Sokan gondolják, hogy a bíróság az élet bármely területén felmerülő, bármely problémát azonnal és véglegesen megold. Sajnos ez nem így van. A bíróság valóban tud segíteni az élet számos problémájának megoldásában, de nem közvetlenül és nem azonnal. A bíróság ugyanis a problémát és következményeit a jogszabályok rendelkezéseivel veti össze, majd a problémára a jogszabályokból következő, jogi választ ad. A bíróság jogi válasza, vagyis döntése, mindig valamit megállapít, megenged vagy módosít, valamitől eltilt, valamire kötelez, stb. A bíróság döntése tehát a problémát közvetlenül nem oldja meg, hanem egy eszközt, egy állami segítséggel kikényszeríthető határozatot ad a problémájának megoldását kereső fél kezébe. A bíróság végrehajtható határozata viszont már valóban eszköze lehet a probléma megoldásának, általában a végrehajtási eljárás keretei között.

A végrehajtható határozat meghozatalához azonban jogszabályokban meghatározott út vezet, melynek eljárási szabályait a bíróságnak és az eljárás egyéb résztvevőinek egyaránt be kell tartaniuk. Az igényérvényesítés törvényes menete mindig időigényes, vagyis a probléma felmerülése és a jogi válasz, valamint a jogi válasz és a probléma megoldása között bizonyos idő mindig eltelik. A bíróságtól tehát nem lehet azt elvárni, hogy minden problémát azonnal megoldjon, mert egyrészt be kell tartania az eljárási szabályokat, ami olykor időigényes, másrészt a bíróság határozata és annak kikényszeríthetősége sem tud minden kérdésre választ adni.

Vannak olyan problémák, melyeket sem határozattal, sem végrehajtási eljárással nem lehet megoldani. E helyzetért nem a jogrendszer vagy a bíróság, hanem leggyakrabban a gazdasági körülmények, az emberek személyisége, egészsége vagy akár egy régi döntés, tett vagy mulasztás a felelős. A jogi értelemben megoldhatatlan élethelyzetek kialakulásakor gyakran éri vád a jogrendszert vagy a bíróságot, hogy a sérelmet okozó felet „védi”, vagy a sérelmet elszenvedő félnek nem ad segítséget. Ez téves, hiszen sem a jog, sem a bíróság nem véd vagy segít valakit. A jog életviszonyokat szabályoz, a bíróság pedig a jogvitákat a jogszabályok rendelkezései alapján bírálja el. A bíróság csak a jogszabályok keretei között tud dönteni, ezért döntései számos élethelyzetet nem tudnak megoldani, akár az eljárás időigénye miatt, akár azért, mert az adott élethelyzetnek nincs jogi eszközökkel elérhető megoldása.

Akkor, ha egy probléma megoldása érdekében meg lehet fogalmazni olyan bírósághoz intézendő kérelmet, melynek előterjesztését jogszabály lehetővé teszi, és amelynek van körülhatárolt, bizonyítható ténybeli alapja, továbbá a kérelem és a bizonyítható tényállás között van összefüggés.

Vannak olyan élethelyzetek és problémák, melyek megoldásához nem vezet bírósági eljárás, vagy amelyek megoldása nem a bíróság segítségével a leghatékonyabb. Vannak olyan élethelyzetek, melyekben az önkormányzat jegyzőjének, a kormányhivatalnak, valamelyik hatóságnak, a közjegyzőnek vagy nyomózó szervnek az eljárása segíthet kizárólag, vagy a bírósági eljárásnál hatékonyabban. Ennek ellenére az igényérvényesítés általános útja vagy sokszor végső színtere leggyakrabban a bírósági eljárás.

A bírósági eljárásokat jogszabályok határozzák meg, melyek ismeretének hiánya az igényérvényesítésnek késleltetője vagy akadálya lehet. Aki problémáját a leggyorsabban szeretné megoldani, annak a bírósági eljárás megindítása előtt célszerű a jogi megoldás megfelelő útjáról és a megfelelő út feltételeiről érdeklődnie. Azzal ugyanis, hogy a tévesen vagy hiányos tartalommal benyújtott beadvány a megfelelő helyre kerüljön vagy tartalma, mellékletei a jogszabályoknak megfelelő tartalomra kiegészüljenek, sokkal több idő telhet el, mint az előzetes tudakozódással.

A bíróság csak a hatáskörébe utalt ügyekben, a jogszabályoknak megfelelő beadványok alapján és az eljárási szabályok megtartásával tud eljárni. Aki a formai és tartalmi követelményeket feleslegesnek tartja és nem kíván a jogszabályi előírásokhoz igazodni, az önmagát zárja el a probléma törvényes megoldásához vezető legrövidebb úttól, és neki esetenként a bíróság sem fog tudni problémája megoldásához érdemi segítséget adni.

A bíróság a hatáskörébe utalt ügyeket a jogszabályok által meghatározott rendben lefolytatott eljárás végén lezárja. Egy ügy zárulhat érdemi és nem érdemi befejezéssel. Az eljárás alapjául szolgáló probléma jogi megoldásához az ügy érdemi befejezése vezethet. Az ügy befejezése akkor érdemi, ha a bíróság határozatában vagy az ügy tárgyáról dönt, vagy a felek egyezségét hagyja jóvá. Az ügy befejezése akkor nem érdemi, ha az ügy eljárási ok miatt szűnik meg, az ügy tárgyáról való döntés nélkül. Az eljárás nem érdemi befejezése származhat formai vagy tartalmi hibából, de alapulhat a felek döntésén is. Az ügy nem érdemi lezárása általában nem zárja ki azt, hogy az adott probléma miatt új eljárás indulhasson. Az ügy érdemi befejezése a felek jogvitáját véglegesen dönti el, ami azt jelenti, hogy a bíróság jogerős és végrehajtható határozatát mindenki köteles betartani, továbbá, hogy azonos felek között azonos jog iránt azonos ténybeli alapokon új eljárás nem indítható.

A bíróság első lépésként érdemi határozatával annak eldöntésében tud segíteni, hogy a vitázó felek közül jogilag kinek és mennyiben van „igaza”, valamint annak meghatározásában, hogy a bizonyított sérelem milyen módon orvosolható.

A megállapítást tartalmazó, vagy valamely hatóság megkeresését elrendelő határozatok általában a sérelmet elszenvedő fél intézkedése nélkül is orvosolják a problémát, de a kötelezést vagy tiltást tartalmazó határozatok végrehajtása általában olyan cselekvést vagy valamitől tartózkodást igényel, melynek elmaradása esetén további intézkedésre lehet szükség. Bár a bíróság határozatát mindenki köteles önként végrehajtani, ha e kötelezettségét a kötelezett fél nem teljesíti, akkor a sérelmet elszenvedő félnek kell eldöntenie, hogy végrehajtási eljárás indításával kéri-e az állam segítségét a határozat kikényszerítéséhez. A bíróság polgári ügyekben automatikusan nem indít végrehajtási eljárást többek között azért sem, mert döntése végrehajtásával kapcsolatban információkkal nem rendelkezik. Más a helyzet a büntető és szabálysértési, valamint a közigazgatási ügyekben, melyek esetében az állami érdek megköveteli a határozatok végrehajtását, ezért az ezen ügytípusokban hozott határozatok kikényszerítése általában automatikusan megkezdődik. Ez az automatizmus azonban már nem vonatkozik például a büntető, szabálysértési vagy közigazgatási eljáráshoz kapcsolódó polgári jogi igény végrehajtására, mellyel kapcsolatban a fő szabály érvényesüléseként nem indul automatikusan végrehajtási eljárás.

A bíróság második lépésként a végrehajtás elrendelésével és a végrehajtási eljárás törvényességének biztosításával tud segíteni a probléma megoldásában. A végrehajtás esetleges sikertelenségéért nem a bíróság vagy annak döntése a felelős.

Gyakori, de téves álláspont, hogy a problémákat a bíróságon tett „feljelentéssel” lehet orvosolni. Ezzel szemben az igazság az, hogy bíróságon feljelentést csak magánvádra üldözendő bűncselekmény vagy elzárással is büntethető szabálysértés miatt lehet tenni, egyébként a polgári eljárások kérelem vagy keresetlevél előterjesztésével indulnak. A feljelentés büntető vagy szabálysértési eljárás kezdőirata lehet. Mindemellett a bíróságokhoz eljuttatott beadványokat nem megnevezésük, hanem tartalmuk szerint kell elbírálni, tehát ha valaki polgári, munkaügyi, közigazgatási, családjogi, stb. problémájának megoldását szeretné a bíróságtól kérni és beadványát feljelentésnek nevezi, e megnevezéssel önmagában nem zárja el magát igényének érvényesítésétől, de lehet, hogy beadványát megnevezése alapján hiányos vagy nem szakszerű tartalma szerint nem a megfelelő helyen fogja kezelni a bíróság. Ez pedig jelentős időveszteséggel, esetenként jogvesztéssel járhat.

Feljelentést – a magánvádra üldözendő bűncselekmény és az elzárással is büntethető szabálysértés miatti feljelentés kivételével – az ügyészségen vagy a rendőrségen lehet tenni. Az általános szabálysértési hatóság a kormányhivatal.

A hatósági eljárások hivatalból, bejelentésre vagy kérelem benyújtásával, a bírósági nemperes eljárások kérelem, a peres eljárások pedig keresetlevél benyújtásával indulnak. A bíróság elé vihető jogviták (például családjogi, öröklési, társasházi, szerződésszegésből származó, birtok- és tulajdonháborítási, közös tulajdonra vonatkozó, elszámolási, kártérítési, személyiségi jogi, munkajogi, stb.) többsége peres eljárásban bírálható el. A bírósági beadványok kötelező tartalmi elemeit és formai követelményeit jogszabályok határozzák meg, ezért a beadványokkal szemben támasztott jogszabályi követelményekről valamely eljárás megindítása előtt a hatékonyabb ügyintézés érdekében célszerű tájékozódni.

A jogszabályok által meghatározott célok eléréséhez nem csak a megfelelő hatóságot vagy bíróságot kell kiválasztani, az eljárás megindításához szükséges tartalmi és formai követelményeket kell ismerni, hanem azt is tudni kell, hogy az eljárást ki, kivel szemben indíthatja meg. A mindennapi élethelyzetekben ennek eldöntése gyakran könnyebb, mint a jogi eljárásokban, mert gyakran nehéz megérteni, hogy a sérelemért miért nem az felel, aki azt közvetlenül okozta, vagy a tartozásért miért nem az felel, akinek a magatartása miatt az keletkezett, vagy valakinek miért kell ellenfélként szerepelnie, ha vele az eljárás kezdeményezőjének semmi baja sincs.

A bírósági eljárásokban mindig olyan feleknek kell szemben állniuk, akik között egy konkrét élethelyzethez kötött tényleges kapcsolat mellett jogi kapcsolat is van, továbbá a bírósági eljárásokban mindenkinek félként kell szerepelnie, akire a bíróság döntésének hatása lesz. E követelmények miatt az emberek tényleges (közvetlen) kapcsolatánál (a főnök nem fizet munkabért, az apuka nem fizet gyermektartásdíjat, a bérlő nem fizeti a rezsit, a sofőr balesetet okoz, az orvos műhibát követ el, a szomszéd zavarja a mellette lakót, a mesterember rossz munkát végez, stb.) az eljárásokban résztvevő felek viszonya bonyolultabb (közvetett) lehet. Az, hogy az igény olykor nem azzal szemben érvényesíthető, akivel szemben logikusnak látszik, nem jelenti az igény érvényesíthetetlenségét, csak azt jelenti, hogy az igény érvényesítése előtt végig kell gondolni, hogy az eljárást kivel szemben kell megindítani.

Például: a munkabért nem a főnök, hanem a munkáltató köteles megfizetni; a műhibáért nem a beavatkozást végző alkalmazott felel, hanem az őt foglalkoztató intézmény; a rezsit nem a bérlő köteles megfizetni, hanem a közüzemi szerződésben megjelölt fogyasztó; a társasházi közös költséget nem a bérlő köteles megfizetni, hanem a tulajdonos; a társasházi közgyűlés határozatának érvénytelenítése iránti pert nem a közös képviselő ellen kell megindítani, hanem a társasházzal szemben; továbbá az ingatlanon fennálló közös tulajdon megszüntetése iránti perben mindenkinek perben kell állnia, akinek jogosultsága az ingatlant érinti, stb.

Az „ellenfél” téves vagy hiányos megjelölése pervesztességgel járó felesleges költséget, vagy szélsőséges esetben jogvesztést eredményezhet.

Az ügy elintézésére hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz. Bírósági rendszerünk egymásra épülő szintekből és az egyes szinteken egymás mellett működő bíróságokból áll. A rendszer szintjei hatáskör szerint, az azonos szinten működő bíróságok pedig illetékesség szerint különülnek el. A hatáskör azt határozza meg, hogy melyik szinten lévő, milyen típusú bíróság járhat el, az illetékesség pedig azt, hogy a hatáskörrel rendelkező bíróságok közül melyik járhat el.

A bírósági szervezet alsó, helyi szintjén a járás (Budapesten a kerületi), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok helyezkednek el. A helyi bíróságok első fokon járnak el a hatáskörükbe utalt ügyekben. A bírósági szervezet középső, megyei szintjén a törvényszékek helyezkednek el, melyek első fokon járnak el a hatáskörükbe utalt ügyekben és elbírálják a helyi bíróságok határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket. A bírósági szervezet felső szintjén az ítélőtáblák helyezkednek el, melyek elbírálják a megyei bíróságok elsőfokú határozatai ellen benyújtott jogorvoslati kérelmeket. A legfőbb bírói szerv a Kúria, mely elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, elbírálja a felülvizsgálati kérelmet, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé, továbbá dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, valamint dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról. Az ítélőtáblák vagy a Kúria előtt per nem indítható.

A bíróságok illetékességi területét jogszabály határozza meg, mint ahogy azt is, hogy az illetékes bíróság meghatározásakor milyen szempontot kell alapul venni, vagy milyen illetékességi okok között lehet választani.

Egy eljárás megindítására szolgáló kezdőiratot (keresetlevelet, kérelmet, feljelentést, stb.) mindig vagy a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon kell előterjeszteni, vagy a jogszabály által kínált illetékességi okok közül választva az egyik hatáskörrel rendelkező bíróságon. A folyamatban lévő bírósági eljáráshoz kapcsolódó beadványokat mindig annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelyik előtt az eljárás folyamatban van. A jogorvoslati kérelmeket rendszerint annál a bíróságnál kell előterjeszteni, amelyiknek a döntésével szemben a sérelmet szenvedő fél jogorvoslattal kíván élni, vagy annál, amelyik első fokon eljárt. E szabály alól a büntető- és közigazgatási eljárások jogorvoslati kérelmei esetenként kivételt képeznek.

Az eljárás lefolytatására „alkalmas” szervet nem a felek választhatják ki tetszésük szerint. Az, hogy valaki egy adott bíróság, hatóság vagy közigazgatási szerv pártatlanságában vagy szakértelmében (akár tapasztalatára hivatkozással) nem bízik, nem bír jelentőséggel az eljárás lefolytatására jogosult szervezet meghatározásakor. Ha valaki nem az eljárás lefolytatására jogosult szervezetnél kezdeményez eljárást, akkor a beadvány tartalma alapján először azt kell megvizsgálni, hogy az eljárás lefolytatására bíróságnak van-e egyáltalán hatásköre (eljárási jogosultsága). Ha nem, akkor a megfelelő szervnél kell az eljárást lefolytatni. Ha a beadvány alapján bíróságnak van hatásköre, akkor azt kell megvizsgálni, hogy az eljárás lefolytatására jogosult bíróság előtt indult-e az eljárás. Ha nem, akkor a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz kell a beadványt áttenni. Ha az eljárás lefolytatására jogosult szerv vagy bíróság nem állapítható meg, akkor a bíróság hiánypótlásra szólítja fel a beadvány előterjesztőjét, és ha a hiánypótlásra határidőben nem érkezik megfelelő válasz, akkor a beadványt a bíróság visszautasítja. A bíróság hatáskörére és illetékességére vonatkozó adatokat mindig az eljárás kezdőiratában kell megjelölni.

