VI. A közvetítői eljárásról

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelem előterjesztése:

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet a peres vagy nemperes eljárás felei postai küldeményként a Fővárosi Törvényszék címére (1055 Budapest, Markó utca 27.) juttathatják el, vagy személyesen a Polgári Elsőfokú Kezelőirodában (földszint 23.) adhatják be.

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelem nyomtatványa:

A kérelem nyomtatvány ide kattintva tölthető le.

Mediációs ügyelet:

A bírósági közvetítői eljárásról általános tájékoztatást a Fővárosi Törvényszék Információs Szolgálata ad a mediációs ügyelet keretében, félfogadási időben. Félfogadási idő munkanapokon 8:15-től 14:00-ig van. A mediációs ügyeletet személyesen a Fővárosi Törvényszék épületében (1055 Budapest, Markó utca 27.) a földszint 37. számú helyiségben, vagy telefonon a 06-30-98-38-062 hívószámon lehet igénybe venni.

1. Mi az a közvetítői, más néven mediációs eljárás?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény (Kvtv.) 2. §-a szerint a közvetítés (mediáció) egy olyan sajátos permegelőző, vagy bírósági, illetve hatósági eljárás befejezését elősegítő, egyeztető, konfliktuskezelő, vitarendező eljárás, amelynek célja a vitában érdekelt felek kölcsönös megegyezése alapján a vitában nem érintett harmadik személy (közvetítő) bevonása mellett a felek közötti vita rendezésének megoldását tartalmazó írásbeli megállapodás létrehozása.

A bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 75/A. §-a szerint a bírósági közvetítői ügy a bírósági közvetítés iránti kérelemben megjelölt peres vagy nemperes bírósági eljárás (alapügy) alatt a bírósági közvetítő által lefolytatott - lajtromozás szempontjából polgári nemperes ügycsoportba tartozó - bírósági közvetítői eljárás.

E jogszabályi meghatározások értelmében tehát a közvetítői eljárás az igényérvényesítés hivatalos útja helyett vagy azzal párhuzamosan igénybe vehető olyan alternatív vitarendezési lehetőség, melyben nem egy harmadik, kívülálló személy dönt a felek vitájában, hanem a harmadik, kívülálló személy segítségével maguk a felek kísérlik meg vitájuk rendezését.

2. Melyek a közvetítői eljárás legfőbb alapelvei és sajátosságai?

A közvetítői eljárás alapelvei az önkéntesség, a titoktartás, a semlegesség és pártatlanság, valamint a jövőorientáltság alapelve. A közvetítés folyamata a felek és a közvetítő közti bizalomra épül, továbbá a folyamat jellemzője a közvetlenség, valamint a tisztességes viselkedés és az egyensúly megtartásának követelménye.

A felek közvetítői eljárást szabad akaratukból, avagy a gyámhatóság vagy a bíróság kötelezésére kezdeményezhetnek. A közvetítésben való részvétel azonban akkor is önkéntes, ha az eljárás kötelezésre indul. A közvetítésben való részvétel önkéntessége azt jelenti, hogy a közvetítés folyamatában a felek mindig szabad akaratukon alapuló döntésük miatt vehetnek részt, ezért a közvetítés folyamatát bármelyik fél bármikor, indokolás nélkül lezárhatja. A közvetítői eljárás befejezésének akkor sincs a felekre nézve hátrányos eljárási következménye, ha a közvetítői eljárás kötelezés miatt indult.

A közvetítői eljárás olyan zárt eljárás, melyről jegyzőkönyv, illetve hangfelvétel nem készül, az esetleges feljegyzés is csak az ügy iratanyagával együtt őrizhető, a bírósági közvetítői eljárások esetében a többi bírósági ügy iratától elkülönítve. A közvetítőt szigorú titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tény, adat és körülmény vonatkozásában, melyet közvetítői tevékenységével összefüggésben ismer meg. A közvetítő a közvetítéssel összefüggő tényre, adatra, illetve körülményre tanúként nem hallgatható ki. A felek a közvetítés folyamatában elhangzottak megőrzése érdekében titoktartási megállapodást köthetnek. A közvetítés eredményességét segíti, hogy a felek jogvitájukban nem hivatkozhatnak egymás olyan joglemondó vagy elismerő nyilatkozatára, melyet a közvetítés folyamatában, a megállapodás megkötése érdekében tettek.

