2. Melyek a közvetítői eljárás legfőbb alapelvei és sajátosságai?

A közvetítői eljárás alapelvei az önkéntesség, a titoktartás, a semlegesség és pártatlanság, valamint a jövőorientáltság alapelve. A közvetítés folyamata a felek és a közvetítő közti bizalomra épül, továbbá a folyamat jellemzője a közvetlenség, valamint a tisztességes viselkedés és az egyensúly megtartásának követelménye.

A felek közvetítői eljárást szabad akaratukból, avagy a gyámhatóság vagy a bíróság kötelezésére kezdeményezhetnek. A közvetítésben való részvétel azonban akkor is önkéntes, ha az eljárás kötelezésre indul. A közvetítésben való részvétel önkéntessége azt jelenti, hogy a közvetítés folyamatában a felek mindig szabad akaratukon alapuló döntésük miatt vehetnek részt, ezért a közvetítés folyamatát bármelyik fél bármikor, indokolás nélkül lezárhatja. A közvetítői eljárás befejezésének akkor sincs a felekre nézve hátrányos eljárási következménye, ha a közvetítői eljárás kötelezés miatt indult.

A közvetítői eljárás olyan zárt eljárás, melyről jegyzőkönyv, illetve hangfelvétel nem készül, az esetleges feljegyzés is csak az ügy iratanyagával együtt őrizhető, a bírósági közvetítői eljárások esetében a többi bírósági ügy iratától elkülönítve. A közvetítőt szigorú titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tény, adat és körülmény vonatkozásában, melyet közvetítői tevékenységével összefüggésben ismer meg. A közvetítő a közvetítéssel összefüggő tényre, adatra, illetve körülményre tanúként nem hallgatható ki. A felek a közvetítés folyamatában elhangzottak megőrzése érdekében titoktartási megállapodást köthetnek. A közvetítés eredményességét segíti, hogy a felek jogvitájukban nem hivatkozhatnak egymás olyan joglemondó vagy elismerő nyilatkozatára, melyet a közvetítés folyamatában, a megállapodás megkötése érdekében tettek.

A közvetítő a felek konfliktusának nem részese. A közvetítő úgy köteles a feleket támogatni, hogy nyilatkozataikat, kéréseiket, javaslataikat, illetve megoldásukat nem minősíti, nem foglal állást a hallottakkal kapcsolatban, vagyis semleges marad. A közvetítő mindkét felet köteles segíteni figyelve arra, hogy a köztük lévő egyensúly megmaradjon, vagy a közvetítés folyamatában létrejöjjön. A közvetítő pártatlansága e követelménynek való megfelelést jelenti vagyis azt, hogy a közvetítő nem állhat egyik vagy másik fél mellé, de a hátrányban lévő felet az egyensúly helyreállítása vagy megteremtése érdekében támogathatja.

A közvetítés nem pszichológiai- vagy párterápia, ezért nem a múltat és a múltban történt eseményekért való felelősséget kutatja, kezeli. A közvetítés a múlt eseményeinek hatására kialakult állapotból kiindulva olyan megoldás megtalálásában segíti a feleket, amely a jövőre nézve rendezheti kapcsolatukat, szűntetheti meg konfliktusukat. A közvetítés tehát jövőorientált és nem a múltról szól.

A közvetítés olyan közvetlen eljárás, melynek hangulatát, témáját, időkereteit, stb. fő szabály szerint, az észszerűség keretei között a felek határozzák meg. A felek és a közvetítő egyenrangúak, az eljárás beszélgetésükre alapul. A közvetítés folyamatában egymás tiszteletének érvényesülnie kell. Az agresszív légkör, az elnyomó kommunikáció kizárja, hogy a felek szabad akaratukon nyugvó megállapodást köthessenek.

ezen alapelvek és sajátosságok a felek és a közvetítő közti bizalmi légkör megteremtését, továbbá a folyamat eredményességét szolgálják.