeg megfizetése iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a megbízási díj iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a parkolási díj iránti per,
• a társasházi jogviszonyból származó (közgyűlési határozat érvénytelenségének megállapítása, közös költség megfizetése iránti) per,
• a jogalap nélküli gazdagodás iránti, 30 millió forintot meg nem haladó pertárgyértékű per,
• a jognyilatkozat pótlása iránti per,
• a végrehajtás megszüntetése vagy korlátozása iránti per és az igényper,
• az a társult per, amelynek pertárgyértéke a 30 millió forintot nem haladja meg,
• a perújítási eljárás, ha az alapügyben a kerületi bíróság járt el.

A közigazgatási és munkaügyi bíróságok közigazgatási szakágának hatáskörébe tartozik:

• a hatósági határozatok, végzések, hatósági intézkedések, önkormányzati képviselő-testületi döntések, önkormányzati szervek által hozott döntések ellen benyújtott keresetek elbírálása,
• a közszolgálati és a közigazgatási szerződéses jogviszonnyal kapcsolatos jogvita elbírálása,
• az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközésének vizsgálatára irányuló, valamint a helyi önkormányzat jogalkotási kötelezettségének elmulasztása miatti eljárás.

(A közigazgatási jogvita tárgya a közigazgatási tevékenység, azaz a közigazgatási szerv (pl.: önkormányzatok, államigazgatási szervek) közigazgatási jog által szabályozott cselekményének, vagy a cselekmény elmulasztásának jogszerűsége.)

A közigazgatási és munkaügyi bíróságok munkaügyi szakágának hatáskörébe tartozik:

• az a per, melynek tárgya a munka törvénykönyve alapján létesített jogviszonyhoz köthető,
• a közalkalmazotti, közszolgálati jogviszonyból származó per.

1.1.2. Másodfokon ítélkeznek

• a törvényszékek másodfokú tanácsai,
• az ítélőtáblák és
• a Kúria.

A járásbíróságok és kerületi bíróságok, valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok által hozott határozatok elleni fellebbezéseket másodfokon a törvényszékek másodfokú tanácsai bírálják el.

A törvényszékek elsőfokú tanácsai által hozott határozatok elleni fellebbezéseket másodfokon az ítélőtáblák bírálják el.

Az ítélőtáblák egyes határozatai ellen benyújtott fellebbezést másodfokon a Kúria bírálja el.

1.1.3. Az illetékesség

Az illetékesség az azonos  hatáskörű bíróságok közül határozza meg az eljárásra jogosult és köteles bíróságot. Az illetékesség lehet általános, kizárólagos, vagylagos vagy kisegítő.

1.1.3.1. Az általános illetékesség

A perre általában az a bíróság illetékes, amelynek a területén a természetes személy alperes lakik. Ha az alperesnek nincs bejelentett lakóhelye, akkor belföldi tartózkodási helye, ha az alperes tartózkodási helye ismeretlen, vagy külföldön van, akkor utolsó belföldi lakóhelye alapozza meg az illetékességet. Ha pedig ez nem állapítható meg, vagy az alperesnek belföldön lakóhelye nem is volt, akkor a felperes belföldi lakóhelye szerinti bíróság az illetékes. Ha a felperesnek belföldi lakóhelye nincs, akkor a felperes belföldi tartózkodási helye alapozza meg a bíróság illetékességét.

Speciális szabály, hogy amennyiben az alperes munkahelye nem azonos a lakóhelyével, legkésőbb az írásbeli ellenkérelmében kérheti, hogy a bíróság a pert tegye át tárgyalás és elbírálás végett a munkahelye szerint illetékes bírósághoz.

A nem természetes személyek elleni perekben az általános illetékességet a nem természetes személy székhelye, illetve a jogvitában érintett ügyben eljáró, képviseletére hivatott szerv vagy szervezeti egység működési helye alapozza meg. Ha a nem természetes személynek belföldön nincs székhelye, akkor a felperes székhelye vagy működési helye alapozza meg a bíróság illetékességét.

1.1.3.2. A kizárólagos illetékesség

Ha jogszabály kizárólagos illetékességet határoz meg, akkor az adott perben csak a meghatározott bíróság járhat el.

A vállalkozás által természetes személy fogyasztóval szemben, szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránt indított per esetén az alperes belföldi lakóhelye szerinti bíróságnak van kizárólagos illetékessége. Belföldi lakóhely hiányában a bíróság illetékességét az alperes tartózkodási helye, ha ez ismeretlen vagy külföldön van, akkor utolsó belföldi lakóhelye határozza meg.

Ha a károsult a felelősségbiztosítási szerződéssel összefüggő kártérítési, illetve sérelemdíj iránti igényét a károkozótól eltérő harmadik személlyel (biztosítóval) szemben érvényesíti, akkor a bíróság illetékességét a felperes belföldi lakóhelye, belföldi lakóhely hiányában belföldi tartózkodási helye, vagy ha a felperes nem természetes személy, akkor belföldi székhelye határozza meg.

Ha a felek a vagyonjogi ügyletet rendező szerződésükben a jövőbeni jogvitájuk esetére alávetették magukat valamelyik bíróság illetékességének, akkor e kikötött bíróság (a törvény vagy a felek eltérő rendelkezése hiányában) kizárólagosan illetékes.

Ha a felek között házassági per van folyamatban, akkor kizárólag ugyanazon bíróság előtt kezdeményezhető ugyanarra a házasságra vonatkozó újabb házassági per, vagy a házastársak vagyoni viszonyaival összefüggő, a házastársi tartás és a házastársi közös lakás használatának rendezése iránt indított per.

