9. Mi a közvetítő feladata és mit nem tehet a közvetítő?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 3. §-a szerint a közvetítőnek az a legfontosabb feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint működjön közre a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. A 35. § (2) bekezdése szerint a megállapodás írásba foglalása (megfogalmazása) is a közvetítő feladata.

A közvetítő feladatát akkor tudja a legjobban teljesíteni, ha a felek együttműködésével először azokat a témaköröket határozza meg, melyek megvitatása feltétlenül szükséges a vita rendezéséhez, majd a felek párbeszédét úgy irányítja a végső megoldást jelentő teljes körű megállapodás megkötése felé, hogy a felek kommunikációjának elmélyülésével párhuzamosan a felek maguk találják meg a köztük húzódó konfliktus lezárásához vezető részmegoldásokat.

A közvetítői eljárás közvetlen, oldott légkörű, de ebben a légkörben is tartózkodni kell a személyeskedő, tiszteletlen, illetve sértő kifejezések használatától. A közvetítőnek e kommunikációt veszélyeztető megnyilvánulásokat kezelnie kell, és kötelessége a helyzethez illő módon megkísérelni az ilyen megnyilvánulások megakadályozását.

A közvetítés során a közvetítő csak irányítja a felek kommunikációját, a vita rendezésére megoldást nem javasolhat. Ennek oka az, hogy ha a közvetítő tesz javaslatot a vita rendezésére, akkor – mivel a közvetítői eljárás légkörében a felek hajlamosak a valósnál pozitívabban értékelni viszonyukat, továbbá a közvetítő iránt érzett bizalom miatt olyan javasolt kompromisszumokat is megköthetnek, melyek a mindennapi életükben már terhesek lennének, - a közvetítő javaslatai alapján megkötött megállapodás a mindennapok valóságában nem biztos, hogy teljesedésbe fog menni.

A közvetítő nem minősítheti a felek álláspontját és megoldási javaslatait. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a beszélgetés során nem hangozhatnak el értékítéletek, de a vitában pártatlan közvetítő megnyilvánulásaival sem a feleket, sem sajátjukként megélt javaslataikat nem értékelheti egyik fél javára vagy hátrányára, legfeljebb közös céljuk érdekében mutathat rá a felek gondolatainak előnyeire, hibáira. Ha azonban a megállapodás felé haladva a közvetítő úgy érzi, hogy valamelyik fél kommunikációja nem a vita rendezését, hanem az eljárás elhúzódását vagy a vita fenntartását eredményezheti, akkor a fél ezen megnyilvánulásait legjobb tudása szerint át kell fordítania a vita rendezését célzó megnyilvánulásokká.

A közvetítés során a közvetítő gyakran fogalmazza át vagy foglalja össze a felek egymáshoz intézett gondolatait annak érdekében, hogy egy-egy félreértett gondolat vagy megnyilvánulás ne okozzon feszültséget a másik félben, ne eredményezze a vita elmélyülését vagy az eljárás indokolatlan elhúzódását. E technika alkalmazása – bár felesleges ismétlésnek tűnhet – nagyon sokszor ébreszti rá a feleket arra a tényre, hogy eddig nem egymással, hanem egymás mellett kommunikáltak, ténylegesen nem értették egymás gondolatait. E felfedezés hasznos lehet a megoldáshoz vezető úton.

A közvetítőnek ügyelnie kell a felek közti egyensúly fenntartására. Azokban a konfliktusokban, melyekben a felek között kommunikációs, érzelmi, anyagi, stb. alá-fölérendeltségi viszony érzékelhető, a közvetítőnek a semlegesség és pártatlanság elvét hangsúlyosan szem előtt tartva mégis törekednie kell az alárendelt, hátrányban lévő fél fokozottabb segítésére a felek közti egyensúly és az abból következő döntési szabadság megteremtése érdekében.