Nem érdemes tehát a hatóságokkal vagy bíróságokkal szembeni bizalmatlanság vagy az előterjesztő számára fontos egyéb praktikus ok miatt a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróság helyett máshol eljárást kezdeményezni, mert ez felesleges időveszteséget okoz, az időmúlás pedig jogvesztéssel járhat.

A bírósági beadványok egy részét kötelező nyomtatványon előterjeszteni, másik részét lehet, de nem kötelező nyomtatványon előterjeszteni, de a beadványok többségét az előterjesztő saját maga készítheti el. Nyomtatvány alkalmazását jogszabály írhatja elő. A bírósági nyomtatványokat a bíróságok központi honlapján (www.birosag.hu) az Országos Bírósági Hivatal teszi közzé. A bírósági nyomtatványokat átszerkeszteni nem szabad. Azokat a beadványokat, melyeket nem nyomtatványon kell előterjeszteni, előterjesztője saját maga fogalmazhatja és szerkesztheti. A nyomtatványhoz nem kötött beadványok esetében a jogszabályok általánosságban vagy beadvány-típusonként határozzák meg azokat a formai és tartalmi követelményeket, melyeknek a beadványnak annak ellenére meg kell felelnie, hogy tartalma, szerkezete és stílusa nincs pontos keretek közé szorítva. Az előterjesztő által készített beadványokat kézírással és számítógéppel (írógéppel) is el lehet készíteni.

A nyomtatványhoz nem kötött bírósági beadványokkal szemben alapvető és minden ügytípusban érvényes követelmény, hogy azokban fel kell tüntetni az eljáró bíróság megnevezését, a felek nevét vagy megnevezését és eljárási pozícióját, a bírósági ügy tárgyát, továbbá ha a beadványt folyamatban lévő eljárásban terjesztik elő, akkor a bírósági ügyszámot is. Ezek az azonosító adatok ahhoz kellenek, hogy az adott beadvány megfelelő helyre vagy a megfelelő ügyirathoz kerüljön. Az azonosító adatokon túl további tartalmi követelmény a beadvány típusának megjelölése, azonban a téves megjelölés vagy a típus megjelölésének hiánya önmagában nem eredményezi a beadvány automatikus visszautasítását, legfeljebb felhasználását nehezítheti a tévedés lehetősége miatt. A beadványokban az ügy azonosítására szolgáló adatokon túl a beadvány előterjesztőjének az ügy típusától és saját eljárási pozíciójától függően még számos információt kell a bíróság tudomására hoznia, melyek egy részét jogszabály vagy a bíróság kötelező rendelkezése, más részét pedig az előterjesztő érdeke vagy döntése miatt kell a beadványnak tartalmaznia.

A beadványok tartalmának tényszerűnek és logikusnak kell lennie, valamint elegendő és egyértelmű információt kell hordoznia ahhoz, hogy a bíróság a beadvány célja szerint az ügyet hatékonyan intézhesse el. A bírósági beadványokban kerülni kell a véleményalkotást, a felesleges ismétlést, a cél eléréséhez szükségtelen adatok, információk és körülmények említését, az időben felcserélt vagy logikailag hibás esetleírást, az összefüggő tartalmi elemek elválasztását, a következetlen szóhasználatot és általában minden olyan stilisztikai elemet, amely nem segíti a beadvány megértését. A bírósági beadványok elkészítésekor a legtömörebben, a legegyszerűbb, hétköznapi szófordulatokkal kell fogalmazni és nem szükséges bonyolult jogi szakkifejezéseket vagy idegen szavakat használni a szakszerűség (látszata) érdekében. A felesleges tartalom nem csak a terjedelmet növeli, hanem a tévedés lehetőségét is, ami gátolhatja az ügy hatékony elintézését.

E szempontok figyelembe vétele azonban nem jelenti azt, hogy bizonyos kifejezések használata vagy tartalmi elemek alkalmazása nem kötelező, hiszen a jogi nyelvezet is megköveteli olyan kifejezések használatát vagy tartalmi elemek meglétét, melyek nélkül a beadvány hiányos vagy előterjesztője, célja, stb. nem azonosítható. A kötelező tartalmi elemek nélkül előterjesztett beadványt a bíróság az esetek többségében előterjesztőjének – a hiba, illetve hiány megjelölésével – hiánypótlásra visszaküldi, de a jogszabályban meghatározott esetekben a beadványt hiánypótlás nélkül vissza kell utasítani.

A papír alapú vagy elektronikus dokumentumként csatolt beadványokat minden ügyszakban legalább egy eredeti, vagyis a készítője által aláírt példányban kell benyújtani. A polgári, munkajogi, közigazgatási, stb. peres és nemperes eljárásokban a beadványok eredeti példányát teljes bizonyító erejű magánokiratként kell elkészíteni. Ez teljesülhet azzal, hogy az előterjesztő beadványát elejétől a végéig saját kezűleg írja és aláírja, vagy gyakrabban azzal, hogy a részben vagy egészben géppel készített beadványt az előterjesztő két tanú együttes jelenlétében írja alá, vagy aláírja és aláírását két tanú együttes jelenlétében a sajátjának ismeri el. A két utóbbi esetben a tanúk nevét, lakkcímét és aláírását a tanúsítás jeleként a beadványra rá kell vezetni. Az aláírás hitelesítő tanúja bármely olyan nagykorú, cselekvőképes személy lehet, aki képes az aláíró személyazonosságát igazolni. A tanúknak az üggyel vagy a beadvány tartalmával kapcsolatban tanúskodnia csak akkor kell, ha tanúkénti meghallgatásukra külön indítvány van, egyebekben a beadvány tartalmát a hitelesítő tanúknak akár ismernie sem kell.

A beadvány mellékleteit általában elég másolati példányban csatolni. Kivétel például a házassági bontóperben a házassági anyakönyvi kivonat vagy a költségkedvezmény iránti kérelem mellékletét képező nyomtatvány, mert ezeket eredeti vagy hitelesített másolati példányban kell csatolni.

A polgári, munkajogi, közigazgatási, stb. peres és nemperes eljárásokban a papír alapon előterjeszthető beadványokat és mellékleteiket általában eggyel több példányban kell előterjeszteni, mint ahány fél az eljárásban szerepel, azonban e szabály alól vannak kivételek. Kivételként például a költségkedvezmény iránti kérelmet és mellékletét, a házassági anyakönyvi kivonatot elég egy példányban előterjeszteni, míg a végrehajtási eljárás megindítására szolgáló nyomtatványt hat példányban kell előterjeszteni. A büntető és szabálysértési eljárásokban ilyen szabály nincs, ezen ügyszakokban a papír alapon előterjeszthető beadványokat elég egy eredeti és esetleges mellékleteiket egy másolati példányban előterjeszteni.

Abban az esetben, ha a beadvány előterjesztésére jogszabály a nyomtatvány használatát kötelezően előírja. A bírósági nyomtatványokat átszerkeszteni nem szabad. Ha valamely mező kitöltéséhez nincs elég hely, akkor vagy elektronikus vagy papír alapú pótlapot kell használni. Ha az előterjesztő beadványát nem az arra rendszeresített nyomtatványon terjeszti elő, akkor a bíróság vagy arra szólítja fel, hogy beadványát a megfelelő nyomtatványon ismét nyújtsa be, vagy beadványát visszautasítja. A papír alapon benyújtható nyomtatványok tollal vagy számítógéppel (írógéppel) is kitölthetők. A csak elektronikus úton benyújtható nyomtatványokat kizárólag a nyomtatványkitöltő keretprogram segítségével szabad kitölteni és benyújtani.

Jogszabály teszi kötelezővé a nyomtatvány használatát például a polgári peres eljárásokban a jogi képviselő nélkül eljáró fél számára a keresetlevél (viszont-keresetlevél, beszámítást tartalmazó irat) és az írásbeli ellenkérelem előterjesztéséhez, a cégeljárásban, a civil szervezetek, alapítványok nyilvántartásához kapcsolódó eljárásokban, a végrehajtási eljárások és egyre több nemperes eljárás megindításához, valamint kötelező nyomtatványt kitölteni a költségkedvezmény iránti kérelem mellékleteként. A közigazgatási per keresetlevele nyomtatványon vagy nyomtatvány használata nélkül is előterjeszthető. A bírósági eljárásokban kötelezően alkalmazandó nyomtatványok köre folyamatosan bővül, a nyomtatványok tartalma pedig gyakran változik, ezért valamely bírósági beadvány előterjesztése előtt célszerű megtekinteni a www.birosag.hu weboldalon a nyomtatványok típusait és azok hatályos állapotát az „Ügyfeleknek” címszó alatt.

Ha a bírósági nyomtatványon szereplő pontok vagy sorok nem elegendőek az adatok, kérelmek, nyilatkozatok rögzítéséhez, akkor az érintett adatokat, kérelmeket, nyilatkozatokat az eredeti nyomtatvánnyal megegyező részt tartalmazó pótlapo(ko)n kell rögzíteni, kivéve, ha az adat, kérelem vagy nyilatkozat megtételére pótlap nyomtatvány került rendszeresítésre. A pótlapo(ka)t be kell sorszámozni és az(oka)t a nyomtatványhoz kell csatolni. A nyomtatványban fel kell tüntetni, hogy a nyomtatvány mely pontjai esetében, mely sorszámú pótlap(ok) kerül(nek) csatolásra.

Az egyes nyomtatványok végén található jegyzetek kizárólag a felek számára szolgáló tájékoztatásokat tartalmaznak, amelyek a nyomtatványok kitöltését segítik elő. Az egyes nyomtatványok végén található jegyzetek nem képezik a nyomtatvány részét, azok a nyomtatvány papíralapú előterjesztése esetén elhagyhatóak.

Magához a bírósághoz. A beadványokon szabad feltüntetni a bíróságon belül eljárásra jogosult kollégiumot, csoportot vagy az eljáró bírót, de ez nem szükséges tekintettel arra, hogy a kollégium és a csoport megjelölése legfeljebb az ügyek besorolását és szétosztását segíti, az eljáró bírák, továbbá a bírósági titkárok, ügyintézők pedig saját személyüktől elvonatkoztatva, „bíróságként” járnak el.

A bírósághoz előzmény nélkül érkező iratok (vagyis a kezdőiratok) tartalmuk alapján kerülnek az ügyelosztási rend értelmében az adott eljárás lefolytatására jogosult szervezeti egységhez. Ezt követően az eljáró tanács vagy bíró kijelölése következik. A folyamatban lévő eljárásokhoz kapcsolódó iratok mindig bírósági ügyszámuk, az eljárásban résztvevő felek és az eljárás tárgya alapján kerülnek azonosításra, ezért a folyamatban lévő eljárások irataiban nem az eljáró bíró nevét, hanem a bírósági ügyszámot és a fél (felek) nevét (megnevezését) kell feltüntetni.

Nem. A papír alapú beadványok postai küldeményként is, az elektronikus beadványok pedig a hivatalos e-kapcsolattartási cím (ügyfélkapu, cégkapu vagy hivatali kapu) használatával terjeszthetők elő a bíróságon.

A papír alapú beadványok személyesen a kezelőirodákon, félfogadási időben terjeszthetők elő. A félfogadási idő a bíróság hivatali idejénél mindig rövidebb. A kezelőirodai iratbeadást a kezelőiroda akkor igazolja, ha a benyújtó eggyel több példányt ad át, mint amennyinek a bíróságnál kell maradnia. Ebben az esetben a további példányt iktatóbélyegzővel ellátva a benyújtó visszakapja. A visszaadott példányon történik az illeték lerovásának, illetve a mellékletek példányszámának igazolása is. A papír alapú beadványok a félfogadási időn túl, hivatali időben (általában munkanapokon 8:00-tól 16:00-ig) a bíróság bejáratánál elhelyezett zárt gyűjtőszekrénybe is elhelyezhetők. A gyűjtőszekrényt naponta többször kell üríteni és az iktatás mindig az elhelyezés napjával történik. A beadvány gyűjtőszekrénybe helyezéséről a bíróság igazolást nem ad. Papír alapú beadvány személyes beadásakor annak nincs jelentősége, hogy a beadványt ki viszi a bírósághoz. Az iratbeadáshoz meghatalmazás nem kell. Papír alapú iratot bírónak átadni csak a tárgyaláson, az eljárási szabályok megtartásával lehet. Ebben az esetben az irat csatolásának tényét a jegyzőkönyvben kell rögzíteni.

A papír alapú beadvány egyszerű vagy könyvelt (ajánlott) postai küldeményként is eljuttatható a bírósághoz, de a küldemény nyomon követése vagy célba érkezésének igazolása csak az ajánlott, tértivevényes küldemények esetében lehetséges. A határidők megtartása szempontjából az egyszerű (nem ajánlott) postai küldemények esetében a bírósághoz érkezés napja számít, az ajánlott küldemények esetében pedig a postára adás napja.

Fő szabály szerint nem. A bírósági beadványokkal szemben a jogszabályok általában olyan formai követelményeket támasztanak, melyeknek az e-mail nem felel meg. A jogi képviselő nélkül eljáró személyeknek a beadványokat fő szabály szerint még mindig papír alapon kell előterjeszteniük annak ellenére, hogy a jogszabályok egyre több ügyszakban, egyre több ügytípus esetében és egyre több jogalany számára teszik lehetővé vagy kötelezővé az elektronikus kapcsolattartást.

Az elektronikus kapcsolattartás nem az egyszerű e-mail útján történő kapcsolattartást (vagyis a beadványok előterjesztését és a bíróság válaszának megküldését) jelenti. Az e-mail cím nem minősül hivatalos e-kapcsolattartási címnek, az egyszerű e-mail pedig nem hiteles és kézbesítése nem nyomon követhető.

Az elektronikus kapcsolattartás a hivatalos e-kapcsolattartási cím segítségével, vagyis a természetes személyek esetében az ügyfélkapun, a jogi személyek esetében általában a cégkapun, az állami és közigazgatási szervek esetében pedig a hivatali kapun keresztül történik. Az elektronikus kapcsolattartás esetében a beadványok bírósághoz küldése az általános nyomtatványkitöltő keretprogram használatával, az elektronikus űrlapokon történhet, mely elektronikus űrlapokhoz hitelesített .pdf vagy .jpg kiterjesztésű dokumentumokat lehet szükség esetén csatolni. Az elektronikus kapcsolattartás a bíróság részéről küldött iratok esetében a központi rendszeren keresztül történik.

A bírósággal konkrét ügyben nem lehet egyszerű e-mailben kapcsolatot teremteni, a konkrét ügyhöz nem köthető elektronikus kommunikációra pedig a webes felületen elérhető „postaláda” szolgáltatás segítségével van lehetőség.