A szülői felügyeleti jog visszaállítása iránt indított perre kizárólag az a bíróság illetékes, amely a szülői felügyeleti jogot megszüntető határozatot hozta.

A végrehajtás megszüntetése és korlátozása tárgyában indult peres eljárásra kizárólag az a járásbíróság illetékes, amely a végrehajtást elrendelte, ha pedig a végrehajtást nem a járásbíróság rendelte el, akkor a bíróság illetékességét az adós lakóhelye határozza meg.

A végrehajtási igényperre ingóság lefoglalása esetén az a járásbíróság illetékes, amelyiknek az illetékességi területén a foglalás történt, ingatlan lefoglalása esetén pedig az ingatlan fekvése szerinti járásbíróság az illetékes.

A sajtó-helyreigazítás iránt indított perre az a bíróság illetékes, amelynek területén a sajtószerv székhelye, illetve lakóhelye található.

A közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránt indított perre az alperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye (székhelye) szerinti bíróság illetékes.

A jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított perre a jegyző székhelye szerinti bíróság kizárólagosan illetékes.

A perújítási és a felülvizsgálati kérelmet az alapügyben eljárt elsőfokú bíróságnál kell előterjeszteni.

1.1.3.3. A vagylagos illetékesség

Ha jogszabály vagylagos illetékességet határoz meg, akkor a felperes választhat az általános és a vagylagosan illetékes bíróság között feltéve, hogy valamelyik bíróságnak nincs kizárólagos illetékessége.

Vagylagosan illetékes:

• a vagyonjogi perre az a bíróság, amelynek területén az alperes huzamosabb tartózkodásra utaló körülmények között – mint munkavállaló, vagy tanuló – lakik kivéve, ha az alperes nem rendelkezik perbeli cselekvőképességgel,
• a külföldi nem természetes személlyel szemben a vagyonjogi perre az a bíróság, amelynek területén a külföldi nem természetes személy ügyeinek vitelével megbízott személy lakik,
• vagyonjogi perre a külföldi nem természetes személy magyarországi fióktelepének, illetve kereskedelmi képviseletének székhelye szerinti bíróság,
• a törvényen alapuló tartásra kötelezés iránti perre az igény érvényesítésére jogosult lakóhelye szerint illetékes bíróság (például: gyermektartásdíj esetén a gyermek lakóhelye szerinti bíróság),
• a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított perre a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság,
• a gyermek harmadik személynél történő elhelyezése iránt indított perre a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság,
• az örökbefogadás felbontása iránt indított perre a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság,
• a kiskorú gyermek tartása iránt indított perre a kiskorú gyermek lakóhelye vagy tartózkodási helye szerinti bíróság,
• az apaság megállapítása és az apaság vélelmének megdöntése iránti perre a kiskorú gyermek lakó, vagy tartózkodási helye szerinti bíróság,
• az ingatlan tulajdona, birtoka, vagy az ingatlant terhelő dologi jog tárgyában indult perre az ingatlan fekvése szerinti bíróság,
• a szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti perre az ügyletkötés vagy a szolgáltatás teljesítésének helye szerinti bíróság,
• a természetes személy fogyasztó által vállalkozással szemben fennálló, szerződéses jogviszonyból eredő igény érvényesítése iránti perre a felperes belföldi lakóhelye, ennek hiányában belföldi tartózkodási helye szerinti bíróság,
• a szerződésen kívül okozott kár megtérítése iránti perre a károkozás vagy a kár bekövetkezésének földrajzilag meghatározható helye szerinti bíróság.

1.1.3.4. A kisegítő illetékesség

A kisegítő illetékesség – kivételes jellegű – szabályát akkor kell alkalmazni, ha a törvény egyéb illetékességi okot nem határoz meg. Így a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránt indított perben a Fővárosi Törvényszék illetékessége áll fenn, ha az alperes belföldi lakóhellyel (székhellyel) tartózkodási hellyel nem rendelkezik, vagy az illetékes bíróság nem állapítható meg.

1.1.4. A hatáskör és az illetékesség vizsgálata

A bíróság az adott peres eljárásra a hatáskörét és az illetékességét hivatalból vizsgálja. A vizsgálat szempontjából a keresetlevél beadásának időpontja az irányadó.

Ha a bíróság hatásköre a per tárgyának az értékétől függ, akkor a hatáskör hiánya az írásbeli ellenkérelem (a felperesi keresetre adott alperesi nyilatkozat) előterjesztését követően nem vehető figyelembe. Az illetékesség hiánya – ha az nem kizárólagos – csak az alperes írásbeli ellenkérelmének előadása előtt vehető figyelembe.

A pertárgy értékének meghatározásánál a keresettel érvényesített követelés vagy jog értéke az irányadó. A pertárgy értékét forintban kell meghatározni, de vannak olyan követelések, ahol a törvény határozza meg a pertárgy értékeként figyelembe veendő értéket.

