11. Mit kell vinni a közvetítői megbeszélésre, illetve ülésekre?

A közvetítői eljárás közvetlen, a szóbeli kommunikációra épülő olyan eljárás, melynek fókuszában a felek párbeszéde áll, és nem a bizonyítás. A közvetítői megbeszélésre és a közvetítői ülésekre tehát alap esetben nem kell vinni semmit, nem kell vinni a jogvitában esetleg mellőzhetetlen bizonyítékokat; az állításokat a közvetítő előtt nem kell igazolni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felek egymás meggyőzése érdekében nem használhatnak okirati vagy egyéb bizonyítékokat, vagy ne kérhetnék tanúk, szakértő bevonását. Bizonyításra azonban a közvetítői eljárások többségében azért nincs szükség, mert a felek között többnyire nem a vitájuk alapját képező körülmények léte vagy hiánya vitatott, hanem a minden fél előtt ismert tények, események vagy körülmények értékelése. A tények, események vagy körülmények értékelése pedig gyakran nem bizonyítási, hanem belátási kérdés főleg az olyan vitákban, melyek nem objektív szempontok alapján dönthetők el (például a házassági, gyermekekkel kapcsolatos, családi viták esetében).

Azokban a közvetítői eljárásokban, melyekben a tényeknek nagyobb jelentősége van a felek értékítéleténél (például gazdasági, tartozást érintő, vagyonközösségről szóló, stb.) vitákban természetesen a bizonyítékoknak is nagyobb szerepe lehet egymás meggyőzésében, de ezekben a közvetítői eljárásokban sem a közvetítőt kell a feleknek meggyőzniük, hanem egymást