Kivételt képez a bírósági közvetítés és a tanúgondozás jogintézménye. E jogintézmények esetében ügyhöz köthetően és ügytől függetlenül is szabad egyszerű e-mailt küldeni és a bíróság is válaszolhat egyszerű e-mailben. Ezen jogintézmények esetében az elektronikus kapcsolattartás szabályait nem kell alkalmazni.

Bármivel, ami alkalmas a bizonyítani kívánt tényállítás bizonyítására. A bírósági eljárásokban nincs kötött bizonyítás, vagyis minden törvényes bizonyítási eszköz felhasználható. A jogsértő bizonyítási eszköz figyelembe vételét mind a polgári, mind a büntető eljárásokban törvény zárja ki, ettől eltekintve a bizonyítékok értékelése, vagyis az, hogy a bíróság egy adott bizonyítéknak milyen jelentőséget tulajdonít döntése meghozatalakor, továbbá a bizonyíték esetleges kizárása a bizonyítékok közül, a bíróság mérlegelésén alapul.

A bizonyítéknak objektíven alkalmasnak kell lennie a bizonyítani kívánt tényállítás bizonyítására. Bizonyíték lehet tárgy, okirat, tanúvallomás vagy szakvélemény. A tárgyi bizonyítási eszközök köre tág, fel lehet használni papír alapú iratot, elektronikus „iratot”, fényképet, még tágabb értelemben legálisan készített videó felvételt vagy hangfelvételt, stb. is. Tanú egy eljárásban az lehet, akinek egy meghatározott eseményről, történeti tényről közvetlen tapasztalása van és azt ismertetni is tudja. Szakvélemény elkészítésére minden olyan esetben szükség van, amikor valamilyen szakértelmet igénylő kérdésben van vita a szemben álló felek között. A szakértelmet igénylő kérdés fogalmát tágan kell értelmezni: ide tartozik minden olyan kérdés, amelynek megállapításához vagy megítéléséhez különleges (nem hétköznapi és nem jogi) ismeretekre van szükség.

A bizonyítási eljárásban nem keverhető a felek állítása és a tanúk esetében a tanú véleménye, valamint a bizonyíték, vagyis a közvetlen tapasztalás. Attól, hogy valami egyértelmű, még nem biztos, hogy bizonyított is. A „mindenki tudja”, „mással is ez történt”, „egyértelműen látszik”, stb. hivatkozások nem jelentik a hivatkozott körülmény bizonyítottságát. A tanúk esetében pedig az, hogy akár a féltől, akár mástól valamit hallottak, még nem teszi vallomásukat bizonyító erejűvé. A tanú vallomása akkor használható fel bizonyítékként, ha a tanú az általa előadottakat közvetlenül tapasztalta.

A polgári eljárások többségében a bizonyítékok szolgáltatása a feleket terheli. Azokban a pertípusokban, melyekben a bíróságnak hivatalból nincs joga bizonyítást lefolytatni, a bíróság bizonyítékot a fél indítványára csak akkor szerezhet be, ha a bizonyíték beszerzését a fél megkísérelte, de kísérlete rajta kívülálló ok miatt eredménytelen maradt. Például a fél egy másik eljárás irataival kívánja állítását bizonyítani, de hozzáférését jogszabály kizárja, vagy olyan okiratokkal kíván bizonyítani, melyek az ellenérdekű félnél vannak. Ilyen esetekben indítványozni lehet az iratok beszerzését. A büntetőeljárásokban a bizonyítás mindig a vád képviselőjének és a bíróságnak a feladata. A büntetőeljárásban a bizonyítás hivatalból, de a terhelt, sértett, stb. indítványára is történhet.

A polgári eljárásokban a bizonyítási teher az eljárás állásától függően változik és oszlik meg a felek között. A bizonyítás általában azt terheli, aki állításának valókénti elfogadását szeretné, bizonyítani általában azt az állítást kell, melyet az ellenfél vitat. A büntetőeljárásokban a vádat mindig a vád képviselője bizonyítja, bűnösséget csak a bizonyított vád alapján szabad kimondani. A terheltet nem lehet kötelezni ártatlanságának bizonyítására.

A bizonyítási indítványokat (tanú meghallgatása / kihallgatása, szakértő kirendelése, hatóság megkeresése, iratok beszerzése, stb.) a beadványokban vagy a tárgyaláson szóban kell előterjeszteni. Az indokolatlan késlekedés a bizonyítás mellőzését eredményezheti. A bizonyítékokat (általában okiratokat) lehetőség szerint a beadványokhoz kell csatolni, általában másolatban. Az eredeti példányt többnyire csak akkor kell felmutatni a tárgyaláson, ha a másolat hitelességével kapcsolatban kétség merült fel.

A bírósági eljárások költségvonzatát előre nem lehet meghatározni, mert a bírósági eljárásoknak rendszerint van fix költsége (például az illeték), és lehetnek változó költségei, melyek az eljárás alatt merülhetnek fel.

Az illeték mértéke független az eljárás hosszától, az eljárásban keletkezett iratok mennyiségétől és az esetleges tárgyalási napok számától. Az illeték mértéke rendszerint az eljárás tárgyától vagy az eljárás tárgyának „értékétől” függ. Az eljárás változó költségei azonban számos, előre nem látható ok miatt keletkezhetnek és növekedhetnek. Az eljárás során sor kerülhet ügygondnok vagy szakértő kirendelésére, tanú meghallgatására, jogi képviselő vagy védő igénybevételére, akiknek munkadíj, készkiadás vagy útiköltség igénye merülhet fel, lehet a bizonyításnak költségvonzata, de maguknak a feleknek is lehet az eljárással összefüggő költsége, ami szintén az eljárás változó költségei közé tartozik.

A bírósági eljárás fix és változó költségeiről (vagyis a perköltségről vagy bűnügyi költségről) a bíróság általában az eljárást befejező határozatában rendelkezik, melyben meghatározza a költség összegét és dönt annak viseléséről. A polgári eljárásokban a perköltséget rendszerint a pernyertesség és pervesztesség arányában a feleknek kell viselnie, a büntetőeljárásokban pedig a bűnügyi költséget a vádlott elítélése esetén általában a vádlottnak, a vádlott felmentése esetén pedig az államnak kell viselnie.

A bírósági eljárások illetéke nem a bíróság, hanem az Állam bevétele. A bíróság az illetékkel nem rendelkezik és annak visszatérítésére nem jogosult. A bíróság mindössze ellenőrzi az illetékfizetés tényét és esetenként igazolja az illeték visszatérítésére való jogosultságot. Az illeték bármely okból hibás megfizetése a beadvány visszautasítását eredményezheti.

Aki nem tudja, hogy mennyi illetéket kell fizetnie, az eljárás kezdőiratát illeték kiszabás végett bemutathatja az állami adóhatóságnál, az illetéket a kapott határozatban és tájékoztatásban foglaltak szerint fizetheti meg, majd ezt követően indíthatja meg a bírósági eljárást. A másik lehetőség pedig , hogy a bíróságok ügyfélközpontjában érdeklődik az illeték mértékéről és megfizetésének módjáról.

Az illetékfizetési kötelezettség fő szabály szerint az eljárás kezdeményezésekor keletkezik, ezért az illetéket a kezdőirat benyújtásakor kell megfizetni és a megfizetés tényét egyidejűleg igazolni kell. Ha a beadványt elektronikus úton nyújtják be, és az illeték megfizetésének ténye a beadvány benyújtásával egyidejűleg nem igazolható, akkor a beadvány érkeztetésétől számított három munkanapon belül hiánypótlásra felhívásnak, a beadvány visszautasításának és a per megszűntetésének helye nincs. Ebben az esetben az illetékfizetés tényét a beadvány előterjesztését követően kell igazolni. Kivételesen a csőd-, és felszámolási eljárás, valamint ezen eljárásokban a kifogás illetékét az eljárás megindítása előtt kell megfizetni, minden más esetben az illeték előzetes megfizetése a fizetés azonosíthatatlanságát és a kezdőirat visszautasítását eredményezheti.

A papír alapú eljárások illetékét fő szabályként a kezdőiratra ragasztott illetékbélyeggel kell megfizetni. Illetékbélyeget postán lehet vásárolni. A papír alapú eljárásokban elektronikus úton (vagyis bankkártyával az Elektronikus Fizetési és Elszámolási Rendszeren (EFER) keresztül vagy átutalással) a 10.000,- forintot meghaladó összegű illetéket lehet megfizetni. Az elektronikus kapcsolattartással induló vagy folyamatban lévő eljárásokban az illetéket elektronikus úton kell megfizetni. Ha az illeték megfizetése nem illetékbélyeggel történik, akkor Az illeték megfizetését a tranzakció igazolásának, az illeték kiszabása esetén pedig az adóhatóság igazolásának beadványhoz csatolásával kell igazolni. Az iratmásolatok illetékét a kezelőirodán a bírósági iratokon kell illetékbélyeggel leróni.

Illeték elektronikus úton vagy regisztrációt követően a Bírósági Fizetési Portál (BFP) igénybevételével bankkártyával vagy átutalással, avagy a BFP igénybevétele nélkül átutalással fizethető meg. A BFP a fizetes.birosag.hu weboldalon érhető el.

Az illeték arra alkalmas bankkártyával csak a BFP igénybevételével fizethető, míg átutalással a BFP használata nélkül is lehet illetéket fizetni. A BFP igénybevétele nélkül az illetéket a megfelelő törvényszék, ítélőtábla vagy a Kúria eljárási illeték számlájára kell megfizetni. A célszámla számlaszámát az érintett törvényszék vagy ítélőtábla, továbbá a Kúria honlapján lehet megtalálni. A BFP igénybevétele esetén az utaláshoz szükséges adatokat a BFP közli a felhasználóval.

Az eljárás folyamatban léte alatt keletkező illetékfizetési kötelezettséget ugyanúgy kell teljesíteni, mint az eljárás kezdeményezése esetén azzal, hogy az átutalás közlemény rovatában vagy a beadványon a folyamatban lévő eljárás ügyszámát is fel kell tűntetni.

Az illeték utólagos, eljárás befejezését követő megfizetésének két esete van. Az egyik, amikor az eljárási illetéket ugyan kellett volna előlegezni, ez azonban az eljárás befejezéséig nem történt meg, a másik pedig, amikor az illeték előlegezésére a felet vagy az eljárást megillető illetékfeljegyzési jog miatt nem került sor. A bíróság mindkét esetben az eljárást lezáró határozatában kötelezi a felet az illeték megfizetésére. Az első esetben a kötelezés „leletezés terhével” történik, mely kötelezés a hagyományos módokon, a bírósági ügyszámra hivatkozással teljesíthető. A második esetben a kötelezés „az állam külön felhívására” történik, mely kötelezés a bíróságtól elkülönülő adóigazgatási eljárásban, az állami adóhatóságtól kapott fizetési felszólítást követően, például csekken teljesíthető.

Az illeték mértékét és megfizetésének esedékességét jogszabály kötelező rendelkezése határozza meg, melyet a bíróság nem módosíthat. Az illetéket az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor mérsékelni, továbbá az illeték megfizetésére halasztást vagy részletfizetést engedélyezni az eljárás folyamatban léte alatt nem lehet. Ha a fél jövedelmi és vagyoni helyzetére tekintettel az eljárás megindításakor vagy folyamatban léte alatt az illetéket megélhetésének veszélyeztetése nélkül megfizetni nem tudja, akkor költségkedvezmény iránti kérelmet terjeszthet elő a bíróságnál. Ilyen kérelem előterjesztése esetén az illetéket mindaddig nem kell megfizetni, míg a bíróság a kérelmet el nem bírálja, és a kérelem esetleges elutasítását követően fel nem szólítja az illeték lerovására a felet. A feljegyzett (előzetesen meg nem fizetett) illeték vonatkozásában az állami adóhatóság fizetési felszólítását követően az állami adóhatóságnál lehet kedvezmény iránti kérelmet előterjeszteni.

A bírósági eljárások illetéke nem a bíróság, hanem az Állam bevétele. A bíróság az illetékkel nem rendelkezik és annak visszatérítésére nem jogosult. A bíróság mindössze ellenőrzi az illetékfizetés tényét és esetenként igazolja az illeték visszatérítésére való jogosultságot.

A bírósági eljárás illetékének visszaigénylése és visszatérítése akkor válhat esedékessé, ha a fél anélkül fizet illetéket, hogy eljárást kezdeményezett volna, a jogszabályban meghatározotthoz képest magasabb összegű illetéket fizet meg, vagy valamely eljárási esemény miatt a törvényes mértékben megfizetett illeték mérséklésére kerül sor.

Ha valaki anélkül fizetett átutalással illetéket, hogy eljárást kezdeményezett volna, az illeték visszatérítése iránti kérelmét - az állami adóhatóság illetékes igazgatóságának címezve - annál a törvényszéknél, ítélőtáblánál vagy a Kúriánál terjesztheti elő, amelynek illetékbevételi számlájára az illetéket megfizette. A kérelemben meg kell jelölnie az átutalás közlemény rovatában feltüntetett adatokat, a befizető nevét (elnevezését), lakóhelyét (székhelyét), adóazonosító jelét (adószámát), az illetékbevételi számla számát, az átutalással megterhelt számla számát és a terhelés napját. Ha az illeték megfizetése bankkártya használatával történt, akkor a kérelemben a tranzakció pénzügyi azonosítóját vagy tranzakció azonosítóját is fel kell tűntetni. A kérelmet a bíróság továbbítja az állami adóhatóság kérelemben megjelölt igazgatóságához azzal a tájékoztatással, hogy a kérelemben megjelölt befizetésre hivatkozással indult-e eljárás és hogy az illetéket bírósági eljárásban felhasználták-e. Az illeték visszatérítéséről az állami adóhatóság az adó-visszatérítés általános szabályai szerint dönt, és az illetéket saját illetékbevételi számlájáról téríti vissza.

Ha a fél eljáráshoz köthetően fizetett átutalással vagy bankkártya használatával a törvényben meghatározott mértéknél magasabb összegű illetéket, avagy az átutalással vagy bankkártya használatával megfizetett illeték összegét a bíróság határozatában mérsékli, akkor a fél az illeték visszatérítése iránti kérelmét az ügyben eljárt bíróságon keresztül, az ügyiratszámra hivatkozással terjesztheti elő az állami adóhatóság illetékes igazgatóságának címezve. A kérelemnek az előző bekezdésben meghatározott adatokat tartalmaznia kell. A kérelmet az ügyben eljárt bíróság a szükséges igazolással együtt továbbítja az állami adóhatóság kérelemben megjelölt igazgatóságához.

Ha a fél a papír alapú eljárásban illetékbélyeggel fizet a törvényben meghatározott mértéknél magasabb összegű illetéket, vagy az illetékbélyeggel megfizetett illeték összegét mérsékli a bíróság, akkor a felet a bíróság az ügyet lezáró határozatában jogosítja fel a meghatározott összegű illeték visszaigénylésére. Ebben az esetben a fél illeték visszatérítése iránti kérelmét - a bíróság visszatérítésre őt feljogosító végzésének egyidejű csatolásával - az állami adóhatóság illetékes igazgatóságánál terjesztheti elő.

Az illeték visszatérítése iránti kérelmet az illeték befizetője személyesen, vagy meghatalmazással igazolt képviselője útján, továbbá az illeték visszaigénylésére bíróság által feljogosított fél személyesen, vagy meghatalmazással igazolt képviselője útján terjesztheti elő.

Az illetékvisszatérítés iránti kérelem elbírálására az állami adóhatóság (Nemzeti Adó- és Vámhivatal) kérelmező lakóhelye vagy székhelye szerinti igazgatóságának van illetékessége.

