I. Általános tájékoztató a büntető ügyekben eljáró bíróságokról és azok működéséről, valamint a büntetőeljárásban résztvevő személyekről

1. Melyik bíróság járhat el büntető ügyekben?

Magyarország Alaptörvénye szerint a magyar állam működése a hatalom megosztásának elvén alapul; a bíróságok igazságszolgáltatási tevékenységet látnak el. A büntető igazságszolgáltatást kizárólag a bíróság gyakorolja.

A négyszintű bírósági szervezet különböző szintjei között az ügyeket a hatásköri szabályok osztják meg, e szabályok határozzák meg azt, hogy milyen szintű bíróság dönt a vádlott büntetőjogi felelősségéről. Az illetékességi szabályok pedig azt rendezik, hogy az azonos hatáskörű bíróságok közül melyik bírálja el az ügyet. A bírósági szervezet alsó, helyi szintjén a járásbíróságok - Budapesten a kerületi bíróságok - helyezkednek el. A helyi bíróságok első fokon járnak el a hatáskörükbe utalt ügyekben. A bírósági szervezet középső szintjén a törvényszékek - Budapesten a Fővárosi Törvényszék – helyezkednek el, melyek első fokon járnak el a hatáskörükbe utalt ügyekben, továbbá másodfokon elbírálják a helyi bíróságok határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket. A bírósági szervezet felső szintjén az ítélőtáblák – Budapesten a Fővárosi Ítélőtábla - helyezkednek el, melyek másodfokon elbírálják a törvényszékek elsőfokú határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket, továbbá harmadfokon járnak el a jogszabályban meghatározott esetekben azokban az ügyekben, amelyekben másodfokon a törvényszék járt el. A legfőbb bírói szerv a Kúria, amelynek illetékességi területe az ország egész területére kiterjed, elsődleges feladata, hogy biztosítsa a bíróságok jogalkalmazásának egységét, továbbá elbírálja a törvényben meghatározott ügyekben a törvényszék és az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, valamint eljár a felülvizsgálat és a törvényesség érdekében bejelentett jogorvoslat esetén.

Az első fokon eljáró járásbíróságok - Budapesten a kerületi bíróságok – hatáskörébe tartozik mindazoknak a bűncselekményeknek az elbírálása, amelyet a Büntető eljárási törvény nem utal a törvényszékek hatáskörébe. A Büntetőeljárási törvény tételesen felsorolja mely bűncselekmények tartoznak a törvényszékek hatáskörébe, így többek között azok, amelyeket a Büntető Törvénykönyv (Btk.) tizenöt évig terjedő vagy annál hosszabb tartamú szabadságvesztéssel rendel büntetni, az emberiesség elleni, a háborús, az állam elleni, egyes hivatali és korrupciós bűncselekmények, a katonai büntetőeljárásra tartozó bűncselekmények, vagy akár az ötszázmillió Ft feletti értékre elkövetett vagyon elleni bűncselekmények.

Főszabályként a büntetőeljárás lefolytatására az a bíróság illetékes, amelynek területén a bűncselekményt elkövették, azonban az a bíróság is eljárhat, amelynek területén a terhelt lakik, ha az ügyész, a magánvádló vagy a pótmagánvádló ott emel vádat. Amennyiben több terhelt ellen indult a büntetőeljárás, úgy a terheltek egyikére illetékes bíróság a többi terhelttel szemben is eljárhat.

Jogszabályok: Alaptörvény, Be. 12-13. §, 15-19. §-ok, Be. 12-13. §, 15-19. §-ok

2. Milyen összetételben jár el a bíróság a büntetőeljárásban?

A járásbíróságokon egy hivatásos bíró (egyesbíró) jár el, azonban mindazokban az ügyekben, amelyet a törvény nyolc évi vagy ennél hosszabb tartamú szabadságvesztéssel rendel büntetni, továbbá a törvényszékek első fokon egy hivatásos bíróból és két ülnökből álló tanácsban járnak el. Amennyiben azonban a terheltek nagy száma vagy az ügy különösen nagy terjedelme indokolja, avagy a törvény életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását is lehetővé teszi úgy lehetőség van arra, hogy az ügyet két hivatásos bíróból és három ülnökből álló tanács tárgyalja. A törvényszék másodfokon eljárva, valamint az ítélőtáblák és a Kúria három hivatásos bíróból álló tanácsban ítélkezik.