A per tárgyának az értéke megegyezik:

• a szerződés érvényességének vagy érvénytelenségének megállapítása iránti kereset esetén a szerződésben kikötött szolgáltatásért járó ellenszolgáltatás értékével,
• a szerződés létrehozása vagy megszüntetése iránti kereset esetén a kikötött szolgáltatásért járó, még nem teljesített ellenszolgáltatás értékével,
• a dologi jogi perben a vitás dolog vagy dologrész, illetve dologi jog értékével,
• a követelés biztosítása iránti perben a biztosított követelés értékével, vagy ha a biztosíték értéke ennél kisebb, ez utóbbi értékkel,
• a fedezetelvonó szerződés hatálytalansága iránti kereset esetén a követelés értékével, vagy ha az elvont fedezet értéke ennél kisebb, akkor ez utóbbi értékkel,
• a munkaügyi perben, ha a perben a munkaviszony létrejötte, fennállása, megszüntetése a vitás, úgy, hogy annak helyreállítását kérik, – a ténylegesen megállapítható összegtől függetlenül – az egyévi távolléti díjjal,
• a munkaügyi perben, ha a per tárgya pénzkövetelés, a pénzkövetelés összegével, bérkülönbözet követelése esetén legfeljebb annak egyévi összegével,
• a végrehajtási igényperben a végrehajtani kívánt követelés értékével, vagy ha a foglalás alól feloldani kívánt vagyontárgy értéke kisebb, ez utóbbi értékkel,
• az előre meg nem határozható ideig, időközönként visszatérően teljesítendő, le nem járt szolgáltatás iránti kereset esetén az egyévi szolgáltatás értékével.

A polgári peres eljárásban a bíróság a személyek vagyoni és személyi jogaival kapcsolatos vitákat kérelemre bírálja el. A polgári peres eljárásban ellenérdekű peres felek állnak perben. A bíróság előtt fél az lehet, akit a polgári jog szabályai szerint jogok illethetnek és kötelezettségek terhelhetnek, vagyis az, aki perbeli jogképességgel rendelkezik. Minden ember (természetes személy) jogképes, vagyis jogai és kötelezettségei lehetnek. Az embert, ha élve születik, jogképessége már a fogamzás időpontjától megilleti, és az ember jogképessége a halállal szűnik meg. Jogképességgel rendelkezik a jogi személy és az állam is.

A perben félként személyesen vagy meghatalmazottja útján az járhat el, aki perbeli cselekvőképességgel rendelkezik. Perbeli cselekvőképességgel rendelkezik, aki:

• a polgári anyagi jog szabályai szerint teljesen cselekvőképes,
• olyan cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú, akinek a polgári jog szabályai szerint cselekvőképessége a per tárgyára, illetve a perbeli eljárási cselekményekre kiterjedően nincs korlátozva, vagy
• a per tárgyáról a polgári anyagi jog szabályai szerint érvényesen rendelkezhet.

A korlátozottan cselekvőképes kiskorú, a cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú és a cselekvőképtelen személy, továbbá a nem természetes személy fél nevében általában törvényes képviselője jár el.

1.2.1. A felperes, az alperes és a beavatkozó

A felperes: A polgári per azon szereplője, aki a pert keresetlevelével megindítja, ő az ügy ura. Ő határozza meg, hogy milyen tényekre alapítottan, milyen jogalapon, kivel szemben, milyen bírósági döntést kér. Az elsőfokú eljárásban megilleti a kereset megváltoztatásának (követelése felemelése, avagy leszállítása, új vagy a korábbitól eltérő tény és jog állítása), a kereset kiterjesztésének (más személy alperesként történő perbe állítása) és a keresettől való elállásnak a joga.

Az alperes: A polgári perben a felperessel szemben álló, ún. ellenérdekű fél. Az a természetes vagy nem természetes személy, aki ellen a kereset irányul, akivel szemben a keresetben a követelést érvényesítik. A per folyamán passzívabb, védekező résztvevő. A keresettel szemben írásbeli ellenkérelem (a keresetre történő nyilatkozat, tényelőadás) viszontkereset (a felperessel szemben előterjesztett önálló igény) vagy beszámítás (felperes követelésével szembeni ellenkövetelés) előterjesztésére jogosult.

A beavatkozó: A polgári perbe az azonos érdekű fél pernyertességének előmozdítása érdekében az avatkozhat be, akinek jogi érdeke fűződik ahhoz, hogy a más személyek között folyamatban lévő per kinek a javára dőljön el. A beavatkozás bejelentésének – fő szabályként – a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig van helye. A törvényben meghatározott kivételes esetben beavatkozásnak legfeljebb az elsőfokú ítélet meghozatalát megelőző tárgyalás berekesztéséig van helye. A beavatkozás engedélyezése tárgyában a bíróság határoz. A beavatkozó perbeli jogosultságait csak a beavatkozást engedélyező határozat meghozatalát követően gyakorolhatja.

1.2.2. Az egyéb perbeli szereplők

1.2.2.1. A perbeli képviselő

Ha a perben a fél nem személyesen jár el, akkor a szükséges nyilatkozatokat és a perbeli cselekményeket helyette képviselője is megteheti. A képviselő mellett a tárgyalásokon a fél személyesen is jelen lehet, de helyette és nevében általában a képviselő nyilatkozik. A törvény bizonyos esetekben a fél megjelenését és nyilatkozattételét kötelezővé teheti. Ilyen tipikus eset a házassági bontóperben tartott perfelvételi tárgyaláson a fél személyes nyilatkozata, vagy a gondnokság alá helyezési perben az alperes személyes nyilatkoztatása. A bíróság a képviselő lététől függetlenül elrendelheti a fél személyes meghallgatását, mely esetben a fél megjelenése kötelező. A képviselet fajtájától függően alapulhat törvény rendelkezésén  vagy szerződéses jogviszonyon is. A képviselő lehet törvényes képviselő, meghatalmazott, illetve bíróság vagy más hatóság kirendelő határozata alapján eljáró ügygondnok.

a) A törvényes képviselő

A törvényes képviselet a jogszabályi rendelkezésen alapuló képviselet. Törvényes képviselő akkor jár el, ha

• a félnek nincs perbeli cselekvőképessége,
• a fél részére a cselekvőképessége érintése nélkül rendeltek törvényes képviselőt, kivéve, ha a fél személyesen vagy meghatalmazottja útján fellép, vagy
• a fél nem természetes személy.