A bírósági eljárások kimenetele nem esélyeken múlik, hanem azon, hogy a kérelmet előterjesztő fél elő tudja-e adni a kérelmét megalapozó tényeket, azok vitatása esetén tudja-e állításait bizonyítani, továbbá meg tudja-e határozni azokat a jogszabályokat és érveket, melyek kérelmét teljesíthetővé teszik. Ha e kérdésekre igen a válasz, akkor a kérelmet a bíróság pozitívan fogja elbírálni, ha e kérdések valamelyikére nem a válasz, akkor a kérelmet a bíróság részben vagy egészben el fogja utasítani.

A bírósági eljárások kimenetele általában nem határozható meg előre teljes bizonyossággal. A jogszabályok mindig értelmezésre szorulnak, egyes esetekben maga a jogszabály teszi lehetővé a mérlegelést a döntés meghozatalakor (például a méltányos döntés megengedésével), de minden bizonyítási eljárás is magában hordozza a bizonytalanságot a bizonyítékok szabad mérlegelésén keresztül.

A bírósági eljárás megindítása előtt célszerű összegyűjteni és rendszerezni a tényeket, felkutatni a tények bizonyítékait és megvizsgálni a kérelem jogi környezetét. Ezek ismeretében ki lehet dolgozni azt a stratégiát, mely nagy eséllyel vezethet a kívánt jogi cél eléréséhez. Amennyiben nem minden tény ismert, vagy az ellenérdekű fél lehetséges védekezésére is tekintettel a tények nem bizonyíthatók, vagy a jogi környezet nem támasztja alá a kérelmet, úgy a bírósági eljárás megindítása meggondolandó abban az esetben is, ha valaki teljesen meg van győződve igazáról. A bírósági eljárásokban a bíróság pártatlan módon fogadja a felek nyilatkozatait és azok bizonyítékait, két ellentétes állítás közül csak a bizonyítékok alapján, a jogszabályoknak megfelelően és nem érzelmi alapon dönthet. Ebből következően előfordulhat, hogy a bíróság döntése jogszerű, mégsem azonos a fél által várt eredménnyel, nem ad elégtételt. Ezekben az esetekben nem a bíróság a hibás, nem a bíró elfogult vagy döntése rossz, hanem az eljárás alakult úgy, hogy nem hozható a fél által igazságosnak, méltányosnak tekinthető döntés.

Ha a kötelező jogi képviseletet jogszabály előírja, akkor igen, minden más esetben nem. Azoknak az eljárásoknak a megindításához és viteléhez, melyek vonatkozásában jogszabály a fél számára jogi képviselő igénybevételét előírja, a fél képviseletét fő szabályként ügyvéd, ügyvédi iroda és – a törvényben meghatározott ügykörökben – kamarai jogtanácsos láthatja el.

Általában kötelező a jogi képviselet a Kúria előtt és az ítélőtáblák előtti eljárásokban, a törvényszék előtt indult polgári peres eljárásokban, valamint a nemperes eljárások közül a cég-, csőd-, felszámolási és végelszámolási eljárásban, továbbá a járásbíróság (kerületi bíróság) előtt indult polgári peres eljárásokban végig, ha az eljárás bármely szakaszában a fél jogi képviselővel járt el. A büntetőeljárásban a jogi képviselet a pótmagánvádló fellépése esetén kötelező.

Ha egy eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, akkor a felek jogi szaktudásuk, illetve vagyoni helyzetük alapján mérlegelhetik, hogy kívánnak-e jogi képviselőt meghatalmazni beadványaik elkészítésére vagy eljárási képviseletükre. Az egyszerű megítélésű olyan eljárásokban, melyekben elsősorban a tények ismeretére, a bizonyítékok felkutatására és kevés beadvány előterjesztésére van szükség, a jogi képviselő inkább csak biztonságot, precizitást adhat. Ezzel szemben a bonyolult megítélésű olyan eljárásokban, melyekben a megfelelő bíróság vagy hatóság kiválasztása, az ellenérdekű fél vagy felek, a jogalap és az érvényesíteni kívánt jog meghatározása, továbbá a határozott kereseti kérelem, a bizonyítási indítványok megszerkesztése vagy az eljárási stratégia meghatározása összetett jogi szaktudást igényel, a jogi képviselő akkor is hasznos lehet, ha eljárásbeli részvétele egyébként nem kötelező.

A jogi képviselő „segítségének” terjedelme a megbízó (fél) és a megbízott (jogi képviselő) közti megbízás terjedelméhez igazodik. Megbízás adható egy per vitelére (vagyis a teljes perbeli képviseletre) vagy csak egyes perbeli cselekményekre (például egyes beadványok elkészítésére vagy az eljárás meghatározott részére) is. A jogi képviselőnek adott meghatalmazás fő szabályként nem korlátozott, ha annak terjedelmét a meghatalmazó korlátozni kívánja, akkor a korlátozásnak magából a meghatalmazásból kell egyértelműen kiderülnie. A jogi képviselő megbízási díja rendszerint igazodik a meghatalmazás terjedelméhez, amúgy szabad megállapodás tárgyát képezi.

A bíróságok nem foglalkoznak ügyvédek közvetítésével, ajánlásával vagy nyilvántartásával. Magyarországon ügyvédi tevékenységet az folytathat, aki tagja az ügyvédi kamarának, ezért az ügyvédek, ügyvédi irodák hivatalos nyilvántartását a területi alapon szerveződő ügyvédi kamarák vezetik. Jogi képviselőt – etikai okokból – az ügyvédi kamarák sem ajánlhatnak, de a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján bárki kereshet a nyilvántartott ügyvédek, alkalmazott ügyvédek és kamarai jogtanácsosok között. Az „ügyvédkeresőben” megtalálható adatok között esetenként a nyelvtudás és a szakterület is megjelenik. Ügyvédet, ügyvédi irodát hagyományos módon is lehet találni, ugyanis minden iroda, egyéni ügyvéd köteles székhelyén cégtáblát elhelyezni, de jogi képviselőt telefonkönyvben, telefonos tudakozóban, vagy ismeretségi körben ajánlás alapján is lehet keresni.

Aki jövedelmi és vagyoni helyzetére tekintettel nem tud jogi képviselőt megbízni, az a jogi segítségnyújtó szolgálattól (vagyis a kormányhivatalnak az ügyfél lakóhelye, tartózkodási helye vagy munkahelye szerint illetékes járási vagy fővárosi kerületi hivatalától) kérhet rászorultsága esetén jogi segítséget, ami meghatározott feltételek teljesülése esetén a pártfogó ügyvédi képviseletre, vagyis a perbeli képviseletre is kiterjedhet.

A jogi képviselőnek mindig kellő gondossággal és szakszerűen kell megbízója érdekeit képviselnie a rábízott ügy intézése során. A jogi képviselő gondatlan vagy szakszerűtlen eljárásáért a bíróság nem felel. Bár a jogi képviselők munkáját jogi szaktudás nélkül nehéz megítélni, a felek gyakran érzik úgy, hogy jogi képviselőik nem megfelelően látják el képviseletüket, ha az eljárás nem úgy alakul, ahogy ők várták vagy képzelték. Tény, hogy a jogi képviselőnek megbízója utasításait szem előtt tartva, együttműködési és tájékoztatási kötelezettség terhével kell feladatát ellátnia, de e kötelezettségek nem terjednek ki arra, hogy az ügyvéd mindenben ügyfele igénye szerint (esetleg szakszerűtlenül) vagy folyamatosan megbízója rendelkezésére állva járjon el.

A választott jogi képviselővel (ügyvéddel vagy ügyvédi irodával) megállapodás esetén megbízási szerződést kell kötni, melynek írásba foglalása nem kötelező, de ajánlott. A megbízás terjedelme, teljesítésének módja, valamint a megbízási díj összege és esedékessége a felek megállapodásának tárgyát képezi. A szerződés tartalmáról a felek szabadon dönthetnek. A megbízás elfogadására - a kirendelést kivéve - a jogi képviselőt kötelezni (kényszeríteni) nem lehet. A megbízó a megbízási szerződést azonnali hatállyal is felmondhatja, de a jogi képviselő felmondásig végzett munkájának arányos ellenértékét ebben az esetben is el kell számolni és meg kell fizetni.

A jogi képviselő megbízási díjának mértéke, az elszámolás alapja, a fizetés módja és ütemezése sokféleképpen meghatározható. A szolgáltatás és ellenérték arányosságának követelményén túl a megbízási díj mértékét és teljesítésének alapját vagy módját a felek viszonyában jogszabály nem határozza meg. A megbízási díjat lehet a teljesített munkaórákhoz, az elkészített beadványok számához, a tárgyaláson való részvételhez, a per vagy egyes szakaszának befejezéséhez, de a per eredményéhez is kötni. A szolgáltatás és ellenérték arányosságának követelménye nehezen ellenőrizhető, mert az egyes ügyvédek, ügyvédi irodák árképzése között jelentős különbségek lehetnek, és a jogi képviselő munkájának minősége is nehezen mérhető. Az ügyvédi megbízási jogviszony nem eredmény kötelem, vagyis az ügyvéd nem arra vállal kötelezettséget például egy perben, hogy a megbízó meg fogja nyerni a pert, hanem a képviselet ellátására. A jogi képviselő a megbízást kellő gondosságal, szakszerűen és a megbízó érdekében köteles teljesíteni. E kritériumok megszegése esetén a jogi képviselő felelőssége vizsgálható és a jogi képviselő szakszerűtlen eljárása a megbízási díj mérséklését vagy kártérítés fizetését is megalapozhatja.

Ha a jogi képviselő megbízása bírósági eljárásban való képviseletre szól, akkor a megbízási díj mértéke és esedékessége eltérhet a bíróság határozatában foglaltaktól. Ennek hátterében az áll, hogy még a felek a jogi képviselet ellenértékének mértékét és esedékességét szabadon határozhatják meg, addig a bíróság e kérdésekről az eljárást lezáró határozatában csak a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló jogszabály keretei között rendelkezhet. Ez a legális kettősség eredményezheti azt, hogy a megbízó nem csak abban az esetben köteles jogi képviselőjét kifizetni, ha a bíróság határozatának teljesítéseként az ellenféltől a jogi képviselet költségét megkapta hanem akkor is, ha a bíróság határozatának végrehajthatatlansága miatt e költség soha nem térül meg. Ugyanez igaz a megbízási díj esedékességére is, vagyis a megbízó jogi képviselőjét nem akkor köteles kifizetni, amikor a bíróság határozatának teljesítéseként a jogi képviselet költségét az ellenféltől megkapja hanem akkor, amikor a teljesítést a megbízási szerződés számára előírja.

Ha valakinek a jogi képviselete kötelező vagy valaki úgy érzi, hogy jogi képviselőre van szüksége, de jövedelmi, vagyoni helyzete nem teszi lehetővé jogi képviselő (ügyvéd vagy ügyvédi iroda) megbízását, akkor a jogi segítségnyújtó szolgálattól kérhet segítséget. A jogi segítségnyújtó szolgálat segítségének feltételeit a jogi segítségnyújtásról szóló törvény határozza meg. A jogi segítségnyújtó szolgálat segítségét polgári és közigazgatási peres és nemperes eljárásokhoz kapcsolódóan, továbbá megszorításokkal büntetőeljárásokhoz kapcsolódóan lehet igénybe venni.

A jogi segítségnyújtó szolgálat a hozzá forduló ügyfelet rászorultságának vizsgálata nélkül, ingyen tájékoztatja arról, hogy ügyének elbírálása melyik bíróság vagy hatóság feladatkörébe tartozik, az eljárás megindítása és lefolytatása milyen költségekkel jár, továbbá rövid tájékoztatást ad az egyszerű megítélésű ügyekben felmerült jogi kérdésekben. A jogi segítségnyújtó szolgálat segítséget szóban, telefonon, illetve írásban is nyújt. A bűncselekmény sértettje és áldozata részére a bűncselekmény elkövetése miatt indítandó vagy folyamatban lévő büntetőeljárással kapcsolatos tájékoztatást külön törvény szerint az áldozatsegítő szolgálattól lehet kérni.

A jogi segítségnyújtó szolgálat a hozzá forduló ügyfélnek rászorultsága vizsgálatát követően, rászorultsága megállapítása esetén többek között jogi tanácsot ad, beadványt vagy egyéb iratot készít, erre vonatkozó meghatalmazás alapján az ügyfél ügyének irataiba betekint, továbbá pártfogó ügyvédi képviseletet biztosít. A jogi segítségnyújtó szolgálat az ügyfél rászorultságát kérelemre, az ügyfél nyilatkozatai, továbbá az ügyfél által szolgáltatott okiratok és hatósági bizonyítványok alapján bírálja el. A rászorultság elbírálásakor elsősorban az ügyfél jövedelmi és vagyoni helyzetét, továbbá meghatározott szociális körülményeit kell vizsgálni úgy, hogy ha egy háztartásban többen élnek, akkor az együtt élő személyek körülményeit együtt kell vizsgálni. Akit bíróság vagy hatóság költségmentességben részesített, azt a feltételek vizsgálatakor rászorulónak kell tekinteni. A jogi segítségnyújtó szolgálat az ügyfél rászorultságának mértékétől függően előlegezi segítségének díját az ügyfél helyett, vagy segítségét ingyen biztosítja az ügyfélnek.

Jogi segítségnyújtó szolgálatként a kormányhivatal járási vagy fővárosi kerületi hivatalának jogi segítségnyújtással foglalkozó szervezeti egységei járnak el. A jogi segítségnyújtó szolgálat segítségének engedélyezése iránti kérelmet a kormányhivatal járási vagy fővárosi kerületi hivatalaiban beszerezhető, vagy az interneten megtalálható, erre a célra rendszeresített nyomtatványon kell előterjeszteni a kormányhivatalnak az ügyfél lakóhelye, tartózkodási helye vagy munkahelye szerint illetékes járási vagy fővárosi kerületi hivatalánál. A nyomtatvány kitöltéséhez segítséget a jogi segítségnyújtó szolgálattól lehet kérni. A jogi segítségnyújtó szolgálat a segítség igénybevétele iránt személyesen előterjesztett kérelmet fő szabályként azonnal elbírálja, azonban az írásban előterjesztett kérelmekről öt napon belül dönthet. A segítség igénybevételének engedélyezése esetén a jogi segítségnyújtó szolgálat meghatározza az igénybe vehető segítség jellegét és mértékét, valamint dönt a költségek előlegezéséről, viseléséről. Az ügyfél az engedélyező határozat birtokában választhat a jogi segítői névjegyzékben szereplő ügyvédek közül.

A bírósági eljárásokhoz kapcsolódó megbízás az eljárás egészében, vagy annak meghatározott szakaszában történő képviseletre terjedhet ki. A jogi képviselőnek (ügyvédnek, ügyvédi irodának) az a feladata, hogy megbízása keretei között megbízóját kellő gondossággal, szakszerűen és megbízója érdekeinek megfelelően képviselje, tehát a jogi képviselő nem az eljárás megbízó számára kedvező eredményéért, hanem a gondos és szakszerű képviselet biztosításáért felel. Ennek ellenére a felek jogi képviselőt általában laikusként azért bíznak meg, mert a jogi képviselő szaktudásában és leleményességében bízva a jogi képviselő által kívánják céljaikat elérni akár akkor is, ha céljuk jogi eszközökkel már vagy még nem, avagy egyáltalán nem valósítható meg. Laikusként a jogi képviselő eljárásának szakszerűségét azonban nehéz megítélni.