Jogszabályok: Be. 13-14. §, 2011. évi CLXI. törvény, 2011. évi CLXVII. törvény, 1997. évi LXVIII. törvény

3. Mi a bírósági titkár és az ügyintéző feladata a büntetőeljárásban?

A bíróságokon bírósági fogalmazók és bírósági titkárok működnek. A bírósági titkár a törvényben meghatározott feladatkörében bírói funkciót gyakorol, többnyire a helyi bíróságon járhat el - a törvényben meghatározott esetekben - egyesbíró helyett. Legteljesebb bírói hatáskör illeti meg a tárgyalás mellőzésével lefolytatható eljárásban, ez esetben ügydöntő határozatban dönthet a vádlott büntetőjogi felelősségéről, és büntetést is kiszabhat, kivéve azokban az esetekben, amikor kizárólag az Országos Bírósági Hivatal által kijelölt bíró jogosult az eljárásra (pl. fiatalkorúak elleni eljárás, gazdálkodás rendjét sértő bűncselekmények).

A magánvádas eljárásban a bírósági titkár személyes meghallgatást tarthat, és a személyes meghallgatás alapján, valamint személyes meghallgatás nélkül dönthet fontos eljárási kérdésekről, még az eljárás megszüntetéséről is, de lefolytathat számos különleges eljárást is (pl. pénzbüntetés átváltoztatása szabadságvesztésre, feltételes szabadság megszüntetése, elkobzás), továbbá teljesítheti a más bíróságoktól származó megkereséseket (pl. tanú kihallgatása).

A bírósági ügyintéző igazságügyi alkalmazott, és „önálló aláírási joggal”, de a bíró irányítása és felügyelete mellett elláthat egyes bírósági feladatokat. A büntetőeljárásban számos, főleg "technikai jellegű" eljárási cselekményt önállóan elvégezhet, pl. hivatalos iratok kézbesítése, másolatok készítése és kiadása, hatóságok és más szervek megkeresése, iratok megküldése és visszaküldése.

Jogszabályok: Be. 13. § (4) és (5) bekezdés, Be. 235. §, 2011. évi CLXI. törvény, 2011. évi CLXVII. törvény

4. Kik a büntetőeljárás alanyai, kik vesznek részt a büntetőeljárásban?

A büntetőeljárásban részt vevő személyek a büntetőeljárás alanyai, akik az őket a Büntetőeljárási törvényben meghatározott és megillető jogosítványok és kötelezettségek alapján járnak el. A büntetőeljárás alanyai az ügyész, a terhelt, a védő, a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, a magánfél, az egyéb érdekeltek, a képviselők és a segítők. A tanú vallomása és a szakértő által adott vélemény ellenben már a bizonyítás eszközei.

4.1. Az ügyész részvétele és feladatai a büntetőeljárásban

Az állam bűnüldözési és büntetőjogi igényét érvényesítő hatóság az ügyészség; a közvádló feladatait az ügyész látja el. A bíróság előtt az ügyész képviseli a vádat, felügyeli a nyomozás törvényességét, de meghatározott esetekben az ügyész is nyomozhat.

A vádemelés az államnak az ügyész útján előterjesztett büntetőjogi keresete annak megállapítására, hogy a vádiratban a vádlott terhére rótt tények kimerítik a Büntető Törvénykönyv Különös Részében foglalt valamely bűncselekmény törvényi tényállását. A vád kereteit tehát a vádlott személye, valamint a leírt cselekmény, vagyis a vádiratban szereplő tényállás határozza meg. Az ügyész a váddal teljes körűen rendelkezik, módosíthatja vagy el is ejtheti. Az ügyész a magánfélnek bűncselekményből közvetlenül származó kárát, a polgári jogi igényt is érvényesítheti.

A magánvádas eljárásban a magánvádló, míg a pótmagánvádas eljárásban a pótmagánvádló rendelkezik a váddal és töltik be az adott eljárási formában az ügyész szerepét.

Jogszabályok: Be. 28-34. §-ok, 241. §, 2011. évi CLXIII. törvény

4.2. A terhelt

Akivel szemben a büntetőeljárás megindul az a terhelt, akinek megnevezése a nyomozás során gyanúsított, a bírósági eljárásban vádlott, a jogerős elítélését követően pedig elítélt. Önmagában attól még senki nem lesz terhelt, illetve gyanúsított, hogy vele szemben feljelentést tettek. A feljelentett személy a közvádas eljárásban csak a gyanúsítás közlésével válik gyanúsítottá, míg a magánvádas eljárásban csak a személyes meghallgatás után lesz vádlott, addig csupán feljelentett.