Törvényes képviselője lehet:

• a szülő a szülői felügyelet alatt álló kiskorú gyermekének,
• a gyám a szülői felügyelet alatt nem álló kiskorú gyermeknek,
• a gondnok, annak a nagykorúnak, akinek cselekvőképességét a bíróság korlátozta,
• az eseti gondnok - sürgős intézkedést igénylő esetben - annak a cselekvőképtelen vagy cselekvőképességében részlegesen korlátozott nagykorú személynek, akinek nincs törvényes képviselője vagy annak személye nem állapítható meg,
• az eseti gondnok az ismeretlen, távollevő vagy ügyeinek vitelében egyébként akadályozott személynek, ha annak jogai megóvása érdekében szükséges,
• az eseti gyám a gyermeknek, ha a gyermeket érintő ügyben a törvényes képviseletet gyakorló szülő törvény vagy a gyámhatóság rendelkezése, érdekellentét vagy más tényleges akadály miatt nem járhat el, vagy
• az ideiglenes gondnok annak a nagykorúnak, akinek a belátási képessége az ügy viteléhez tartósan, vagy teljes mértékben hiányzik és személyének vagy vagyonának védelme zárlat elrendelésével vagy más módon nem lehetséges.

b) A meghatalmazott képviselő

Meghatalmazott az a személy, aki meghatalmazás alapján a fél helyett a perben a tárgyalásokon megjelenik, a nevében és az érdekében – a tárgyaláson és azon kívül is – nyilatkozatot, indítványokat tesz és perbeli cselekményeket végez.

A meghatalmazást írásba kell foglalni vagy jegyzőkönyvbe kell mondani. A meghatalmazást tartalmazó okirat teljes bizonyító erejű magánokirati formában vagy közokirati formában nyújtható be. A teljes bizonyítóerejű magánokirat elkészítésének két módja van. Az egyik, hogy a meghatalmazó a meghatalmazást saját kezűleg írja és aláírja. A másik, hogy a nem kizárólag kézzel írt meghatalmazást a meghatalmazó aláírja, és két tanú a neve és lakcíme feltüntetése mellett aláírásával vagy azt igazolja, hogy a meghatalmazó a meghatalmazást előtte írta alá vagy azt, hogy a meghatalmazó a meghatalmazáson lévő aláírását előtte sajátjának ismerte el. A kiállítás helye szerinti állammal hatályos nemzetközi szerződés eltérő rendelkezésének hiányában a külföldön kiállított meghatalmazás a törvényben meghatározott bizonyító erővel csak akkor rendelkezik, ha azt a kiállítás helye szerint illetékes magyar külképviseleti hatóság hitelesítette vagy felülhitelesítette.

A meghatalmazáson alapuló képviselet egyik formája a jogi képviselet, amikor meghatalmazottként ügyvéd vagy ügyvédi iroda  jár el. Az ilyen meghatalmazás alapját és előzményét írásbeliség, tényvázlat és megbízási szerződés képezi. A meghatalmazó saját kezű aláírását tartalmazó ügyvédi meghatalmazáshoz tanú nem szükséges. Az ügyvédi meghatalmazást a meghatalmazottnak el kell fogadnia. A meghatalmazott ügyvéd, vagy az egyszemélyes ügyvédi iroda az ügyvédi tevékenység gyakorlásában való akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet bízhat meg. Helyettes ügyvéd lehet ügyvéd, európai közösségi jogász vagy ügyvédi iroda.

A meghatalmazás akár a per vitelére, akár egyes perbeli cselekményekre szólhat. A meghatalmazásból egyértelműen ki kell tűnnie, hogy annak hatálya mely ügyre vagy ügykörre terjed ki. Ha a meghatalmazást a meghatalmazó korlátozni kívánja, ennek a ténynek a meghatalmazásból nyilvánvalóvá kell válnia.

A perben meghatalmazott lehet, egyebek mellett:

• a fél hozzátartozója,
• az ügyvéd, vagy ügyvédi iroda,
• a kamarai jogtanácsos, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott körben,
• a közigazgatási vagy költségvetési szerv alkalmazottja a szerv tevékenységével kapcsolatos perben,
• a polgármester, a jegyző, a képviselő-testület tagja, egyéb esetekben az önkormányzat alkalmazottja a helyi önkormányzat perben,
• a fél pertársa, valamint a fél pertársának képviselője,
• a közigazgatási szerv, egyéb költségvetési szerv vagy gazdálkodó szervezet, illetve egyéb nem természetes személy alkalmazottja (a munkáltatójának tevékenységével kapcsolatos perben),
• az önkormányzati szerv alkalmazottja az önkormányzat vagy önkormányzati szerv feladat- és hatáskörét érintő perben, továbbá az ugyanilyen perben az önkormányzati szerv szervezeti és működési szabályzatában meghatározott tisztségviselő, ideértve az önkormányzati képviselőt is, ha a per – tárgya alapján – abba a szabályzatban meghatározott ügykörbe tartozik, amelyben a tisztségviselő eljárni jogosult,
• az érdek-képviseleti célra alapított egyesület jogi szakvizsgával rendelkező tagja, tisztségviselője, vagy alkalmazottja az egyesület tagjára vonatkozó perben, ha a bírósági eljárásban a jogi képviselet nem kötelező és annak tárgya az egyesület alapszabályában meghatározott érdek-képviseleti célokkal összefügg,
• saját tagjának munkaügyi perében a munkavállalói érdek-képviseleti szervezet.

