10. Mit és hogyan tegyenek, továbbá mit ne tegyenek a felek a közvetítői eljárásban?

A közvetítői eljárás érdemét jelentő beszélgetés menetét és tartalmát alapvetően a felek határozzák meg. A közvetítés azonban csak akkor hozhat megállapodás megkötésében megnyilvánuló eredményt, ha a felek - a közvetítő segítségével - felvázolják azokat a témaköröket, melyekben rendezni kívánják viszonyukat, majd e témakörökön végig haladva, témakörönként feloldják a köztük húzódó ellentéteket. Ez a módszer a gyakorlatban sokszor nem alkalmazható főleg olyan felek esetében, akik nem veszik tudomásul a közvetítő szakmai ismeretek által motivált moderátor szerepét, és csak saját álláspontjuk hangoztatását tekintik elfogadhatónak.

A konfliktus megoldásához minden vitában érintett fél részéről elkötelezettség szükséges a folyamat iránt, nyitottság szükséges a másik fél álláspontjával kapcsolatban, odafigyelés szükséges a másik fél álláspontjának megértéséhez, kreativitás szükséges a másik oldal álláspontjának saját érdekekhez igazításához, kompromisszum-készség szükséges a feloldhatatlannak látszó ellentétek áthidalásához, önmérséklet szükséges a másik fél kellemetlen megnyilvánulásainak visszavágás nélküli elengedéséhez, továbbá megfelelő érdekképviseleti képesség szükséges a túlzott alárendeltség elkerüléséhez.

Ha a közvetítés során a felek készségei és megnyilvánulásai a fentieknek megfelelnek, akkor a közvetítés gördülékenyen, hatékonyan fog menni. Ha a fentiek közül bármelyik hiányzik, akkor a közvetítő segít a felmerülő nehézségek áthidalásában. Ahhoz azonban, hogy a közvetítő segíthessen, a feleknek el kell fogadnia a közvetítő iránymutatását, segítő gondolatait, moderátor szerepét.

Minden közvetítésben résztvevő fél kénytelen tudomásul venni, hogy a közvetítő semleges és pártatlan, ami nem csak azt jelenti, hogy mindkét fél érdekében végzi tevékenységét, hanem azt is, hogy a közvetítő nem válik a felek vitájának részesévé. Emiatt a feleknek nem a közvetítőt kell meggyőzniük arról, hogy igazuk van, hanem egymást. Fontos, hogy a felek ne próbálják maguk oldalára állítani a közvetítőt, hiszen nem a közvetítő fogja megoldani konfliktusukat, hanem saját maguk, továbbá a közvetítői eljárás amúgy sem arról szól, hogy melyik félnek van igaza, hanem arról, hogy a felek meg tudják-e találni a mindegyikük számára elfogadható közös pontokat.

A felek számára elfogadható közös pontok megtalálása csak akkor sikerülhet, ha a felek őszintén tárják fel álláspontjukat és nem taktikázással próbálják saját javukra fordítani az eljárást. Elképzelhető ugyanis, hogy egyes tények, körülmények elhallgatásával, elferdítésével vagy látszat kompromisszumokkal a felek gyorsan eljuthatnak a számukra elfogadható megállapodás megkötéséig, azonban a megállapodás végrehajtásakor felszínre kerülő elhallgatott vagy valós körülmények, avagy átgondolatlan kompromisszumok úgyis a megállapodás megszegéséhez, vagyis a vita kiújulásához fognak vezetni. A közvetítésben tehát csak őszintén és tudatosan szabad a feleknek részt venni, a közvetítés folyamatában a taktikázásnak nincs helye.