Jogszabályok: Be. 42-43. §-ok

4.3. A védő

A büntetőeljárásban védőként meghatalmazás vagy kirendelés alapján kizárólag ügyvéd járhat el, más személyt védőként nem lehet meghatalmazni. A meghatalmazás és kirendelés alapján védőként eljáró, a Budapesti Ügyvédi Kamara által nyilvántartott ügyvédek felől a www.bpugyvedikamara.hu internetes oldalon találhatók információk.

A védő eljárása a törvényben meghatározott esetekben kötelező, így:
• ha a Büntető törvénykönyv a bűncselekményt ötévi vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel rendeli büntetni,
• ha a terhelt fogva van,
• ha a terhelt hallássérült, siketvak, vak, beszédképtelen vagy – a beszámítási képességére tekintet nélkül – kórós elmeállapotú,
• ha a terhelt a magyar nyelvet, vagy az eljárás nyelvét nem ismeri,
• ha a terhelt egyéb okból nem képes személyesen védekezni (pl. távollévő terhelttel szembeni eljárás, fiatalkorú terhelttel szembeni eljárás),
• a törvényszék, mint első fokú bíróság előtt,
• pótmagánvádas eljárásban.

Védőt elsősorban a terhelt maga hatalmazhat meg, azonban a törvény lehetővé teszi azt is, hogy a törvényes képviselője vagy nagykorú hozzátartozója, valamint a külföldi állampolgár terhelt hazája konzuli tisztviselője adjon ügyvédi meghatalmazást. A választott védő az írásban adott meghatalmazásnak az eljáró hatósághoz történő benyújtásával kerül abba a helyzetbe, hogy jogait gyakorolhassa. A meghatalmazást annál a hatóságnál kell benyújtani, amely előtt a meghatalmazás keletkezésének időpontjában a büntetőeljárás folyamatban van.

Ha a vádlott védelméről meghatalmazott védő gondoskodik, de az eljárási eseményen nem tud megjelenni, úgy a helyettes megjelenéséről és megfelelő felkészüléséről a meghatalmazott védő köteles gondoskodni (Pl. nem tekinthető elfogadható kimentési oknak az, ha a vádlott az ügyvédi megbízás megadásakor kikötötte, hogy a védő csak személyesen járhat el az érdekében). Mód van azonban arra is, hogy a terhelt védelmét több meghatalmazott védő lássa el, azonban egyazon terhelt érdekében egyidejűleg kirendelés alapján több védő vagy meghatalmazott és kirendelt védő nem járhat el. A vádlott meghatalmazott védői közül a vezető védő gyakorolja a védelem jogorvoslati (fellebbezési) jogát. Ugyanazon védő több terhelt érdekében is eljárhat akár meghatalmazás, akár kirendelés alapján, feltéve, hogy a terheltek érdekei egymással nem ellentétesek.

Egyes törvényben nevesített okok azonban kizárják, hogy valaki az adott ügyben akár meghatalmazott, akár kirendelt védőként a terhelt érdekében eljárhasson (Pl.: sértett, magánvádló, pótmagánvádló és képviselőjük, ezek hozzátartozója, aki az ügyben tanúként, szakértőként, szaktanácsadóként vesz részt, aki az ügyben mint bíró, ügyész, nyomozó hatóság tagja járt el, vagy azok hozzátartozója, egyidejűleg a tanú érdekében is eljáró ügyvéd).

Meghatalmazás hiányában a védő igénybevételének másik módja az eljáró hatóság általi kirendelés. A kirendelés mindig annak a hatóságnak a feladata, amely előtt annak szükségessége felmerül. Kirendelés esetén az ügyvéd bűnügyi védőként (kirendelt védő) jár el. Az ügyvédi kamara köteles a kirendelések teljesítése érdekében pihenő- és munkaszüneti napokon ügyvédi ügyeletet biztosítani Az ügyvédi kamara a kirendelhető ügyvédekről jegyzéket vezet.

A kötelező védelem eseteiben a hatóságok, illetve a bíróság hivatalból kötelesek védő kirendelésére, arra azonban már nem, hogy azt megelőzően a leendő védő személyét a terhelttel egyeztessék. A hatóságnak ellenben a kirendelést követően tájékoztatnia kell a terheltet a védő személyéről és elérhetőségéről is. A védő kirendelése ellen nincs jogorvoslatnak helye, ami egyfelől azt jelenti, hogy az ügyvéd nem utasíthatja vissza, másfelől pedig a terheltnek nincs beleszólása abba, hogy a hatóság kit rendel ki védőnek, viszont lehetővé teszi, hogy a terhelt indokolt kérelmére az eljáró hatóság fontolja meg más védő kirendelését.