Gyakran előfordul, hogy a jogi képviselő az eljárás nem minden részletét osztja meg megbízójával, nem a megbízója által elvárt tartalmú és mennyiségű beadványt, illetve bizonyítási indítványt terjeszt elő, nem vagy nem személyesen jelenik meg egy eljárási cselekménynél, nem vagy nem a megbízója által megkívánt tartalommal él a jogorvoslati lehetőséggel, vagy akár nem minden eljárásban keletkezett iratot ismertet megbízójával. Egy jó szakmai felkészültségű, kellő gondossággal eljáró jogi képviselő el tudja dönteni, hogy mely eljárási cselekmény és milyen tartalommal szolgálja megbízója érdekeit, ezért a megbízó nem mindig szól bele alappal jogi képviselőjének eljárásába. Természetesen minden megbízónak joga van tájékoztatást kérni jogi képviselőjétől ügye állásáról, esetleg várható eredményéről. E kérések teljesítése és a válasz tartalma már sokféle lehet. A jogi képviselő eljárásának szakszerűsége és gondossága rendszerint az eljárás egy-egy szakaszának végén ítélhető meg.

Aki úgy érzi, hogy jogi képviselője gondatlanul, szakszerűtlenül, illetve nem az ő érdekében jár el, az elsősorban felvilágosítást kérhet. A kapott válasz lehet elfogadható vagy elfogadhatatlan, esetleg válasz sem érkezik. Ha a megbízó és a jogi képviselő közti bizalom megszűnik, akkor a megbízó – a már elvégzett munka díjának és költségeinek elszámolásával egyidejűleg – a jogviszonyt a jogi képviselőhöz intézett nyilatkozattal felmondhatja. A képviselet megszűnéséről bírósági eljárás folyamatban léte esetén a bíróságot értesíteni kell.

Ha valaki befejezett eljárásával kapcsolatban érzi úgy, hogy az elérni kívánt cél jogi képviselőjének gondatlan, illetve szakszerűtlen eljárása miatt maradt el, a jogi képviselő hibájától függően vagy etikai eljárást kezdeményezhet a területi ügyvédi kamaránál, vagy kártérítési igényt érvényesíthet jogi képviselője ellen.

Tudomásul kell azonban venni azt, hogy a megbízó által elérni kívánt cél elmaradása számtalan esetben nem a jogi képviselő szakszerűtlensége, gondatlansága miatt következik be. Sokszor ugyanis vagy eleve nincs alapja az eljárás megindításának, vagy az eljárás közben derül ki, hogy egy igény nem, vagy nem az adott keretek között érvényesíthető, esetleg az elérni kívánt cél bizonyítási problémák miatt nem érhető el. E körülmények sokszor nem a jogi képviselő hibájára vezethetőek vissza. A jogi képviselőnek ugyanakkor előzetesen fel kell mérnie, hogy a megbízó által megindítani vagy folytatni kívánt eljárás a rendelkezésre álló tények vagy bizonyítékok alapján meghozhatja-e a megbízó által célzott eredményt vagy sem. Az eleve kilátástalan eljárás megindításához vagy folytatásához szakszerű tájékoztatás hiányában vállalt megbízás felvethet felelősségi kérdéseket.

A bírósági eljárások hosszát (költségvonzatukhoz és az esélyekhez hasonlóan) előre nem lehet meghatározni. Minden eljárás optimális esetben addig tart, ameddig szükséges. A bíróság feladata, hogy az eljárást minden határidő betartásával, ésszerű határidőn belül törvényesen folytassa le és fejezze be. A bírósági eljárások hossza számtalan körülménytől függ, melyek között vannak jogszabályban biztosított lehetőségek és vannak előre nem látható tényezők is.

A polgári peres eljárások egyes szakainak és szakaszainak idővonzata a kötött perszerkezet miatt elméletileg bizonyos keretek között meghatározható, azonban még a kötött perszerkezetben is vannak eshetőleges (nem kötelező vagy választható) elemek. Eshetőleges elem lehet a keresetlevél áttétele, a hiánypótlás, további írásbeli előkészítés elrendelése, a bizonyítási eljárás összetettsége, de a jogorvoslat előterjesztése vagy egy határozat hatályon kívül helyezését követően új eljárás lefolytatására utasítás is. Az eshetőleges elemek a bíróság döntésétől, vagy a felek magatartásától, nyilatkozataitól, beadványainak tartalmától függően, de jogszabályi keretek között befolyásolják az eljárások hosszát. A büntetőeljárás lefolyása és időkerete kevésbé kötött, ezért a büntetőeljárások hosszát még kevésbé lehet meghatározni. A bírósági eljárások hosszát szintén befolyásolja az eljárás jellege (hagyományos vagy elektronikus eljárás), hiszen a tapasztalatok szerint az elektronikus kapcsolattartással indult vagy folyamatban lévő eljárásokban az eljárási cselekmények gyorsabban követik egymást a hagyományos, papír alapú eljárásokhoz képest.

Előre nem látható tényező például a kézbesítés idővonzata vagy nehézsége, a válaszadás időkeretén belül a válasz visszaérkezésének idővonzata, a bíróságtól, illetve felektől független nehézségek (például betegség, természeti katasztrófa, műszaki hiba, stb.), melyek bármikor bekövetkezhetnek, és a bíróság vagy a jogalkotó szándéka ellenére is kiszámíthatatlanná teszik a konkrét bírósági eljárás hosszát.

A bírósági eljárások pontos menetét a jogviták összetettsége és sokfélesége miatt lehetetlen előre meghatározni, ezért minden bírósági eljárásnak eltér a menete és a hossza. A számos bizonytalansági tényező miatt nem csak azt lehetetlen előírni, hogy mennyi ideig tartson egy eljárás, hanem azt is nehéz meghatározni, hogy az eljárás húzódik-e egyáltalán, vagy csak a szükséges időkeretek között halad.

A felek gyakran annak ellenére érzik úgy, hogy „nem történik semmi”, hogy a bíróság teljesíti a feladatát. Ez megnyilvánulhat az ellenérdekű fél, másik bíróság vagy hatóság megkeresésében, szakértő kirendelésében, bizonyíték beszerzésében, stb., mely intézkedések eredményére mindig várni kell. A felek gyakran értékelik „semminek” azokat az intézkedéseket, melyek nem közvetlenül szolgálják az általuk elérni kívánt eredményt, hanem az eljárás törvényessége érdekében kötelezőek (például az iratok áttételét, a hiánypótlást, stb.). Gyakori tévhit, hogy ugyanaz az eljárás tart már évek vagy évtizedek óta. Ez általában csak a fél szempontjából igaz, eljárásjogilag azonban nem. Az eljárások nem érdemi befejezésüket követően gyakran újraindulnak, elsőfokú és jogorvoslati szakaszra tagolhatóak, és a jogorvoslati eljárásban hozott döntéstől függően újraindulhatnak. Tény, hogy ezek a tényezők a felek szempontjából érdektelenül növelhetik az elérni kívánt eredményhez vezető út hosszát, azonban az eljárások jogszerűségének vagy eljárási értelemben vett elhúzódásának szempontjából nem tekinthetők hibának. A felek érdekei, elvárásai és tapasztalata, valamint az eljárások törvényes lefolytatása között tehát gyakran van ellentét, azonban a bíróságnak soha nem a fél elvárásai, hanem a jogszabályok előírásai szerint kell eljárnia.

Az eljárás akkor húzódik indokolatlanul, ha a bíróság, a felek vagy az eljárás egyéb résztvevői a jogszabályban írt határidők vagy intézkedési kötelezettség megszegésével növelik az eljárás hosszát. A bíróságnak intézkedéseit, a feleknek, egyéb résztvevőknek pedig eljárási cselekedeteiket a jogszabályban meghatározott időpontban vagy határidőben kell megtenniük.

Ha az eljárás elhúzódását a határidők elmulasztása okozza, akkor az eljárás elhúzódása miatt kifogást lehet előterjeszteni az eljáró bíróságnál kérve az elmulasztott intézkedés megtételét vagy a mulasztóval szemben jogkövetkezmény alkalmazását. Ha viszont az eljárás elhúzódását nem jogsértés, hanem az ellenfélnek az időkeretekkel, lehetőségekkel vagy jogosultságokkal való visszaélése okozza, akkor fel kell hívni a bíróság figyelmét az eljáró rosszhiszeműségére. Az eljárás elhúzódása miatti kifogás előterjesztése eredményezheti az eljárás „gyorsulását”, a kifogással nem orvosolható, rosszhiszemű eljárás azonban sokszor nehezen korrigálható.

Az okokat mindig vizsgálni kell annak kimondása előtt, hogy ki mulasztott vagy ki követett el jogsértést. A bíróságokon számos eljárás van folyamatban, ami – a jogszabályban előírt határidőkön belül – a bíróság leterheltségétől függően hosszabb intézkedési időközt is eredményezhet.

Minden bíró feladata az előtte folyamatban lévő ügy törvényes, ésszerű határidőben történő, tisztességes elintézése. E kötelezettség teljesítése érdekében a bíróság köteles megakadályozni minden jogellenes, rosszhiszemű és az eljárás elhúzódását eredményező magatartást vagy mulasztást, továbbá köteles tisztességes eljárási kereteket teremteni az eljárás résztvevői számára jogaik érvényesítéséhez.

Gyakori félreértés, hogy a bíróság mulasztása vagy az ellenfél sérelmezett eljárási cselekménye miatt kialakult „konfliktusban” a bíró ellen kell vagy lehet „panaszt” tenni. Az eljárási szabályok téves alkalmazása vagy közvetlen megsértése, az „elfogultság” avagy az eljárás elhúzása vagy elhúzódása nem panasszal, hanem a megfelelő perorvoslattal elhárítható sérelmek, melyek elhárítására a panasz nem alkalmas. Panasz előterjesztésének olyan esetekben lehet helye, amikor az eljárás résztvevője nem eljárási szabály megsértését tapasztalja, hanem más sérelem éri a bíróság részéről.

A jogalkotó az egyre kötöttebb eljárási rend meghatározásával és az eljárások alanyainak rosszhiszeműsége esetén kötelező szankciók előírásával folyamatosan csökkenti a bírói mérlegelés és a felek részéről a rosszhiszeműség, az időhúzás vagy a pertaktika lehetőségét. Ez jelentősen könnyíti a bíróságok számára a tisztességes eljárási keretek biztosítását és csökkenti a szabályozatlanságból vagy a mérlegelés lehetőségéből fakadó, a bíróság és az eljárás résztvevői között kialakuló konfliktusok esélyét.

A panaszok elintézésének szabályait a panaszokról és a közérdekű bejelentésekről szóló törvény, valamint a közérdekű bejelentések és panaszok elintézéséről szóló OBH elnöki utasítás határozza meg. Ezek alapján a panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá. Panaszban tehát nem lehet olyan kérelmeket előterjeszteni, melyeket a bíróság a konkrét ügyben bírálhat el, nem lehet az eljárás lefolytatásának vagy a bíróság döntésének a felülbírálatát kérni. A panaszokat vagy az eljárásra jogosult bíróság, vagy az Országos Bírósági Hivatal elnökénél írásban kell előterjeszteni. A nem az eljárásra jogosult bíróságnál előterjesztett panaszt az eljárásra jogosult bírósághoz kell megküldeni. A panasz elintézéséről a panaszost tájékoztatni kell. A panasz konkrét eljárás érdemi elbírálására (vagyis eredményére) nem lehet hatással, ugyanis a panaszt igazgatási jogkörben, az eljárás érdemétől elkülönülve kell elbírálni. A bírákat konkrét ügyben igazgatási felettesük (vagyis a bíróság vezetői) nem utasíthatják.

A panaszokat tartalmuk és nem megnevezésük szerint kell elbírálni. Ha azonban a panasznak nevezett és a bírósági vezetőnek címzett beadvány tartalma szerint perorvoslati kérelem, akkor a téves megjelölés és téves címzés miatt elképzelhető, hogy a perorvoslati kérelem késve érkezik a megfelelő bírósághoz, ami jogvesztést eredményezhet.

Ahogy az eljárás lefolytatására jogosult bíróságot, úgy az eljáró bírót sem a felek választhatják. Az, hogy a félnek az eljáró bíró személye vagy eljárása nem szimpatikus, avagy ha a fél az eljáró bíróval konfliktusba keveredik, nem teszi lehetővé a fél számára a bíró „lecserélését”.

Ez nem azt jelenti, hogy az eljárás alatt nem változhat az eljáró bíró személye, de e változás soha nem a felek akaratán, szimpátiáján vagy döntésén múlik. Az eljáró bíró személye a bíróság működésével összefüggő ok miatt, a bíró személyét érintő ok miatt, vagy jogszabály rendelkezése folytán változhat. A bíróság működésében rejlő ok lehet a bíróságok struktúrájának átalakítása, a bíróság átszervezése, stb. A bíró személyében rejlő ok lehet a bíró betegsége, tartós távolléte, áthelyezése, stb. A jogszabályi rendelkezések között pedig a kizárási okok szerepelnek.

A felek általában a bíró állított elfogultsága miatt kívánják az eljáró bírót „lecserélni”. Az elfogultság jogi értelemben akkor állapítható meg, ha az eljáró bírótól polgári eljárásban az ügy tárgyilagos, büntetőeljárásban az ügy elfogulatlan megítélése egyéb okból nem várható el.

Az eljáró bírónak minden ügyet tárgyilagosan, saját személyes véleményétől függetlenül kell elintéznie. Ha ez nem sikerül, és a felek számára nyilvánvalóvá válik a bíró felekről vagy az eljárásról alkotott személyes véleménye, akkor merülhet fel az elfogultság, vagyis a bíró kizárásának szubjektív oka. De még a bíró személyes véleményének felszínre kerülése sem jelent automatikusan elfogultságot, hiszen az elfogultságot jogi értelemben a bíró olyan „érintettsége” alapozhatja meg, amely a bíró tárgyilagosságát veszélyezteti. Önmagában tehát az, hogy a bíró nem kizárólag hivatalos stílusban kommunikál a tárgyaláson a felekkel, esetleg ismeri valamelyik jogi képviselőt, nem alapoz meg kizárási okot. Az sem automatikusan kizárási ok, ha a bíró az egyik felet hosszabb, a másik felet rövidebb ideig hallgatja meg, mert a felek meghallgatásának hosszát elsősorban az előadás tartalma határozza meg. A fél nyilatkozattételi jogának ésszerű korlátozása a tárgyalásvezetés körébe tartozó bírói jogosultság. Szintén nem automatikusan kizárási ok, ha a bíró az egyik fél beadványait befogadja, illetve indítványait teljesíti, még a másik fél beadványait visszautasítja, illetve indítványait mellőzi. A bíróságnak a beadványok vonatkozásában bizonyos tartalmi és formai követelmények meglétét kell elsősorban vizsgálnia, az indítványok teljesítésének vagy mellőzésének indokát pedig a bíróság általában az eljárást lezáró érdemi határozatában közli.

A fél indítványára az eljáró bíró „lecserélése” csak törvényben meghatározott kizárási ok megléte esetén lehetséges. Az „elfogultság” nem szimpátia, stílus vagy pervezetés kérdése, hanem az eljáró bíró tárgyilagosságát vagy pártatlanságát kizáró tény. A kizárási okot a fél vagy az eljáró bíró is bejelentheti, de a bíróságnak hivatalból is ügyelnie kell arra, hogy kizárt bíró egy ügy elintézésében ne vegyen részt. A fél az elfogultságra alapított kizárási okot a tárgyalás megkezdése után csak akkor jelentheti be, ha a kizárási okról csak a tárgyalás megkezdése után szerzett tudomást. A fél az elfogultságot az érintett eljárásban vagy az érintett bíróság vezetőjénél jelentheti be az eljárást befejező határozat meghozataláig. Az elfogultság bejelentése nem akadálya annak, hogy az eljárásban az érintett bíró a kizárás tárgyában hozott döntésig eljárjon.