A perben nem lehet meghatalmazott:

• aki a tizennyolcadik életévét nem töltötte be,
• az, akit jogerősen eltiltottak a közügyek gyakorlásától és
• akit a bíróság jogerősen gondnokság alá helyezett.

A bírósági eljárásokban a jogi képviselet általában kötelező. Nem kötelező a jogi képviselet – fő szabályként – a kerületi (járás-) bíróság hatáskörébe tartozó perekben – ideértve a fellebbezési és perújítási eljárást is –, valamint a járásbíróság hatáskörébe tartozó perrel összefüggő felülvizsgálati eljárásban a felülvizsgálati ellenkérelmet előterjesztő fél számára. A járásbíróság hatáskörébe tartozó társult per esetén azonban a jogi képviselet kötelező. A jogi képviseletet ügyvéd vagy ügyvédi iroda láthatja el. Jogi képviselőnek minősül a kamarai jogtanácsos is azokban a perekben, amelyekben jogszabály a képviseletre feljogosítja. A kamarai jogtanácsos az a személy, aki az ügyvédi tevékenységet a nem természetes személy jogalannyal fennálló munkaviszonya keretei között a munkáltató, a munkáltatójának kapcsolt vállalkozása, vagy munkáltatójával irányítási vagy fenntartói viszonyban álló szerv, mint ügyfele számára gyakorolja. Járásbíróság hatáskörébe tartozó perekben jogi képviselőnek minősül az ügyvédjelölt és a jogi előadó is.

Aki anyagi viszonyaira tekintettel nem tud ügyvédet vagy ügyvédi irodát meghatalmazni és a vagyoni viszonyait megfelelően igazolja, ha a jogszabályban meghatározott feltételeknek megfelel, akkor a lakó- vagy tartózkodási helye, ennek hiányában értesítési címe, illetve munkavégzésének helye szerinti járási (fővárosi kerületi) hivataltól kérheti pártfogó ügyvédi képviselet biztosítását.

A meghatalmazás annak visszavonásával, a megbízási szerződés felmondásával, vagy a fél halálával szűnik meg. A meghatalmazás megszűnésének ténye a bíróság felé annak bejelentésétől, az ellenfél felé a vele való közléstől hatályos.

Meghatalmazás a perek vitelére általánosságban is adható. Az általános meghatalmazást a bíróságnál be kell jelenteni, és kérni kell annak nyilvántartásba vételét. A bíróság a nyilvántartásba vételről külön nemperes eljárásban dönt. Az általános meghatalmazás megszűnését ugyancsak be kell jelenteni a bíróságnál.

c) Az ügygondnok

A törvényes képviselővel  és meghatalmazottal nem rendelkező cselekvőképtelen félnek, nem természetes személynek, illetve ismeretlen helyen tartózkodó félnek, vagy a törvényben meghatározott egyéb esetekben a bíróság a fél részére ügygondnokot rendel. Az ügygondnok eljárása megegyezik a meghatalmazott eljárásával, azzal a különbséggel, hogy a bíróság felhatalmazása nélkül pénzt, peres dolgot nem vehet át, nem köthet egyezséget, illetve jogról  csak abban az esetben mondhat le, ha ezzel az általa képviseltet nyilvánvaló károsodástól óvja meg.

1.2.2.2. A tanú

A tanú az a személy, akit a bírósági eljárás folyamán azért hallgatnak meg, mert a fél tényállításait az ő ismeretei alapján kívánja bizonyítani. A tanúbizonyítás a bizonyítás egyik módja.

Akit a bíróság tanúként idéz, annak kötelessége a megadott időpontban és helyen megjelenni. A tanú csak a törvényben meghatározott esetekben tagadhatja meg a vallomástételt.

Megtagadhatja a tanúvallomást bármelyik félnek a hozzátartozója. Ez a megtagadási ok a gondnoksági perekben, a házassági perekben, a származási perekben, a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben és az örökbefogadás felbontása iránt indított perekben a tanúkat nem illeti meg.

Megtagadhatja a tanúvallomást adott kérdésre az, aki az adott válasszal saját magát vagy  hozzátartozóját bűncselekmény elkövetésével vádolná.

Megtagadhatja a tanúvallomást a hivatásánál fogva titoktartásra köteles személy (például: ügyvéd, orvos), ha azzal titoktartási kötelességét sértené meg, kivéve, ha az érdekelt e kötelesség alól felmentette. Megtagadhatja a tanúvallomást a közvetítői eljárásban eljárt közvetítő és szakértő (az érintett ügyben).

Megtagadhatja a tanúvallomást az üzleti titokra nézve az, aki vallomásával a titoktartási kötelezettségét sértené meg.

Megtagadhatja a tanúvallomást a médiatartalom-szolgáltató, valamint a vele munkaviszonyban vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban álló személy, ha a tanúvallomásával a számára a médiatartalom-szolgáltatói tevékenységgel összefüggésben információt átadó személy kilétét felfedné, az azzal kapcsolatos kérdésben.

Hozzátartozónak minősül:

• a házastárs és az élettárs,
• az egyeneságbeli rokon és a testvér,
• az egyeneságbeli rokon házastársa,
• a házastárs egyeneságbeli rokona és testvére,
• a testvér házastársa,
• az örökbefogadó, mostoha és nevelő szülő, valamint
• az örökbefogadott, mostoha és nevelt gyermek.