Amennyiben a terhelt a jövedelmi viszonyai miatt nem tud a védelméről maga gondoskodni, habár a védelem nem kötelező, a terhelt ezen okból maga is kérheti védő kirendelését. Az ingyenesség azt jelenti, hogy a terheltet bűnössége esetén sem lehet kötelezni a védő - eljárás folytán felmerült - bűnügyi költségének viselésére, melyet a törvény a személyes költségmentesség intézménye révén biztosít, ebben az esetben a bűnügyi költséget a terhelt bűnössége esetén is az állam viseli

A személyes költségmentesség engedélyezése nem kötelező, azt csak a terhelt vagy védője kérheti, nincs tehát arra lehetőség, hogy ilyen irányú kérelmeket helyettük más terjesszen elő. A védő kirendelés ezen esete a terhelt jövedelmi és vagyonai viszonyai megítélésétől, a személyes költségmentességtől függ, melynek megalapozó, engedélyezési és felülvizsgálati szempontjait a személyes költségmentesség büntetőeljárásban való alkalmazásáról szóló 9/2003.(V.6.)IM-BM-PM együttes rendelet állapítja meg. A kérelem előterjesztésekor az együttes rendelet mellékletében lévő nyomtatványt kell kitölteni.

Előfordulhatnak olyan esetek is, amikor a hatóság maga tartja szükségesnek, hogy a terhelt érdekében védő eljárjon, habár az nem lenne kötelező. Erre adhatnak alapot különösen a terhelt személyi körülményei, az elkövetett bűncselekmény, illetve a bizonyítás szövevényes, bonyolultabb jellege is.

A kirendelt védőt a bíróság, az ügyész, illetőleg a nyomozó hatóság előtt idézésre vagy értesítésre megjelenés, az iratok tanulmányozása, a fogva tartott terhelttel a fogvatartás helyén megbeszélés után díjazás és költségtérítés (pl. parkolási díj) illeti meg, melyekről a hatóság, illetve a bíróság a pártfogó ügyvéd és a kirendelt védő részére megállapítható díjakról és költségekről szóló 7/2002.(III 30.)IM rendelet 1-3. §-aiban és 6. §-ában foglaltak alapján rendelkezik.

A védői kirendelés és meghatalmazás hatálya az eljárás jogerős befejezéséig, illetőleg az alapügyhöz kapcsolódó perújítási, felülvizsgálati, valamint különleges eljárásokra is kiterjed. A kirendelt védői feladat ellátása alól való felmentésre csak a védő indokolt kérelmére kerülhet sor.

Jogszabályok: Be. 44-50. §-ok, Be. 242. §, 1998. évi XI. törvény, 9/2003.(V.6.)IM-BM-PM együttes rendelet, 7/2002.(III 30.)IM rendelet

4.4. A sértett

A bűncselekménnyel sértett vagy veszélyeztetett jog jogosultja a sértett. A büntetőeljárásban valamely bűncselekmény sértettje természetes és jogi személy vagy más szerv egyaránt lehet. A sértett az eljárásban rendszerint, mint feljelentő, illetve tanú vesz részt, kihallgatására a tanúmeghallgatás szabályai irányadóak. A sértettet az eljárásban egyes eljárási cselekményeken való jelenlét, az iratmegtekintés, az indítvány- és észrevételtétel, a felvilágosítás és a jogorvoslat joga illeti meg, de kérdések feltételét is indítványozhatja.

A bírósági szakaszban a sértettnek általános érvényű iratmegtekintési joga van, azaz a sérelmére elkövetett bűncselekménnyel kapcsolatos teljes iratanyagot megismerheti, amely azonban nem járhat a személyi adatok zártan történő kezelésének, továbbá az eljárás zavartalanságának sérelmével és közölni kell vele az ügydöntő határozatot. Ez utóbbi rendszerint annak postai úton történő kézbesítésével történik meg.

Amennyiben a sértett meghalt, helyébe egyenes ági rokona, házastársa, élettársa, vagy törvényes képviselője léphet, aki teljes értékű jogutódja az elhalt sértettnek. Elhunyt egyházi személy sértett esetében a volt egyháza szerinti elöljáróját illetik meg az egyenes ági rokon jogai.