A bírósági határozat kikényszerítése általában nem automatikusan történik meg. A bírósági eljárásokat a bíróság érdemi vagy nem érdemi határozattal fejezi be. Mind az ügy fő tárgyáról döntést nem tartalmazó nem érdemi, mind pedig az ügy fő tárgyáról döntést tartalmazó érdemi határozatok rendelkezései előírhatnak olyan marasztalást (kötelezést vagy tiltást), melyet a határozat jogerőre emelkedését (véglegessé válását) követően aktív magatartással vagy valaminek az abbahagyásával lehet teljesíteni. Bár a bíróság határozata mindenkire nézve kötelező, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a határozatok érvényesüléséhez esetenként további intézkedésre, végrehajtási eljárás indítására van szükség. A bírósági határozatok végrehajtása iránt a bíróság azonban nem minden esetben intézkedhet automatikusan.

A megállapítást tartalmazó határozatok érvényesüléséhez intézkedésre nincs szükség. A valamely hatóság megkeresését elrendelő határozatokat a bíróság automatikusan teljesíti. A marasztalást (kötelezést vagy tiltást) tartalmazó határozatok érvényesülése érdekében azonban csak a közigazgatási hatósági, szabálysértési és büntetőeljárásokat követően indul automatikusan végrehajtási eljárás. A polgári eljárásokban meghozott, továbbá a büntetőeljárásokban hozott, a polgári jogi igényt elbíráló marasztalást tartalmazó határozatok érvényesülése érdekében a bíróság automatikusan nem indít végrehajtási eljárást, ezért az önkéntes teljesítés elmaradása esetén a sérelmet szenvedő félnek kell döntenie annak megindításáról.

A polgári eljárásokban meghozott, továbbá a büntetőeljárásokban hozott, a polgári jogi igényt elbíráló marasztalást tartalmazó határozatok végrehajtása iránt a bíróság többek között azért nem intézkedik automatikusan, mert a bíróságnak a határozat önkéntes teljesítéséről nincs információja, továbbá a polgári (jellegű) jogviszonyokban a felek egyenrangúságából és szabadságából következően a jogosított fél dönthet úgy is, hogy eltekint a határozat kikényszerítésétől. A közigazgatási hatósági, szabálysértési és büntetőeljárásokban hozott határozatok végrehajtása iránt a hatóság vagy a bíróság többek között azért intézkedik automatikusan, mert ezekben az eljárástípusokban általában a hatóságnak vagy a bíróságnak alárendelt fél vesz részt, és a határozatok érvényesülését állami érdek követeli meg.

Az automatikusan nem érvényesülő bírósági határozatok érvényesítése érdekében a jogosított fél mint végrehajtást kérő, a kötelezett fél mint adós ellen végrehajtási eljárást indíthat az alapügyben első fokon eljárt bíróságnál a teljesítési határidő eredménytelen leteltét követően. A végrehajtási eljárást az e célra rendszeresített nyomtatvány segítségével lehet megindítani. A végrehajtási eljárásnak általában van költsége, ami fix és változó összetevőkből állhat. Mivel a végrehajtási eljárás fix és változó költségeit általában a végrehajtást kérőnek kell előlegeznie, a végrehajtási eljárás megindítása előtt célszerű azt mérlegelni, hogy a végrehajtási eljárás előlegezett díja és költségei milyen eséllyel fognak megtérülni.

A bírósági határozatok végrehajthatóságának feltétele, hogy egyértelmű rendelkezést tartalmazzanak. A marasztalást (kötelezést vagy tiltást) tartalmazó határozatok azt mindig kimondják, hogy ki a kötelezett fél vagyis azt, hogy ki az, aki teljesíteni köteles. A polgári eljárásokban hozott kötelezést tartalmazó határozatok azt is mindig kimondják, hogy ki a jogosított fél, vagyis azt, hogy ki jogosult a teljesítést követelni, továbbá e határozatok kimondják a teljesítési határidőt is. A polgári eljárásokban hozott határozatok a teljesítés módját csak akkor mondják ki, ha azt jogszabály nem határozza meg, illetve a határozat a jogszabálytól eltérő feltételeket ír elő, vagy annak az érvényesített igény szempontjából egyébként jelentősége van. A szabálysértési és büntetőeljárásokban hozott határozatok végrehajtásának módját több jogszabály határozza meg, ezért e határozatok a teljesítésnek csak azokat a paramétereit mondják ki, melyek az adott ügyre jellemzők.

A polgári eljárásokban hozott határozatok rendelkező része a feleket eljárási pozíciójuk (felperes vagy alperes) szerint „nevesítik”, tehát a kötelezett és jogosított fél személyét eljárási pozíciójának kimondásával tartalmazza a rendelkező rész. A polgári eljárásokban hozott kötelezést tartalmazó határozatokat az eljárás felei tehát általában egymásnak kötelesek teljesíteni. Speciális esetben a határozat az általánostól eltérően azt is kimondhatja, hogy a kötelezett fél például a jogosított fél képviselőjének, leletezés terhével a bírósági iratoknál, az állam vagy az állami adóhatóság külön felhívására avagy az eljárás folyamatban léte alatt letétbe helyezéssel köteles teljesíteni.

Leletezés terhével a bírósági iratoknál vagy a bíróságnak azt az illetéket kell megfizetni, melynek megfizetése az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor nem a bíróság döntése értelmében vagy jogszabály rendelkezése folytán maradt el. E kötelezettséget az eljárás lefolytatásának módjától függően illetékbélyegben, az EFER használatával vagy átutalással lehet teljesíteni. A magyar állam vagy az állami adóhatóság külön felhívására azt az illetéket kell megfizetni, melynek megfizetése az illetékfizetési kötelezettség keletkezésekor a bíróság döntése értelmében vagy jogszabály rendelkezése folytán maradt el. E kötelezettséget az állami adóhatóságtól (NAV-tól) kapott fizetési felszólításban foglaltak szerint kell teljesíteni. Az eljárás folyamatban léte alatt elnöki letétbe általában szakértői díjelőleget, tanúköltség előleget, tolmács díjat, stb. kell letétbe helyezni.

A határozat csak a lezárt időszakra esedékes tőketartozás összegét határozhatja meg konkrétan számmal, a jövőben esedékessé váló tőketartozás (például tartásdíj, bérleti díj, járadék, részteljesítés, stb.) pontos összegét természetesen nem. A határozat csak a lezárt időszakra esedékes ügyleti vagy késedelmi kamat összegét határozhatja meg konkrétan számmal, a jövőben esedékessé váló kamat pontos összegét természetesen nem. A jövőben esedékessé váló tőketartozás vonatkozásában a határozat csak az esedékes összeget és esedékességének időpontját határozhatja meg. A jövőben esedékessé váló kamat vonatkozásában a határozat csak a kamatfizetés alapját (vagyis a tőkét), a kamatfizetés kezdőnapját és záró napját, valamint a kamat mértékét határozhatja meg. A tartozásnak lehet tőkeösszege, kamata, esetleg költsége, mely összetevők közül a kamat és a költség változhat. Ha a teljesítés kevesebb a teljes tartozásnál, akkor általában először a költséget, majd a kamatot, végül a tőkét kell csökkenteni a részteljesítéssel. A kamatfizetés záró napja, vagyis a kifizetés napja tehát az a nap, amikor a teljes tartozás „elfogy”. Ha a bíróság tőke, kamat és költség megfizetésére is kötelezi valamelyik felet, akkor a fizetendő teljes összeg kiszámítása a kötelezett felet vagy a végrehajtót terheli.

A teljesítési határidőt a bíróság naptári napokban, hónapokban, években vagy konkrét dátumban határozhatja meg. A teljesítési határidő a határozat közlését követő napon kezdődik. A határozat közlésének napja az a nap, amikor a határozatot a félnek vagy képviselőjének a kézbesítésre vonatkozó szabályok szerint kézbesítettnek kell tekinteni. A teljesítési határidőbe a munkaszüneti és pihenőnapok beleszámítanak.

A teljesítés módját a pénzfizetésre kötelező határozat csak akkor határozza meg, ha annak jelentősége van. Minden más esetben a pénzfizetésre irányuló kötelezettség teljesítésének módja a kötelezett fél választásán múlik. Pénzfizetést lehet készpénzben, postai utalvánnyal, átutalással, vagy a szabályszerűen felajánlott teljesítés visszautasítása esetén bírósági letétbe helyezéssel is teljesíteni. Az a körülmény, hogy a kötelezett fél nem ismeri a jogosult fél bankszámláját vagy az a tény, hogy a postai utalvánnyal történő teljesítés nehézkes és költséges, önmagában nem alapozza meg a bírósági letétbe történő teljesítést. A teljesítés módját a nem pénzfizetésre kötelező határozat minden esetben meghatározza.

A büntetőeljárásban hozott határozatok végrehajtásáról – a polgári jogi igény végrehajtásának kivételével – a bíróság gondoskodik. Ennek oka az, hogy a büntetőeljárásban nem egyenrangú felek állnak egymással szemben, hanem az állam büntet és az államnak járó költségek megtérítésére kötelez, továbbá az, hogy a büntetőeljárások határozatainak végrehajtása különböző szervezeti egységek, illetve szervek együttműködését is megköveteli.

A büntetőeljárásban hozott határozat végrehajtásával kapcsolatban az elítélt két dolgot tehet. Az egyik, hogy vár, amíg a büntetés megkezdésével vagy a költség megfizetésével kapcsolatban akár a törvényszék Gazdasági Hivatalától, akár a büntetés-végrehajtási szervektől értesítést kap. A másik pedig, hogy a pénzbüntetés vagy bűnügyi költség megfizetése érdekében felkeresi a törvényszék Gazdasági Hivatalának Bevételi Csoportját és csekket kér. Az ügyintézési folyamat időigénye miatt előfordulhat azonban, hogy a Gazdasági Hivatal még nem tud a határozat jogerőre emelkedéséről akkor, amikor az elítélt már fizetni akar. Ebben az esetben várni kell. A szabadságvesztés, közérdekű munka, stb. büntetések végrehajtásával kapcsolatban mindig meg kell várni az értesítést.

A büntetőeljárásban elbírált polgári jogi igény végrehajtása a polgári eljárásban hozott határozat végrehajtásával azonos módon, vagyis alapesetben önkéntesen, az önkéntes teljesítés elmaradása esetén pedig a magánfél által indított végrehajtási eljárásban történhet.

A szabálysértési eljárásokban hozott határozatok végrehajtásáról is az állam gondoskodik azzal a kiegészítéssel, hogy a pénzbírságot a teljesítési határidőn belül az eljárás alá vont személynek kell megfizetnie (önként) az iratokon, okmánybélyeg lerovásával. Amennyiben a teljesítési határidőn belül a pénzbírság megfizetése nem történik meg, úgy annak átváltoztatása vagy behajtása iránt az állam intézkedik.

Nem. A bíróságnak döntése meghozatala előtt számos körülményt kell vizsgálnia és rendszerint több jogszabályt kell alkalmaznia, ami minden gondosság és szaktudás mellett is magában hordozza a tévedés vagy az eltérő megítélés lehetőségét. Ezért van a legtöbb elsőfokú bírói döntéssel szemben perorvoslatnak helye akár közvetlenül, akár az ügyet lezáró érdemi határozat elleni perorvoslat keretei között. A jogrendszer előre nem tud különbséget tenni jogszerű és jogsértő határozat között, ezért a perorvoslat lehetősége a jogszerű határozatokkal szemben is biztosított. A jogszerű határozatok ellen azonban nincs értelme perorvoslattal élni. A perorvoslat igénybevétele természetesen nem kötelező annak ellenére, hogy a határozatokban olvasható kioktatás gyakran úgy fogalmaz, hogy „… napon belül van helye fellebbezésnek, melyet a jelen bíróságnál KELL … példányban előterjeszteni”. A „kell” szó a kioktatásban nem az előterjesztést teszi kötelezővé, hanem a fellebbezés előterjesztésének kötelező módjára utal.

Aki az őt érintő bírói döntést jogsértőnek, elfogultnak, igazságtalannak, stb. tartja, gyakran mindenképpen fellebbezni akar vagy mindenképpen a Kúriához, a törvényszék vagy az Országos Bírósági Hivatal elnökéhez, az Alkotmánybírósághoz, az állampolgári jogok biztosához, a köztársasági elnökhöz, stb. akar fordulni vélt vagy valós igazának kiharcolása érdekében. A jogorvoslat előterjesztése előtt azonban célszerű végiggondolni, hogy a támadni kívánt döntés objektíven jogsértő-e, vagy sem. A fél számára kedvezőtlen döntés ugyanis jogi értelemben gyakran nem rossz, vagyis jogorvoslati eljárás keretében nem változtatható meg. Ilyen esetekben a jogorvoslati eljárás akár idővonzata, akár költségvonzata miatt tovább terheli az amúgy is hátrányt elszenvedő felet. Azt is végig kell gondolni, hogy a választott „jogorvoslati fórumnak” van-e egyáltalán jogosultsága arra, hogy a jogorvoslati kérelemmel foglalkozzon, tekintettel arra, hogy a bírósági döntésekkel szemben igénybe vehető rendes és rendkívüli perorvoslatok és egyéb jogorvoslatok köre behatárolt és eljárási szabályai kötöttek. A fellebbezéssel nem támadható eljárási szabálytalanságokkal szemben kifogással lehet élni, az elsőfokú és a büntetőeljárásban néhány másodfokú határozattal szemben fellebbezni lehet, a jogerős határozattal szemben meghatározott esetben perújításnak vagy felülvizsgálatnak van helye. Az eljárási szabályokban nem említett hatóságoknak vagy szerveknek a bírói függetlenségből fakadóan a bíróságok határozataival szemben nincs felülbírálati jogosultsága.

Az eljárás megindításakor csak a felek, vagy a felek valamelyike ismeri a teljes valóságot és mivel a bíróságnak a teljes valóság megismerésére közvetlenül nincs lehetősége, előfordulhat, hogy a „hozott anyagból” a bíróság téves következtetésre jut. Természetes, hogy az a fél, aki ismeri a valóságot, a valóságtól eltérően megállapított tényállásra alapított, számára kedvezőtlen döntést gyakran igazságtalannak, jogsértőnek tartja, pedig a bíróság a jogszabályok betartásával, a rendelkezésére álló bizonyítékok alapján, legjobb meggyőződése szerint döntött. Az ilyen döntésekért általában nem a bíróság, hanem a körülmények a felelősek, hiszen a bíróságnak a tényállás tisztázása és bizonyítása körében korlátozott lehetőségei vannak.

A felek sokszor azért tartják rossznak a bíróság döntését, mert az nem igazságos. Az erkölcsi és jogi igazság időnként valóban eltér egymástól, de az igazságtalanságot nem szabad összekeverni a jogsértéssel. A bíróság döntésének jogszerűnek kell lennie, de a jogszerűség betartásával igazságos, vagyis méltányos döntés csak akkor hozható, ha a méltányosság gyakorlását a jog lehetővé teszi. Az igazságtalannak vagy méltánytalannak tartott döntések jogi értelemben nem automatikusan rosszak, jogorvoslati eljárás keretében az igazságtalan, de jogszerű döntéseket sem lehet megváltoztatni.