Tanú kiskorú személy is lehet. A tizennégy év alatti tanút azonban csak megfelelő légkörben, számára érthető módon lehet meghallgatni, és csak akkor, ha a vallomásától várható bizonyíték más módon nem pótolható. A kiskorú tanú meghallgatásánál – ha közöttük nincs érdekellentét – a törvényes képviselője jelen lehet. Ha a kiskorú tanú és a törvényes képviselője között érdekellentét áll fenn, a kiskorú érdekeit a gyámhatóság által kirendelt eseti gyám védi.

A fogyatékossággal élő tanú meghallgatásának a fogyatékosságára tekintettel, az állapotának megfelelő módon kell megtörténnie. A fogyatékossággal élő tanú meghallgatása mellőzhető, ha az állapota miatt tőle értékelhető vallomás nem várható.

A tanú a meghallgatását megelőzően a tárgyaláson és a bizonyítási eljárásnál nem lehet jelen.

A tanú a meghallgatására vonatkozó szabályok szerint kérheti a személyi adatainak zártan történő kezelését.

A tanút megjelenési, vallomástételi és esetenként okirat-felmutatási kötelezettség terheli. Ha e kötelezettségét megszegi, egymillió – kiskorú esetében háromszázezer – forintig terjedő pénzbírsággal sújtható. A bíróság  elrendelheti a meg nem jelent vagy engedély nélkül eltávozott tanú elővezetését is. Az elővezetés elrendelése nem zárja ki a pénzbírság egyidejű alkalmazását, e két szankció együttesen is kiszabható.

A tanú igényelheti a bíróság előtti megjelenésével szükségképpen felmerült költségei (például: a megjelenéssel kapcsolatban felmerült útiköltsége, szükség esetén szállás és ellátási költsége,  munkából kiesett időre járó költségtérítés) megtérítését. A tanúdíj előlegezésére az a fél köteles, aki a tanú meghallgatását indítványozta.

1.2.2.3. A szakértő

Ha a jogvita kereteinek meghatározásához, illetve a perben jelentős tény megállapításához vagy megítéléséhez olyan különleges szakértelem szükséges, amellyel a bíróság nem rendelkezik, akkor a bíróság szakértőt alkalmaz. A szakértő az a személy, aki a bíróság számára lehetővé teszi a per eldöntése szempontjából jelentős tény észlelését, avagy a már észlelt tény, körülmény megfelelő értékelését. A szakértő a bíróság számára nyilvánít véleményt, különleges szakismerete, szaktudása felhasználásával tesz kijelentéseket a szakvéleményben.

Igazságügyi szakértői tevékenységet az erre feljogosított természetes személy, bejegyzett gazdasági társaság, e célra létesített igazságügyi szakértői intézmény, erre feljogosított állami szerv vagy intézmény és az eseti szakértő végezhet.

Szakértő a fél megbízása (magánszakértő), vagy a bíróság kirendelése (kirendelt szakértő) alapján, indítványra alkalmazható. A bíróság a szakértő kirendelésére vonatkozó indítvány esetén is csak akkor rendel ki szakértőt, ha azt a per eldöntéséhez szükségesnek tartja. Azokban a perekben, ahol a törvény hivatalból írja elő a bizonyítást, a szakértő indítvány nélkül is kirendelhető (például: a gondnoksági perekben, a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben).

1.2.2.4. A perbeli jogutód

A perbeli jogutód az a személy, aki az anyagi jogi szabályok szerint jogutódnak minősül, és a perbe valamelyik fél helyébe önként belép, vagy akit az ellenfél perbevon. A felperes jogutódát csak akkor lehet perbe vonni, ha a jogutódlás a felperes halála, vagy nem természetes személy jogutódlással történő megszűnése miatt következett be.

A perbeli jogutódot a jogelődje részére biztosított költségkedvezmények nem illetik meg. Ha igényt tart költségkedvezményre, akkor annak engedélyezését saját jogán kérelmeznie kell.

1.2.2.5. A perbehívott

Az a peres fél, aki pervesztessége esetére harmadik – külső, perben nem álló – személlyel szemben kíván követelést érvényesíteni, vagy ilyen személy követelésétől tart, e személyt a per során perbe hívhatja. Ha a perbehívott határidőn belül nem nyilatkozik, azt úgy kell tekinteni, hogy a perbehívást nem fogadta el. Ha azonban csatlakozik a perhez, ezt írásban, vagy a tárgyaláson szóban is bejelentheti. Ez esetben a perbeli szerepe megegyezik a beavatkozóéval. A perbehívás elfogadása nem jelenti a perbehívóval szembeni kötelezettség elismerését, a köztük lévő vitás kérdés a perbehívással érintett perben nem dönthető el.

A bírósági eljárások intézői között találunk jogi és nem jogi, felsőfokú és középfokú végzettséghez kötött tevékenységeket végző személyeket. Jogi egyetemi végzettség szükséges a tanácselnök, a bíró, a bírósági titkár és a bírósági fogalmazói tisztség betöltéséhez. Főiskolai szakirányú végzettség szükséges a bírósági ügyintézői, továbbá középfokú végzettség  szükséges a tisztviselői, az írnoki és egyéb ügyintézői állás betöltéséhez.

1.3.1. A tanácselnök

A másodfokú peres és nemperes eljárásokban a bíróság három hivatásos bíróból álló tanácsban jár el. A tanácsot vezető, a tanács munkáját szervező személy a tanácselnök. Ő jelöli ki az ügy előadó bíráját, felelős az általa vezetett tanács ügyeiben az eljárási határidők megtartásáért, a tanács teljes tevékenységéért, valamint felügyeli a hozzá beosztott bírákat és általában ellenőrzi a tanács munkáját.