A büntetőeljárásban csak a törvényes határidőn belül, és kizárólag a természetes személy halála vagy a jogi személy megszűnése esetén van lehetőség a sértetti pozícióban a jogutódlásra, arra más okból (pl. polgári jogi engedményezés) nem nyílik lehetőség.

Jogszabályok: Be. 51. §

4.5. A magánvádló

Könnyű testi sértés, magántitok megsértése, levéltitok megsértése, rágalmazás, becsületsértés és kegyeletsértés esetén a sértett az ügyésztől függetlenül, saját jogán maga is képviselheti a vádat, feltéve, hogy a bűncselekményt a törvény magánindítványra bünteti. Főszabály szerint a magánvádlót, azaz a fenti bűncselekmények sértettjét mindazok a jogok megilletik, ami a sértettet is, ezen felül azonban a vád képviseletével járó jogok is őt illetik meg. Ugyanakkor őt terheli a terhelt bűnösségének bizonyítása, továbbá a bíróság a magánvádlót tanúként hallgatja ki. A magánvádló halála esetén helyébe harminc napon belül hozzátartozója léphet, az eljárás folytatása végett előterjesztendő nyilatkozat megtételére azonban a hatóságnak a hozzátartozókat erre nem kell külön felhívnia.

Jogszabályok: Be. 52. §

4.6. A pótmagánvádló

Amennyiben a sértettnek az ügyésztől eltérő az álláspontja az adott cselekmény bizonyíthatósága tekintetében, a törvény az ügyészi értékeléssel szemben korrekciós lehetőséget ad a sértettnek a bírói úton történő jogérvényesítésre. Pótmagánvádlóként ezért csak a sértett léphet fel, így a pótmagánvádló természetes személy és jogi személy egyaránt lehet.

A sértett pótmagánvádlókénti fellépését azonban a Büntetőeljárási törvény korlátok között engedi meg. Így csak akkor van rá mód, ha a bűncselekménynek van sértettje, csak felnőttkorú terhelttel szemben és csak közvádra üldözendő bűncselekmények esetében van helye, ha a közvádló, azaz az ügyész nem érvényesíti bíróság előtt az állam büntető igényét.

A Büntető eljárási törvény rendelkezései szerint a sértett pótmagánvádlóként való fellépésének az alábbi esetekben lehet helye:
• az ügyész vagy a nyomozó hatóság a feljelentést elutasította, vagy a nyomozást megszüntette,
• az ügyész a vádemelést részben mellőzte,
• az ügyész a vádat elejtette,
• az ügyész a nyomozás eredményeként közvádra üldözendő bűncselekményt nem állapított meg, ezért nem emelt vádat, illetőleg a vád képviseletét – magánvádas eljárásban elrendelt nyomozás eredményeként – nem vette át,
• az ügyész a tárgyaláson a vádat azért ejtette el, mert megítélése szerint a bűncselekmény nem közvádra üldözendő.

A pótmagánvádló halála esetén a törvény ugyanazon személyi kör számára biztosítja a pótmagánvádlót megillető jogok gyakorlását, mint a sértett esetében. A pótmagánvádló egyenes ági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője a halált követő 30 napon belül léphet a pótmagánvádló helyébe, feltéve, ha a sértett már fellépett pótmagánvádlóként. Nem természetes személy (pl. gazdasági társaság) esetében a jogutódlás tekintetében az ezt rendező más jogági rendelkezéseket kell alapul venni.

A pótmagánvádlót értelemszerűen megilletik a sértett eljárási jogai, illetve a tárgyaláson részt vevők jogai. A pótmagánvádló a bírósági eljárásban főszabály szerint az ügyész jogait gyakorolja, ez azonban nem jelenti azt, hogy közvádló lenne. A büntetőeljárásban a pótmagánvádlóként fellépő sértett és a pótmagánvádló jogi képviselője tanúként hallgatható ki.

Jogszabályok: Be. 53. §, 236. §, 5/2009. BJE

4.7. A magánfél – a polgári jogi igény érvényesítése

A magánfél a polgári jogi igényt, azaz a bűncselekménnyel okozott kár megtérítése iránti igényét a büntetőeljárásban érvényesítő sértett. A magánfélként való fellépés a sértett számára csak lehetőség, igényét egyéb törvényes úton is érvényesítheti (pl. polgári peres eljárásban). A sértett csak akkor válik magánféllé, ha igényét a büntetőeljárásban önállóan előterjeszti.