A közvetítő a felek konfliktusának nem részese. A közvetítő úgy köteles a feleket támogatni, hogy nyilatkozataikat, kéréseiket, javaslataikat, illetve megoldásukat nem minősíti, nem foglal állást a hallottakkal kapcsolatban, vagyis semleges marad. A közvetítő mindkét felet köteles segíteni figyelve arra, hogy a köztük lévő egyensúly megmaradjon, vagy a közvetítés folyamatában létrejöjjön. A közvetítő pártatlansága e követelménynek való megfelelést jelenti vagyis azt, hogy a közvetítő nem állhat egyik vagy másik fél mellé, de a hátrányban lévő felet az egyensúly helyreállítása vagy megteremtése érdekében támogathatja.

A közvetítés nem pszichológiai- vagy párterápia, ezért nem a múltat és a múltban történt eseményekért való felelősséget kutatja, kezeli. A közvetítés a múlt eseményeinek hatására kialakult állapotból kiindulva olyan megoldás megtalálásában segíti a feleket, amely a jövőre nézve rendezheti kapcsolatukat, szűntetheti meg konfliktusukat. A közvetítés tehát jövőorientált és nem a múltról szól.

A közvetítés olyan közvetlen eljárás, melynek hangulatát, témáját, időkereteit, stb. fő szabály szerint, az észszerűség keretei között a felek határozzák meg. A felek és a közvetítő egyenrangúak, az eljárás beszélgetésükre alapul. A közvetítés folyamatában egymás tiszteletének érvényesülnie kell. Az agresszív légkör, az elnyomó kommunikáció kizárja, hogy a felek szabad akaratukon nyugvó megállapodást köthessenek.

ezen alapelvek és sajátosságok a felek és a közvetítő közti bizalmi légkör megteremtését, továbbá a folyamat eredményességét szolgálják.

3. Milyen típusú közvetítői eljárások különböztethetők meg?

A közvetítői eljárásnak célját és jellegét tekintve több típusa van (transzformatív, evaluatív, facilitatív és narratív), de az eljárás kezdeményezésének motívuma és az eljárás keretei szempontjából az önkéntesen és kötelezésre kezdeményezett, valamint a bírósági és a bíróságtól független (másnéven piaci) közvetítői eljárást érdemes csak megkülönböztetni.

Minden közvetítői eljárást a vitában érintett felek bármelyike önállóan kezdeményezheti, vagy a felek közösen kezdeményezhetik, azonban maga a közvetítés csak a felek közös kérelmére folytatható le, az eljárásban a konfliktuson kívül álló, semleges közvetítő segít a feleknek a vitájuk rendezéséhez vezető megállapodás kialakításában, továbbá minden közvetítői eljárásban érvényesülnek a közvetítés alapelvei és sajátosságai.

Az önkéntesen kezdeményezett közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelem előterjesztésére a vitában érintett feleket semmilyen határozat vagy jogszabály nem kötelezi. Ezzel szemben a kötelezéssel indult („kötelező”) közvetítői eljárás lefolytatása iránti közös kérelem előterjesztésére bírósági vagy gyámhatósági határozat kötelezi a feleket az alapügy egyidejű felfüggesztése mellett. Fontos, hogy a közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmüket a közvetítői eljárásra kötelezés esetén is a feleknek kell előterjeszteniük; ennek elmaradása számukra hátrányos következményekkel járhat.

A bírósági közvetítői eljárásban bírósági közvetítő jár el, az eljárás lefolytatása iránti kérelmet a peres vagy nemperes bírósági eljárás (alapügy) felei, az alapügy folyamatban léte alatt, a bírósági közvetítési feladatokat ellátó bíróságnál (vagyis valamelyik törvényszéken) terjeszthetik elő, továbbá a bírósági közvetítői eljárás a felek számára illeték- és díjmentes. Ezzel szemben a bíróságoktól független (más néven piaci) közvetítői eljárásban a közvetítői névjegyzékbe felvett (az Igazságügyi Minisztérium vezeti) közvetítő jár el, az eljárás lefolytatása iránti kérelmet hatósági vagy bírósági eljárás hiányában is, a közvetítőnél terjeszthetik elő a felek, továbbá közvetítő segítségéért a felek és a közvetítő között létrejött megállapodás szerint díj illeti meg.