1.3.2. A bíró

A törvény által rendelt bíró az eljárási szabályok szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, az előre meghatározott ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró. A bíró független, csak a törvénynek van alárendelve, az ítélkező tevékenységében nem utasítható. Tisztségéből csak a törvényben meghatározott okból lehet elmozdítani. Nem lehet tagja pártnak és nem folytathat politikai tevékenységet. A köztársasági elnök nevezi ki, először határozott három év időtartamra, majd – ha a bíró vizsgálatának eredményei ezt megalapozzák – határozatlan időre. A tisztség pályázat útján tölthető be, jogi egyetemi végzettség, jogi szakvizsga és betöltött 30. életév után.

Az elsőfokú peres eljárásokban a bíróság általában egy hivatásos bíróból áll, a bíró egyesbíróként jár el. A munkaügyi jogvitákban – eltérő rendelkezés hiányában – az első fokon eljáró bíróság egy hivatásos bíróból mint elnökből és két ülnökből álló háromtagú tanácsban ítélkezik.

1.3.3. A bírósági titkár

A bírósági titkári kinevezéshez jogi egyetemi végzettség és jogi szakvizsga szükséges, továbbá az e tisztségre pályázónak a külön törvényben meghatározott feltételeknek (például pályaalkalmassági vizsgálat) is meg kell felelnie. A bírósági titkár a törvényben meghatározott ügyekben egyesbírói hatáskörben, önállóan járhat el. Ilyen önálló hatáskör például a polgári perben egyes intézkedések megtétele és a nemperes ügyek intézése.

1.3.4. A bírósági fogalmazó

A bírósági fogalmazó jogi végzettségű, fogalmazói versenyvizsgát eredményesen letett, külön törvényben meghatározott feltételeknek megfelelő olyan igazságügyi alkalmazott, aki a bírói tisztség betöltéséhez szükséges gyakorlati és elméleti ismeretek megszerzése érdekében végez munkát. Részére a joggyakorlat keretében biztosítani kell, hogy minden bírósági szinten és ügyszakban megfelelő gyakorlatot szerezzen, határozat-tervezeteket készítsen, jegyzőkönyvet vezessen és részt vegyen az ügyfelek ingyenes jogi tájékoztatásában. A bírósági fogalmazó önálló hatáskörét törvény határozza meg. A tisztség pályázat útján tölthető be. A joggyakorlat ideje három év, melynek lejártát követően a bírósági fogalmazó jogi szakvizsgára jelentkezhet.

1.3.5. A bírósági ügyintéző

A bírósági ügyintéző olyan felsőfokú iskolai végzettséggel rendelkező tisztviselő, aki a bíró irányítása és felügyelete mellett önállóan intézi a jogszabály által a hatáskörébe utalt feladatokat.

1.3.6. A tisztviselő

A tisztviselő olyan igazságügyi alkalmazott, aki középiskolai érettségivel, a munkakörére meghatározott szakmai képesítéssel és e munkakörben legalább három éves szakmai gyakorlattal rendelkezik.

1.3.7. Az írnok (egyéb ügyviteli alkalmazott)

Az írnok az a bírósági ügyviteli alkalmazott, aki középiskolai végzettséggel rendelkezik, de még nincs három éves szakmai gyakorlata, illetve a meghatározott szakmai képesítésének megszerzése még folyamatban van.

Az ügyelosztási rend a törvényes bíróhoz való jog biztosítéka, hiszen a törvényes bíró az ügyre hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre meghatározott ügyelosztási rend szerint tevékenykedő bíró.

Az ügyelosztási rendben kell rögzíteni a bírák és a fellebbezési tanácsok ügyszak szerinti beosztását, összetételét és számát. Meg kell határozni, hogy a bírók és a bírósági titkárok melyik ügycsoportba tartozó ügyeket intézik, hogy akadályoztatásuk esetén ki jár el helyettük, továbbá azt is, hogy a bírósági vezetők milyen ügyeket tárgyalnak, és kik járnak el a kiemelt jelentőségű ügyekben. Az ügyelosztási rendben meg kell határozni az ügyek elosztásának módját és azt, hogy az ügyelosztásra melyik bírósági vezető jogosult. Az ügyelosztási rendnek tartalmaznia kell a tárgyalótermi beosztást és a tárgyalási napokat is.

Az ügyelosztási rendet a bíróság elnöke határozza meg a tárgyévet megelőzően (november 30. napjáig), de az ügyelosztási rend a tárgyévben – szolgálati okból vagy a bíróság működését érintő fontos okból – módosítható. Az ügyelosztási rend kialakításakor figyelemmel kell lenni az ügyek munkaigényességére, az ügyérkezés statisztikai adataira és meghatározásakor törekedni kell az arányos munkateher megvalósítására.

Az ügyelosztási rendet ki kell függeszteni a bíróság hirdetőtábláján, de az adott bíróság, illetve a bíróságok központi internetes honlapján (www.birosag.hu) is közzé kell tenni.

Az ügyelosztás (szignálás) az adott ügyben intézkedésre vagy eljárásra jogosult tanács vagy személy (bíró, bírósági titkár, stb.) adott bíróságon előre kialakított ügyelosztási rendnek megfelelő kijelölése. Az ügyelosztás számos szempont figyelembe vételével, bíróságonként eltérő módon történik. Ahol erre lehetőség volt, ott bevezetésre került a lajstrom adatai alapján történő automatikus ügyelosztás.

Az ügyek elosztásáról az ügyelosztási rend alapján az ügyek elosztására jogosult bírósági vezető gondoskodik, arra tehát, hogy az adott ügyben eljáró személyeket a fél választhassa meg, nincs lehetőség.