A bírósági döntések ellen tehát nem kötelező jogorvoslattal élni, továbbá a jogorvoslat lehetőségének biztosítása nem jelenti azt, hogy a sérelmesnek tartott határozat a fél számára kedvezően változhat. A felülbírálatot végző bíróság csak a támadott határozat és a meghozatalához vezető eljárás jogszerűségét vizsgálhatja, a jogszerű eljárás és döntés igazságosságát vagy méltányosságát nem. Jogorvoslati eljárás kezdeményezésének azokban az esetekben van értelme, ha a fél álláspontja szerint a bíróság tévesen értelmezett és tévesen alkalmazott egy jogszabályt, döntését nem megfelelően feltárt tényállásra alapította, esetleg bizonyos információkból hibás következtetést vont le, vagy egyéb módon hibázott.

A jogorvoslati lehetőségeket időhúzásra vagy a másik fél költségeinek növelésére nem szabad használni.

Az idézetteknek a tárgyalás kezdete előtt a tárgyalóterem előtti folyosón kell megjelenniük, ahonnan őket a tárgyalóterembe beszólítják. Ha a pontos megjelenésnek a tárgyalás előtt ismert akadálya van, akkor – ha mód van rá – az indokot és a késés várható időtartamát előre kell közölni az idézést kibocsátó bírói tanáccsal, bíróval vagy annak jegyzőjével. Ez postai küldeményként, faxon vagy telefonon történhet attól függően, hogy mennyi idő van hátra a tárgyalásig. A közlés hivatalos módja a postai küldemény, a fax és a telefon csak az idő rövidsége esetén jelzés értékkel elfogadható megoldás. A távolmaradást utólag igazolási kérelemmel lehet kimenteni. Az igazolási kérelmet főszabályként az elmulasztott tárgyalás napjától számított, polgári ügyben 15, büntető ügyben 8 napon belül a beadványokra vonatkozó szabályok szerint lehet előterjeszteni.

A tárgyalóterem előtt úgy kell várakozni, hogy az ne zavarja a tárgyalótermi munkát. Szólítás előtt célszerű előkészíteni azt az érvényes személyazonosító okmányt (személyi igazolványt, útlevelet vagy járművezetői engedélyt), adóigazolványt és lakcímet igazoló hatósági igazolványt, amellyel az idézett személyazonosságát és lakcímét igazolni tudja. A tárgyalóteremben mobiltelefont vagy egyéb elektromos eszközt csak külön engedéllyel szabad használni, ezért ezeket az eszközöket a tárgyalóterembe lépés előtt némítani kell, vagy ki kell kapcsolni.

A tárgyalóterembe főszabályként szólításra szabad belépni, de ha az idézett elkésett vagy idézése a tárgyalás megkezdése utáni időpontra szól, akkor megérkezését a tárgyalóterembe külön szólítás nélkül belépve jelezheti. A hallgatóság tagja a tárgyalásra idézettekkel együtt, a tárgyalás kezdetekor léphet a tárgyalóterembe, a tárgyalás megkezdését követően érkező hallgató a tárgyalóterembe nem léphet be.

A tárgyalóteremben mindenkinek meghatározott helye van. Az ülésrenddel kapcsolatban a bíró útmutatását kell követni.

A tárgyalás általában nyilvános, a bíróság azonban a nyilvánosságot indokolt esetben határozatával kizárhatja. A nyilvános tárgyaláson a hallgatóság tagja lehet minden 18. életévét betöltött személy, a 14. életévét betöltött személy pedig a bíró külön engedélyével vehet részt a tárgyaláson. 14 év alatti személy csak akkor tartózkodhat a tárgyalóteremben, ha az eljárásban részt vesz. A hallgatóság tagjai a tárgyalóteremben nem szólalhatnak fel. A tárgyalás rendjét vagy méltóságát közbeszólással vagy egyéb magatartással megzavaró személyt a bíróság bírsággal sújthatja, vagy a tárgyalóteremből kiutasíthatja.

Hang-, video- vagy képfelvételt a nyilvános tárgyaláson kizárólag az arra jogosultak, a bíró engedélyével készíthetnek.

A tárgyalóteremben ételt vagy italt fogyasztani kizárólag egészségügyi okból, a bíró engedélyével szabad.

A tárgyalás méltóságához a jelenlévők öltözéke is hozzájárul. Ezért kell a tárgyaláson alkalomhoz illő öltözetben megjelenni. Ha a bíró megítélése szerint a jelenlévő öltözéke sérti a tárgyalás méltóságát, őt a tárgyalóteremből kiutasíthatja.

A tárgyaláson a nyilatkozattételnek jogszabályban meghatározott sorrendje van, ezért az arra jogosultat a bíró hívja fel nyilatkozatának a megtételére. A felszólításig közbeszólás nélkül kell a többi résztvevő nyilatkozatát végighallgatni. Annak érdekében, hogy könnyebb legyen egy hosszabb nyilatkozat minden elemére reagálni, célszerű a nyilatkozatot figyelmesen hallgatni és szükség esetén jegyzetelni. Az indokolatlan közbeszólást a bíróság figyelmeztetést követően bírsággal büntetheti csakúgy, mint a személyeskedő, sértő kifejezések használatát. A nyilatkozatnak lényegre törőnek, objektívnek és valósághűnek kell lennie.

Az eljárás résztvevői büntető ügyekben – és a kialakult szokás szerint polgári ügyekben is – a bírósághoz címzett nyilatkozatukat állva teszik meg. Ha valaki egészségügyi okból nem vagy csak jelentős nehézség árán tudja nyilatkozatát állva megtenni, akkor e körülményt közölheti a bírósággal, aki engedélyezheti a nyilatkozat ülve történő megtételét.

Az ítélet rendelkező részét a bíróság állva hirdeti ki, amit a jelenlévők állva kötelesek végighallgatni.

Az ítélet kihirdetése alatt a tárgyalóteremben jelenlévők nem szólalhatnak meg, az ítélet kihirdetését követően pedig az eljárás résztvevői már csak a jogorvoslattal kapcsolatban tehetnek nyilatkozatokat. Az ítélet kihirdetését követően egyéb nyilatkozat figyelembevételére nincs lehetőség.

A panaszokról és közérdekű bejelentésekről törvény, valamint a közérdekű bejelentések és panaszok elintézéséről az OBH elnökének utasítása rendelkezik.

E jogforrások értelmében a panasz olyan kérelem, amely egyéni jog- vagy érdeksérelem megszüntetésére irányul, és elintézése nem tartozik más – így különösen bírósági, közigazgatási – eljárás hatálya alá. A panasz javaslatot is tartalmazhat. A közérdekű bejelentés olyan körülményre hívja fel a figyelmet, amelynek orvoslása vagy megszüntetése a közösség vagy az egész társadalom érdekét szolgálja. A közérdekű bejelentés javaslatot is tartalmazhat.

Panasszal vagy közérdekű bejelentéssel bárki írásban, papír alapon vagy elektronikus úton az ügyben eljárásra jogosult bíróság vagy az OBH elnökéhez fordulhat. A szóbeli közérdekű bejelentést az eljárásra jogosult bíróságnak írásba kell foglalnia, a panasz bíróság általi írásba foglalására nincs lehetőség.

A bíróságon előterjesztett panaszt vagy közérdekű bejelentést tartalmazó beadványt a címzettjének kell megvizsgálnia, és tartalma alapján kell eldöntenie, hogy a beadvány milyen típusú beadványnak minősül, illetve azt kell-e továbbítani másnak, vagy az alapján kell-e intézkedni. A bírósági ügy érdemére vonatkozó beadványt, ha az a címzett saját bíróságának ügyére vonatkozik, akkor az ügyirathoz kell csatolni, ha nem a címzett bíróságának bírósági ügyére vonatkozik, akkor az ügyben eljáró bíróságnak kell megküldeni. Ha a beadvány nem bírósági ügyre vonatkozik, akkor azt az eljárásra jogosult szervnek kell megküldeni. A nem beazonosítható ügyre vonatkozó beadvány bejelentőjét a címzett arról köteles tájékoztatni, hogy a beadványának elbírálására jogosult szervezet nem állapítható meg.

A panaszt és a közérdekű bejelentést – ha törvény eltérően nem rendelkezik – az eljárásra jogosult szervhez történő beérkezésétől számított harminc napon belül kell elbírálni. Ha az elbírálást megalapozó vizsgálat előreláthatólag harminc napnál hosszabb ideig fog tartani, akkor erről a panaszost vagy a közérdekű bejelentőt tájékoztatni kell. A panaszost vagy a közérdekű bejelentőt tájékoztatni kell a vizsgálat eredményéről és a megtett intézkedésekről is. Az írásbeli értesítés akkor mellőzhető, ha a panasz vagy a közérdekű bejelentés elintézéséről a panaszos vagy a közérdekű bejelentő szóban tájékoztatást kapott és a tájékoztatást tudomásul vette.

Ha ugyanaz a panaszos vagy közérdekű bejelentő panaszát vagy közérdekű bejelentését ismételten ugyanazon tartalommal terjeszti elő, vagy ha a panaszos a sérelmezett tevékenységről vagy mulasztásról való tudomásszerzéstől számított hat hónap után terjeszti elő panaszát, akkor a panasz vagy közérdekű bejelentés vizsgálatát az eljárásra jogosult szerv mellőzheti. A sérelmezett tevékenység vagy mulasztás bekövetkeztétől számított egy év elteltével előterjesztett panaszt érdemi vizsgálat nélkül kell elutasítani. Az azonosíthatatlan személy által tett panasz vagy közérdekű bejelentés nem vizsgálható.

A bíróság és az OBH tevékenységét, illetve mulasztását érintő panaszt vagy közérdekű bejelentést a bíróság elnöke, illetve az OBH elnöke vagy a bíróság, illetve az OBH szervezeti és működési szabályzatának rendelkezése szerint eljáró más vezető köteles megvizsgálni és elintézni.

A panaszt mindig az érintett személynél egy szinttel magasabban lévő bírósági vezető vagy arra kijelölt bíró vizsgálhatja meg. Ha a bejelentő a panaszra adott választ nem fogadja el, vagy annak elmaradását kifogásolja, akkor az ezzel kapcsolatos újabb panaszát kérésére az eredeti panasz vizsgálatára jogosulthoz képest eggyel magasabb szinten lévő bírósági vezető vagy arra kijelölt bíró köteles megvizsgálni.

A megalapozott panasz vagy közérdekű bejelentés alapján gondoskodni kell a jogszerű vagy a közérdeknek megfelelő állapot helyreállításáról, illetve az egyébként szükséges intézkedések megtételéről, a feltárt hibák okainak megszüntetéséről, az okozott sérelem orvoslásáról és indokolt esetben a felelősségre vonás kezdeményezéséről.

A panaszost vagy a közérdekű bejelentőt a panasz vagy a közérdekű bejelentés megtétele miatt hátrány csak akkor érheti, ha a panaszos vagy a közérdekű bejelentő rosszhiszeműen, döntő jelentőségű valótlan információt közölt és ezzel bűncselekmény vagy szabálysértés elkövetésére utaló körülmény merül fel, vagy ha alappal valószínűsíthető, hogy a panaszos vagy a közérdekű bejelentő másnak jogellenes kárt vagy egyéb jogsérelmet okozott. Ezekben az esetekben a panaszos vagy a közérdekű bejelentő személyes adatait az eljárás kezdeményezésére, illetve lefolytatására jogosult szervnek vagy személynek vagy kötelező átadni, vagy kérelmére át kell adni. Egyéb esetekben a panaszos vagy a közérdekű bejelentő személyes adatai nem adhatók ki.

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló rendelet határozza meg a bírósági ügykezelés szervezetére és módjára vonatkozó legfontosabb szabályokat, például az ügyfelek számára nyitva álló irodák feladatait, a beadványok előterjesztésének rendjét, a tárgyalási jegyzékre vonatkozó szabályokat, a bírósági ügycsoportokat, a soron kívüli eljárás elrendelésének szabályait, a bírósági iratok kézbesítésének szabályait, valamint az ügyek befejezésének érdemi és ügyviteli módjait.

A bíróságokon a beadványok átvételét, az ügyfelek tájékoztatását, a kezelt iratok vonatkozásában az iratbetekintés lebonyolítását és az iratmásolatok kiadását a kezelő-, tájékoztatási vagy ügyfélszolgálati iroda, a levéltári őrzés előtt a bírósági és közjegyzői iratok őrzését, az őrzött iratok vonatkozásában az iratbetekintés lebonyolítását és az iratmásolatok kiadását az irattár, a szóban előadott nyilatkozatok nyomtatványon vagy jegyzőkönyvben történő rögzítését pedig az ügyfélsegítő végzi. E szervezeti egységek félfogadási rendjét a bíróság elnöke határozza meg és a félfogadási rendet a bíróság épületében vagy a bíróság honlapján közzé kell tenni.

A beadványokat félfogadási időben a kezelő vagy tájékoztatási irodákban lehet átadni vagy félfogadási időn túl hivatali időben a bíróság bejáratánál elhelyezett zárt gyűjtőszekrényben lehet elhelyezni. A beadvány előterjesztésekor az iroda a beadványt és mellékleteit érkeztető bélyegzővel látja el, melyen fel kell tüntetnie a bíróság megnevezését, az érkezés dátumát, a mellékletek számát, az illeték összegét és – ha már ismert – a bírósági ügyszámot is. A beadvány személyes benyújtásakor az iroda ügyintézője a beadvány nyilvánvaló hiányosságára felhívhatja az ügyfél figyelmét. Az átvett beadványokat be kell vezetni a lajstromba.

Az iratbetekintés megkezdése előtt az iroda köteles az ügyfél személyazonosságát és az üggyel való érintettségét ellenőrizni, mert iratbetekintés csak az eljárások jogszabályban meghatározott résztvevőinek, a jogszabályban meghatározott iratok vagy iratrészek vonatkozásában biztosítható. Ugyanez vonatkozik az ügyekről szóló felvilágosításra is, melyet szintén az irodák biztosítanak. Annak, aki nem az érintett eljárás résztvevője, a bíróság elnöke adhat engedélyt az iratok megismerésére a kérelmező jogi érdekének vizsgálatát követően. A Bírósági Elektronikus Tájékoztatási és Figyelmeztetési Rendszer a jogi képviselőknek és a védőknek biztosít hatékony lehetőséget az iratok érkezéséről való gyors tudomásszerzésre. A rendszer használatához regisztráció szükséges. Az iratmásolatokat az irodavezetőnél kell megrendelni. Az iratmásolat kiadásának időpontját szintén az irodavezető határozza meg.

A tárgyalási napra kitűzött ügyekről tanácsonként (bíránként, titkáronként) tárgyalási jegyzéket kell készíteni, melyen meg kell jelölni a kitűzött ügyek sorszámát, a bírósági ügyszámot, az ügy tárgyát, a tárgyalás időpontját, az esetleges ügyészségi ügyszámot és a peres felek, illetőleg a terhelt vagy eljárás alá vont személy nevét. Több felperes, alperes vagy terhelt, feljelentő, eljárás alá vont személy esetén elegendő az első helyen megnevezett nevét és társainak számát feltüntetni. A büntető tanács tárgyalási jegyzékén azt is fel kell tüntetni, hogy a tanács a kitűzött ügyben tárgyalást vagy nyilvános ülést tart-e. A tárgyalási jegyzék egy példányát a tárgyalások megkezdése előtt a tárgyalóterem ajtaja mellé vagy ajtajára kell kifüggeszteni.