A büntetőeljárásban csak a vád tárgyává tett bűncselekmény következtében keletkezett polgári jogi igény és csak a terhelttel szemben érvényesíthető. A büntetőeljárásban nem érvényesíthető az olyan polgári jogi igény, amely nem közvetlenül a bűncselekmény folytán, hanem annak csupán távoli következményeként keletkezett. Így többek között nem kérhető a büntetőeljárásban a temetési költség, az orvosi kezelés költsége, a sérelemdíj sem.

Ha a sértett meghalt, az örököse léphet fel magánfélként. Ebből következően szóba jöhet olyan személy is, aki a sértettnek se egyeneságbeli rokona, se házastársa, se élettársa, se pedig törvényes képviselője nem volt, viszont pl.: a végrendeleti öröklés alapján örökösnek tekinthető. A sértettet megillető jogok (pl. eljárási cselekményeken jelenlét, iratbetekintés, indítványtétel, jogorvoslati jogosultság) azonban csak a polgári jogi igény érvényesítésével kapcsolatban, kizárólag e körben illetik meg. A magánfél jogait képviselője útján is gyakorolhatja, képviseletére a polgári eljárásjog szabályai az irányadók.

A Büntetőeljárási törvény módot ad arra, hogy a polgári jogi igényt az ügyész is érvényesíthesse.

A polgári jogi igény a nyomozás során és a bírósági eljárásban is bejelenthető, érvényesítése esetén célszerű, ha a magánfél az igényét (kárát) alátámasztó dokumentumokat (pl. a vételt, avagy a javítás költségeit tartalmazó számlákat) vagy azok másolatait a hatóság rendelkezésére bocsátja.

A polgári jogi igény érvényesítéskor a polgári eljárás szabályait kell alkalmazni, azonban a terhelt a magánféllel szemben követelést nem érvényesíthet, beszámítási kifogással nem élhet, továbbá a bíróság a terhelt és a magánfél között létrejött egyezséget nem hagyhatja jóvá. A bíróság a polgári jogi igény érdemi elbírálása esetében az ítélet ezen rendelkezését nem nyilváníthatja előzetesen végrehajthatóvá, a másodfokú eljárásban pedig nincs lehetőség a polgári jogi igény kiterjesztésére, és összegének felemelésére sem.

A magánfél polgári jogi igényét a bíróság az ítéletében lehetőleg érdemben bírálja el, annak vagy helyt ad és kötelezi a terheltet annak megfizetésére, vagy pedig az igény érvényesítését elutasítja. Ha a polgári jogi igény érvényesítésének elbírálása jelentékenyen késleltetné az eljárás befejezését, vagy az indítvány elbírálását más körülmény kizárja, valamint a vádlott felmentése esetén a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasítja. Utóbbi eset azt jelenti, hogy a magánfél a kárigényét a büntetőeljáráson kívül, pl. polgári eljárásban érvényesítheti.

A magánfél a bíróság ítéletének kizárólag a polgári jogi igényt érdemben elbíráló rendelkezése ellen jogosult fellebbezést bejelenteni. Így pl. azokban az esetekben, ha a bíróság az igényét elutasította, vagy azt ugyan elbírálta, de nem a magánfél által megjelölt teljes mértékében.

Abban az esetben viszont, ha a bíróság a polgári jogi igény érvényesítését egyéb törvényes útra utasította fellebbezésnek nincs helye.

Jogszabályok: Be. 54. §, Be. 324. § (1) bekezdés g.) pont, Be. 335. §, 4/2009. BJE

4.8. Az egyéb érdekeltek

Az egyéb érdekeltek azok, akiknek a jogára vagy a jogos érdekére a büntetőeljárásban hozott határozat közvetlen hatással lehet, azaz a terhelten és a sértetten kívül más is (pl. akitől valamit lefoglaltak és az ügyész ennek elkobzását indítványozza). Az egyéb érdekelt lehet akár természetes, akár jogi személy vagy egyéb szerv is.

Az egyéb érdekeltet a büntetőeljárásban megilleti az indítványtétel, az észrevételezés, a tárgyaláson való jelenlét és a határozat rá vonatkozó rendelkezése elleni fellebbezés joga.