1.5.1. A lajstromozás menete

A Fővárosi Törvényszéken és a kerületi bíróságokon is ügyszakonként kialakított kezelőirodák működnek. A kerületi bíróságokon csoportonként működnek kezelőirodák. Az iratok érkeztetését és lajstromozását (iktatását) a kezelőiroda végzi.

A bíróság az iratokról ügyszakonként elektronikus nyilvántartást vezet, ez a lajstrom. Az iratokat emelkedő sorszám szerint kell nyilvántartani.

A bíróság a hozzá érkezett kezdőiratot (vagyis azt az iratot, melynek nincs előzménye és amely új eljárás lefolytatását igényli) és az utóiratot (vagyis azt az iratot, amely folyamatban lévő ügyhöz kapcsolható) érkezésének napján bélyegzővel látja el, melyen jól olvashatóan feltünteti a bíróságot, az ügyszámot, az érkezés évét, hónapját és napját. Az iraton meg kell jelölni a példányok és mellékletek számát és a lerótt illeték összegét. Ez az irat érkeztetése. Az érkeztetett irat lajstromba történő bevezetését követően iratborítóba kerül. Az iratborító egy, az Országos Bírósági Hivatal elnöke által erre a célra rendszeresített nyomtatvány. Az érkeztetett, lajstromozott és iratborítóba helyezett iratot az ügyelosztásra jogosult vezető aláírásával ellátottan az ügyben eljáró személyre osztja (szignálja). A lajstromozás ténylegesen ezzel fejeződik be. Ezt követően – legkésőbb a lajstromozást követő munkanapon – az irat bemutatásra kerül a bírónak, másodfokú tanácsnak.

1.5.2. Az ügyelosztás módja

Az ügyek kiosztásának rendjét – a szignálást – a Fővárosi Törvényszéken az elnök, a kerületi bíróságokon a bíróság elnöke határozza meg.

A Fővárosi Törvényszéken az ügyek kiosztását a törvényszéki bírák és a fellebbezési tanácsok szakosítottságára figyelemmel a szakági kollégiumvezetők, illetve a polgári elsőfokú csoport vezetője végzi azzal, hogy a másodfokú ügy előadó bíráját a fellebbezési tanács elnöke jelöli ki. A kiosztási rend alapját a bírósági ügyszám, az ügy tárgya és az éves beosztás képezi. Azokon a kerületi bíróságokon, ahol adott ügyszakban csoportvezető és helyettes tevékenykedik, a csoport vonatkozásában a szignálást a bíróság elnöke által meghatározott rend szerint a csoportvezető és helyettese végzi.

Az ügyek kiosztása érkezési sorrendben, illetve egyéb olyan objektív módon történhet, amely biztosítja a kiosztás véletlenszerűségét. Amennyiben a számítógépes automatikus szignálás feltételei adottak, az ügyelosztás történhet számítógépes programmal. A soron kívüli ügyek esetében a szabályozott kijelöléstől el lehet térni.

Az ügyelosztáskor biztosítani kell a befolyásmentességet. Emiatt a kiosztási rendtől eltérés nem engedélyezett. Kivételesen indokolt esetben a kiosztást végző bírósági vezető az ügyet másik bíróra, vagy másik másodfokú tanácsra oszthatja át. Erre elsősorban kizárás, elfogultság, a bíró tartós távolléte, távozása, vagy az aránytalan munkateher megszüntetése, az ügyek eljárási szabályok szerinti egyesítése vagy más bíróság kijelölése miatt kerülhet sor.

1.6.1. A polgári ügyszakhoz tartoznak

A peres eljárások és a nemperes eljárások.

A peres eljárás keresetlevél előterjesztésével indul. A bíróság a keresetlevélben hozzá intézett keresetet a kérelem és az ellenkérelem korlátai között vizsgálja és bírálja el. A peres eljárásban a bíróság – törvényben meghatározott esetek kivételével – a jogvitát nyilvános tárgyaláson bírálja el, melynek során a  felek által felajánlott és a bíróság által szükségesnek tartott bizonyítási eljárás lefolytatása után, a bizonyítékok mérlegelésével hozza meg döntését. A bíróság az ügy érdemében ítélettel határoz. A peres eljárások tartozhatnak polgári, gazdasági, munkaügyi és közigazgatási ügytípushoz. A munkaügyi és közigazgatási perekre speciális eljárási szabályok vonatkoznak, a többi ügytípushoz tartozó per közel azonos szabályok szerint zajlik.

A nemperes eljárásban a bíróság kérelemre, tárgyaláson kívül dönt. A határozatát általában a rendelkezésre álló adatok alapján, ritkábban a fél vagy felek személyes meghallgatását követően hozza meg. Az eljárásra speciális törvényi rendelkezések vonatkoznak, és a polgári perrendtartás rendelkezései csak abban az esetben alkalmazhatók, ha a külön jogszabály ezt kimondja.

A nemperes eljárások közé tartozik különösen:

• a végrehajtási eljárás,
• a civil szervezetek nyilvántartásával kapcsolatos eljárás,
• a csőd-, végelszámolási és felszámolási eljárás,
• a holtnak nyilvánítási, halál tényének megállapítása iránti eljárás,
• a bírósági letétbe helyezés iránti eljárás,
• az előzetes bizonyítás iránti eljárás,
• a gondnokoltak és előzetes jognyilatkozatok nyilvántartását rendező eljárás és
• az általános meghatalmazás nyilvántartásba vétele iránti eljárás.

1.6.2. A büntető ügyszakhoz tartoznak

A közvádas és a magánvádas büntetőügyek, valamint a szabálysértési ügyek.