A bírósági ügyeket az eljárásokban alkalmazandó anyagi és eljárásjogi szabályok alapján ügyszakokba, az ügyszakokon belül pedig ügycsoportokba kell sorolni. Ügyszak például a büntető, szabálysértési, polgári, munkaügyi, közigazgatási ügyszak, melyeken belül például a peres, a peren kívüli, a fellebbezett, stb. ügyek csoportját lehet megkülönböztetni. Az ügyszakok és ügycsoportok szerinti besorolásnak az ügyek osztályozása és szétosztása érdekében van jelentősége. Az ügyelosztás azt határozza meg, hogy az adott ügyet melyik tanács, bíró, bírósági titkár vagy bírósági ügyintéző intézi. Az ügyelosztásnak számos szempontja közül leggyakoribb az ügy tárgya szerinti szakosodás vagy az érkezési sorrend. A jelentős leterheltséggel működő bíróságokon az automatikus ügyelosztás is bevett gyakorlat. A bíróság elnöke, illetve az ügyelosztásra jogosult más bírósági vezető az ügy intézésével másik tanácsot (bírót) is megbízhat az egyenletes munkateher biztosítása vagy az ügyhátralék feldolgozása érdekében.

Az ügyek besorolása határozza meg a bírósági ügyszámot is, hiszen a bírósági ügyszámból következtetni lehet arra, hogy az adott ügy melyik ügyszakba és melyik ügycsoportba lett besorolva. A bírósági ügyszám az eljáró tanács (bíró, bírósági titkár, stb.) számából és betűjeléből, az ügy sorszámából és az ügy érkezésének évszámából áll. Az eljáró tanács száma és betűjele az ügyelosztási rendben megtalálható. A tanács betűjele utal az ügyszakra és az ügycsoportra. Az ügy sorszáma évenként meghatározott sorszámtól újraindul. A sorszámból szintén lehet következtetni az ügyszakra.

A soronkívüliség az ügynek a rendes ügymenetből történő kivételét jelenti. A soron kívül intézendő ügyben – ha jogszabály eltérően nem rendelkezik – minden intézkedést haladéktalanul kell megtenni. A jogszabályon alapuló soron kívüli ügyintézés a bírósági eljárás egész tartamára irányadó. A bíróság elnöke által elrendelt soron kívüli ügyintézés pedig az adott bíróság előtti eljárás tartamára vonatkozik azzal, hogy az eljárás jogerős befejezését megelőzően elrendelt soronkívüliség a jogerőt követő eljárásra nem terjed ki. A bíróság elnöke kérelem nélkül hivatalból akkor rendelheti el egy ügy soron kívüli intézését, ha ahhoz kiemelkedően fontos társadalmi, igazságügyi, illetve közérdek fűződik; ha az ügy tárgya az állampolgárok széles körét érintő kérdés; vagy ha a gyermekek jogait, illetve kiskorú ügyfél fontos érdekét érinti az ügy. Soronkívüliség iránti kérelmet az ügyfél is előterjeszthet, melyről a bíróság elnöke például a kérelmező személyi körülményei, az ügy tárgya és jellege, vagy a bíróság működésében felmerült objektív ok figyelembevételével dönt.

A papír alapú bírósági iratokat általában posta útján, külön szabályok szerint, a fogvatartott személy részére pedig a fogvatartást foganatosító szerv parancsnoka útján kell kézbesíteni. A bíróság azokat az iratokat, melyek átvételéhez joghatály fűződik, vagy melyek átvételének igazolására szükség van, tértivevénnyel postázza. A címzett a neki szóló iratot – személyazonosságának igazolása és az átvétel tényének elismerése után – a bíróságon is átveheti.

A bírósági ügyek befejezésének két típusa van: az egyik az érdemi, a másik a nem érdemi befejezés. A befejezés típusának két szempontból van jelentősége. Az egyik szempont, hogy az ügy érdemi befejezése esetén a bíróság az ügy tárgyában véglegesen dönt, mely döntés jogerőre emelkedése (véglegessé válása) után azonos felek között, azonos tényállás alapján, azonos jog iránt új eljárás nem indítható, szemben az ügy nem érdemi befejezésével, melyet követően a befejezett eljárás általában folytatódhat vagy újraindítható. A másik szempont szerint, ha a bírósági ügy nem érdemi befejezését követően folytatódik vagy újraindul, akkor új ügyszáma lesz függetlenül attól, hogy az új ügyiratszámon folytatódó eljárást előzményével együtt kell kezelni. A bírósági ügy nem érdemi (ügyviteli) befejezését jelenti például a keresetlevél visszautasítása, az eljárás felfüggesztése, szünetelése, félbeszakadása vagy megszüntetése, az ügyek egyesítése, az ügy áttétele, ha magánvádas büntetőügyben az elkövető felkutatása érdekében a bíróság nyomozást rendel el, vagy ha a bíróság a keresetlevelet az elsőfokú közigazgatási hatósághoz küldi vissza.

Az elektronikus kapcsolattartás és a speciális ügyszakok ügyvitelére további speciális szabályok vonatkoznak.

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvény alapelvi szinten fogalmazza meg, hogy a bírák függetlenek, a jogszabályok alapján meggyőződésüknek megfelelően döntenek, továbbá az ítélkezési tevékenységükkel összefüggésben nem befolyásolhatók és nem utasíthatók. Szintén alapelv, hogy a bíróság határozata mindenkire kötelező, a bíróság előtt mindenki egyenlő és senki nem vonható el törvényes bírájától, aki a hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bíróságon működő, előre megállapított ügyelosztási rend alapján kijelölt bíró. Főszabály a tárgyalások nyilvánossága és az, hogy a bírósági döntések ellen jogorvoslatnak van helye, mely két alapelvi szintű jogosultság korlátozható.

A törvény rögzíti a bírósági szervezet felépítését és az egyes bírósági szinten működő bíróságok feladatait. A bírósági szervezet legfelső szintjén a Kúria áll, alatta az ítélőtáblák, majd a törvényszékek helyezkednek el, végül a bírósági szervezet alsó szintjén a járásbíróságok (kerületi bíróságok), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok helyezkednek el. A Kúria elbírálja – törvényben meghatározott ügyekben – a törvényszék, továbbá az ítélőtábla határozata ellen előterjesztett jogorvoslati kérelmet, elbírálja a felülvizsgálati kérelmet, a bíróságokra kötelező jogegységi határozatot hoz, joggyakorlat-elemzést folytat a jogerősen befejezett ügyekben, ennek keretében feltárja és vizsgálja a bíróságok ítélkezési gyakorlatát, elvi bírósági határozatokat és elvi bírósági döntéseket tesz közzé, dönt az önkormányzati rendelet más jogszabályba ütközéséről és megsemmisítéséről, továbbá dönt a helyi önkormányzat törvényen alapuló jogalkotási kötelezettsége elmulasztásának megállapításáról. A Kúria jogi személy. Az ítélőtáblák másodfokon döntenek a törvényszékek elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben és harmadfokon a törvényben meghatározott ügyekben. Az ítélőtáblák jogi személyek. A törvényszékek másodfokon döntenek a járásbíróságok hatáskörébe tartozó ügyekben és első fokon járnak el a hatáskörükbe tartozó ügyekben. A törvényszékek jogi személyek. A járásbíróságok (kerületi bíróságok), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok első fokon járnak el a hatáskörükbe tartozó ügyekben. A járásbíróságok (kerületi bíróságok), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróságok nem jogi személyek.

A törvény szabályozza a bírósági szervezet egységes ítélkezési gyakorlat kialakítása érdekében kötelező feladatait, valamint e feladatok teljesítésének szervezeti kereteit (például jogegységi tanácsok) és megnyilvánulási formáit (például jogegységi határozat, elvi döntés).

A bírósági szervezet központi igazgatását az Országos Bírósági Hivatal (OBH) elnöke és elnökhelyettesei, valamint az Országos Bírósági Hivatal (ami önállóan gazdálkodó központi költségvetési szerv, tehát jogi személy) látja el. A bíróságok központi igazgatásának felügyeletét az Országos Bírói Tanács (OBT) végzi.

A törvény értelmében bírósági vezetőnek a Kúria, az ítélőtábla, a törvényszék, a járásbíróság (kerületi bíróság), valamint a közigazgatási és munkaügyi bíróság elnöke és elnökhelyettese, a kollégiumvezető és a kollégiumvezető-helyettes, a csoportvezető és a csoportvezető-helyettes, valamint a tanácselnök minősül. A bírósági vezető vezeti a bíróságot, illetve a bírósági szervezeti egységet, továbbá a bírósági vezető felel a bíróság, illetve a bírósági szervezeti egység jogszabályoknak, az OBH elnöke által kiadott szabályzatoknak és határozatoknak megfelelő hatékony működéséért.

A bíróságok igazgatásában bírói testületként a Kúria teljes ülése, az ítélőtábla, a törvényszék összbírói értekezlete, a kollégium, a közigazgatási és munkaügyi regionális kollégium, valamint a Kúria, az ítélőtábla és a törvényszék bírói tanácsa közreműködőként vesz részt.

A bíróságokon bírák, bírósági titkárok, bírósági ügyintézők, bírósági fogalmazók, tisztviselők, írnokok és fizikai alkalmazottak végeznek munkát. A bírósággal a bírák bírói jogviszonyban vannak, a többi dolgozó igazságügyi szolgálati jogviszonyban van. A munkáltatói jogokat a Kúria, az ítélőtáblák és a törvényszékek elnökei látják el.

A bírósági épület közönség és ügyfélforgalom számára nyitva álló helyiségeibe és a tárgyalóterembe a bírósági ügyintézés és a nyilvános tárgyaláson történő részvétel céljából bárki beléphet, ha olyan magatartást tanúsít, amely tiszteletben tartja az igazságszolgáltatás méltóságát, nem zavarja meg a bíróság működését és megfelel az épület használatának rendjére vonatkozó előírásoknak. A bírósági épület rendjéért a bíróság elnöke felel, aki a jogszabályokkal összhangban, az OBH elnöke által meghatározott keretek között, a bíróság honlapján közzétett szabályzatban köteles meghatározni az épület közönség és ügyfélforgalom számára nyitva álló részeit és azok használatának rendjét.

A bíróság épületébe, kivéve, ha eljárási cselekmény lefolytatásához az szükséges, lőfegyverrel, lőszerrel, robbanóanyaggal, robbantószerrel, illetve a közbiztonságra különösen veszélyes vagy rendbontásra alkalmas eszközzel – a rendvédelmi feladatokat ellátó szerv hivatásos állományú, szolgálati feladatot ellátó tagjain kívül – senki nem léphet be. Ennek ellenőrzésére a bíróság elnöke, valamint az általa az épület rendjének biztosításával megbízott szervezet vagy személy jogosult.

A bírák jogállásáról és javadalmazásáról szóló törvény alapelvként fogalmazza meg a bíró ítélkezési tevékenységére vonatkozó függetlenségét. Kimondja, hogy a bírót az országgyűlési képviselővel azonos mentelmi jog illeti meg.

A törvény szabályozza a bírói kinevezés feltételeit és módját is. Eszerint a bírót a köztársasági elnök nevezi ki. A kinevezés feltételei egyebek mellett az egyetemi jogi végzettség és szakvizsga letétele, vagyonnyilatkozat tétele, a törvényben megszabott joggyakorlat megléte, valamint annak pályaalkalmassági vizsgálat keretében történő megállapítása, hogy a pályázó a bírói hivatás gyakorlására alkalmas. A kizárási okok között szerepel a büntetett előélet és a foglalkozástól eltiltás hatálya. A bírói állás pályázat útján tölthető be, mely pályázat kiírására az OBH elnöke jogosult. A bírói kinevezés első alkalommal 3 évre, egyéb esetekben határozatlan időre szól.

A bíróra osztott ügyek mennyiségét úgy kell meghatározni, hogy az lehetővé tegye az eljárási és ügyviteli szabályok megtartását, továbbá az arányos munkateher elosztást. A bíró kötelezettsége, hogy a hivatását esküjéhez hűen gyakorolja és minden ügyben befolyástól mentesen, részrehajlás nélkül járjon el. A bíró köteles a döntésének befolyásolására irányuló minden kísérletről a bíróság elnökét tájékoztatni. A bíró eljárása során köteles az ügyféllel szemben tisztességes és pártatlan magatartást tanúsítani, továbbá köteles a tisztségéhez méltó, kifogástalan magatartást tanúsítani és tartózkodni minden olyan megnyilvánulástól, amely a bíróságba vetett bizalmat vagy a bíróság tekintélyét csorbítaná. A bírót titoktartási kötelezettség és vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettség terheli.

A bírák nem lehetnek tagjai pártnak és nem folytathatnak politikai tevékenységet. A bírói tisztség mellett – a tudományos, az oktatói, a művészi, edzői, versenybírói, lektori tevékenység kivételével – más kereső tevékenység nem folytatható. A bíró engedélyezett más kereső tevékenysége a bíró függetlenségét és pártatlanságát nem veszélyeztetheti. A bíró ugyancsak nem lehet gazdasági társaság, szövetkezet vezető tisztségviselője, vagy személyes közreműködésre kötelezett tagja sem.

A bíró szolgálati jogviszonya megszűnik – egyebek mellett – a bíró halálával vagy felmentésével. Ha a bíró szolgálati jogviszonyáról lemond, tisztségének ellátására egészségügyi okból alkalmatlanná vált, ha vele szemben jogerős szabadságvesztés, közérdekű munka, elzárás büntetést szabtak ki, kényszergyógykezelését rendelték el, vagy a vagyonnyilatkozat-tételi kötelezettségét szándékosan elmulasztotta, illetve abban lényeges adatot és tényt valótlanul közölt, a bírót fel kell menteni. A bíró tisztségéről bármikor lemondhat. A bírák fegyelmi felelősségét a szolgálati bíróság állapíthatja meg, melyre vonatkozó szabályokat és a fegyelmi eljárás rendjét a törvény szabályozza.

A bíró illetménye alapilletményből és pótlékból tevődik össze. Az alapilletmény a szolgálati idő fizetési fokozatonként megállapított szorzatával nő. A bírói illetményalapot évenként a központi költségvetésről szóló törvény határozza meg, vagyis a bírák illetménye mindig jogszabályon alapul.

• Gyakran ismételt praktikus kérdések
• Tájékoztató a bírósági közvetítés intézményéről
• Tájékoztató a tanúgondozás intézményéről
• Tájékoztató a pártfogó ügyvédi képviselet igénybevételének feltételeiről
• Bírósági illetékesség-kereső

• a Budai Központi Kerületi Bíróság (BKKB) illetékességi területe: Budapest I., XI., XII., és XXII. kerülete
• a Budapest II. és III. Kerületi Bíróság (Óbudai Bíróság) illetékességi területe: Budapest II. és III. kerülete
• a Budapesti IV. és XV. Kerületi Bíróság (Újpesti Bíróság) illetékességi területe: Budapest IV. és XV. kerülete
• a Budapesti XVIII. és XIX. Kerületi Bíróság (Kispesti Bíróság) illetékességi területe: Budapest XVIII. és XIX. kerülete
• a Budapesti XX., XXI. és XXIII. Kerületi Bíróság (Csepeli Bíróság) illetékességi területe: Budapest XX., XXI. és XXIII. kerülete
• a Pesti Központi Kerületi Bíróság (PKKB) illetékességi területe: Budapest V., VI., VII. VIII., IX., X., XIII., XIV., XVI. és XVII. kerülete