Jogszabályok: Be. 55. §

4.9. A képviselők

A sértett és az egyéb érdekelt a büntetőeljárásban nem köteles személyesen részt venni, kivéve, ha őket tanúként idézik, illetve hallgatják ki. Ezért a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt – ha a törvény személyes közreműködést nem ír elő – a jogait a képviselője útján is gyakorolhatja. A képviselet jogának gyakorlása meghatalmazáshoz kötött, így ennek révén nemcsak ügyvéd, hanem a sértett, a magánvádló és az egyéb érdekelt nagykorú hozzátartozója, valamint külön törvényben erre feljogosított személy is képviselőként járhat el. Mind az ügyvédnek, mind a nagykorú hozzátartozónak adott meghatalmazást írásba kell foglalni és azt a képviselőnek az első eljárási cselekményét megelőzően ahhoz a hatósághoz, amely előtt az eljárási cselekményét gyakorolni kívánja, be kell nyújtani. Ennek elmulasztása esetén a képviselő az eljárási cselekményét kifejtheti, de 8 napon belül pótolnia kell a mulasztását, azaz a meghatalmazás benyújtását.

A sértett, a magánvádló, avagy az egyéb érdekelt cselekvőképességének teljes vagy részleges korlátozottsága esetén (pl.: 14. életévét be nem töltött gyermek, gyámság, gondnokság alatt állás) esetén a képviseletet a törvényes képviselője (pl.: szülői felügyeleti jogot ellátó szülő, gyám, gondnok) látja el, de a képviseletre eseti gondnok is jogosult. Utóbbit a gyámhatóság rendeli ki.

Mivel sértett és egyéb érdekelt nemcsak természetes személy, hanem állami szerv és gazdálkodó szervezet is lehet, ilyen esetekben az eljárási jogosultságokat annak képviselője gyakorolja. A képviselő lehet meghatalmazás alapján ügyvéd, ám a képviseletet elláthatja az állami szerv és gazdálkodó szerv képviseletre feljogosított dolgozója, illetőleg az ügyintézésre jogosult tagja vagy alkalmazottja is.

A pótmagánvádló ügyvédi képviselete kötelező, ha azonban a pótmagánvádlóként fellépni kívánó sértett természetes személy és jogi szakvizsgával rendelkezik, akkor ügyvédi képviselet nélkül - önmaga - is eljárhat.

Ha a pótmagánvádlóként fellépni kívánó sértett nem természetes személy, ugyanakkor az ügyvezetésre vagy képviseletre feljogosított tagja, a tisztségviselője, illetőleg a vele alkalmazotti jogviszonyban lévő személy jogi szakvizsgával rendelkezik, akkor utóbbiak ugyancsak jogosultak a sértett (mint pótmagánvádló) büntetőeljárásban való képviseletére.

A magánfél képviseletére a polgári eljárásjog szabályai az irányadók.

Főszabály szerint képviselőt nemcsak az hatalmazhat meg, akit képviselni kell, hanem az is, aki az adott személy helyébe lép, illetőleg aki az adott személy képviseletének az ellátására jogosult lenne. Így ügyvédet meghatalmazhat:
• a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, az egyéb érdekelt;
• a sértett, a magánvádló, a pótmagánvádló, az egyéb érdekelt nagykorú hozzátartozója;
• meghalt sértett esetében az egyenes ági rokona, házastársa, élettársa vagy törvényes képviselője; egyházi személy sértett halála esetén a hozzátartozója (örököse), illetve utóbbi hiányában az egyháza szerinti elöljárója;
• cselekvőképességében teljesen vagy részlegesen korlátozott sértett, magánvádló, egyéb érdekelt esetében a törvényes képviselő; illetőleg (érdekellentét esetén) a gyámhatóság;
• állami szerv vagy gazdálkodó szervezet érdekében a képviseletre feljogosított tag vagy alkalmazott.

A sértett, magánvádló, magánfél vagy egyéb érdekelt (vagy akár a pótmagánvádló) kérelmére – ha annak a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvényben foglalt feltételei fennállnak – a jogi segítségnyújtó szolgálat engedélyezi a pártfogó ügyvédi képviseletet. Ha a bíróság észleli a pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezése feltételeinek fennállását, akkor az adott személyt tájékoztatnia kell arról, hogy pártfogó ügyvédi képviselet engedélyezését kérheti a jogi segítségnyújtó szolgálattól.

Ha a bűncselekménynek több sértettje van, akkor kijelölhetik maguk közül a sértetti jogokat gyakorlót. Ha pedig a büntetőeljárás során többen jogosultak pótmagánvád emelésére, illetve képviseletére, akkor megegyezésüktől függ, hogy melyikük jár el.

A büntetőeljárásban lehetőség van arra, hogy olyan közhasznú szervezet is a sértett képviseletében eljárjon, amelyet sértettek vagy sértettek egyes csoportjainak érdekképviseletére hoztak létre. Ilyen előfordulhat többek között közegészség elleni bűncselekményeken belül a környezetkárosítást, természetkárosítást, víz-, levegő-, talajszennyezést okozó bűncselekmények, de nagyobb létszámú személyösszességet károsító vagyon elleni bűncselekmények esetén is (pl. Befektetési Szövetkezetek Károsultjai Érdekképviseleti Egyesülete).

A képviselő jogai megegyeznek a képviselt személy eljárási jogaival, ideértve a jelenlétre, iratmegtekintésre, az indítvány és észrevétel tételre, kérdezésre, felvilágosítás kérésre és felszólalásra vonatkozó jogokat is.

Jogszabályok: Be. 56-58. §-ok

4.10. A segítők

A segítők a büntetőeljárásban önálló jogon járnak el, csak meghatározott eljárási cselekmény, tevékenység kifejtésére jogosultak.

A segítők köre széles körű lehet, ezért a Büntető eljárási törvény csak a terhelt és a tanú érdekében kifejtett tevékenységet emeli ki.

A terhelt érdekében segítői tevékenységet lát el az, aki helyette védőt hatalmazhat meg, a külföldi állampolgár terhelt hazája szerinti konzuli tisztviselő, a terhelt érdekében óvadékot felajánló, illetve letevő személy, a fiatalkorú terhelt gondozója, törvényes képviselője, eseti gondnoka.

A tanú érdekében segítői tevékenységet lát el bizonyos esetben az általa megjelölt hozzátartozója, a gondozója, illetve törvényes képviselője, az érdekében eljáró ügyvéd, aki a tanúnak a jogai gyakorlásában felvilágosítással nyújthat segítséget, és jelen lehet azon eljárási cselekményen, amelyen a tanú is (pl. a tanú kihallgatása során).

A sértett és egyéb érdekelt, magánvádló esetében segítői tevékenységet lát el a nagykorú hozzátartozójuk, törvényes képviselőjük, illetve a gyámhatóság azzal, hogy képviselőt hatalmazhat meg számukra. Végül a segítők között kell megemlíteni a hatósági tanút, akit a terhelt, védő vagy az adott eljárási cselekmény érintettje, illetve elszenvedője indítványára, kérelmére alkalmazni kell.

Jogszabályok: Be. 59. §, 2003. évi LXXX. törvény

4.11. A szakértő

Amennyiben a büntetőeljárásban valamely jelentős tény vagy körülmény bizonyítása a jogi szakértelem körébe tartozó ismeretektől eltérő szakismeretet igényel, mert a mindennapos élettapasztalat, a közönséges tudás, az általános ismeretanyag, valamint a speciális jogi szakismeret a bizonyításhoz nem elegendő, szakértőt kell igénybe venni. A szakértő a bizonyítandó tényekre nyilvánít véleményt; ezáltal különleges szakértelmével segítheti elő a valós tények megállapítását. A szakértő a szakmájának szabályai, és szakmai kompetenciája szerint a véleményében tényeket rögzít és/vagy a tényekből bizonyos következtetéseket levonva további tényekre következtet. A szakértői vélemény, mint minden más bizonyíték a bírósági értékelés tárgya. Egyes esetekben a szakértő alkalmazása kötelező, pl. kóros elmeállapot, kábítószer-függőség megállapítása, kényszergyógykezelés szükségessége tekintetében.

Szakértőként a szakértői névjegyzékben szereplő igazságügyi szakértőt, illetőleg szakvélemény adására feljogosított gazdasági társaságot, szakértői intézményt, vagy külön jogszabályban meghatározott állami szervet, intézményt, szervezetet, ha ez nem lehetséges, kellő szakértelemmel rendelkező személyt vagy intézményt lehet kirendelni.

A polgári peres eljárással ellentétben a büntető eljárásban a szakértő közreműködése esetén annak költségeit az állam előlegezi meg, a szakértő díjaként felmerült költség megállapítását követően annak megfizetésére kötelezésről a bíróság csak az ügydöntő határozatában rendelkezik.

A szakértőkre vonatkozó szabályok irányadók tolmács (továbbá jelnyelvi tolmács) igénybevétele esetén is, melyre akkor kerülhet sor, ha nem magyar anyanyelvű személy a büntetőeljárás során az anyanyelvét, regionális vagy nemzetiségi nyelvét kívánja használni. Amennyiben a terhelt nem magyar anyanyelvű, a tolmács díját az állam viseli.

Jogszabályok: Be. 99-114. §-ok