Mind az önkéntes bírósági, mind pedig az önkéntes bíróságtól független közvetítői eljárást a vitában érintett felek bármelyike önállóan, de valamennyi fél együttesen is kezdeményezheti. A kötelező közvetítői eljárást valamennyi kötelezett félnek együtt kell kezdeményeznie, azonban vannak olyan elmélyült konfliktusok, melyekben a felek még erre sem képesek és a kötelezésnek egymástól függetlenül tesznek eleget. Ez a megoldás a bírósági közvetítés esetében az ügyek többszöröződéséhez és ügyviteli problémákhoz vezethet. Ha az eljárást a vitában érintett felek közül nem mindenki együttesen kezdeményezi, akkor a közvetítő feladata a vitában érintett és a kezdeményezésben megjelölt valamennyi fél bevonásának megkísérlése. Ha a bevonásra tett kísérlet eredményes, akkor a közvetítés valamennyi fél részvételével megindulhat, ha a kísérlet eredménytelen, akkor a közvetítés nem indulhat meg. Ennek csak a kötelező közvetítői eljárásban van a kötelezést megszegő fél számára hátrányos következménye.

4. Melyek a kötelező közvetítői eljárás önkéntes eljárástól eltérő szabályai?

az önkéntes és kötelező, továbbá a bírósági és a bíróságtól független közvetítői eljárás lényegét és célját tekintve nem, lefolytatását tekintve alig különbözik egymástól.

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 4:172. §-a értelmében A bíróság indokolt esetben kötelezheti a szülőket, hogy a szülői felügyelet megfelelő gyakorlása és az ehhez szükséges együttműködésük biztosítása érdekében - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást - közvetítői eljárást vegyenek igénybe. A Ptk. 4:177. §-a értelmében pedig a gyámhatóság, kérelemre vagy a gyermek érdekében hivatalból, a szülői felügyeletet gyakorló szülő és a gyermekétől különélő szülő közötti megfelelő együttműködés kialakítása, a különélő szülő jogainak biztosítása - ideértve a különélő szülő és a gyermek közötti kapcsolattartást -érdekében a szülők számára közvetítői eljárás igénybevételét rendelheti el.

az idézett rendelkezések értelmében hozott kötelezés hatására kezdeményezett közvetítői eljárás a kötelező közvetítői eljárás. A kötelező közvetítői eljárásban a felek kötelezése mindössze arra terjed, hogy kérjék közösen a közvetítői eljárás megindítását és vegyenek részt az első közvetítői megbeszélésen. Tekintettel azonban arra, hogy a közvetítői eljárás célja a felek szabad akaratából megkötött és a felek belső meggyőződésének megfelelő megállapodás létrehozatala, a szabad akarat és a belső meggyőződés pedig fogalmilag ellentétes a kötelezéssel, a kötelezés a közvetítésben való részvételre már nem terjed ki. Annak tehát, ha a felek az első közvetítői megbeszélésen részt vesznek, de bármelyikük döntése szerint a közvetítés megindításához szükséges közös nyilatkozatot nem tesznek, nincs a felekre nézve hátrányos eljárási következménye.

A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 124. §-a értelmében ha a bíróság kötelező közvetítői eljárás igénybevételére kötelezi a feleket, akkor a peres eljárást felfüggeszti. A közvetítői eljárás igénybevételére kötelező végzés másolatát a közvetítőhöz intézendő felkéréshez vagy a bírósági közvetítés lefolytatása iránti kérelemhez csatolni kell. A kötelező közvetítői eljárás megindítása érdekében felfüggesztett peres eljárást akkor kell folytatni, ha bármelyik fél igazolja, hogy a közvetítői eljárás befejeződött vagy az első közvetítői megbeszélésen részt vett, de a közvetítői eljárás nem indult meg, avagy a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező határozat közlésétől számított két hónap telt el anélkül, hogy a felek valamelyik igazolást becsatolták volna. Ha a közvetítői eljárás igénybevételére kötelező bírósági határozat közlésétől számított két hónapon belül a megindított közvetítői eljárás várhatóan nem fejezhető be és a felek ennek tényét legkésőbb a határidő lejárta előtt nyolc nappal a bíróságnak közösen bejelentik, a peres eljárás mindaddig nem folytatható, amíg a közvetítői eljárás be nem fejeződik. A feleknek a bejelentésükkel egyidejűleg igazolniuk kell, hogy a közvetítői eljárás folyamatban van.

A Pp. 86. §-a értelmében ha a fél igazolja, hogy a kötelező közvetítői eljárást elrendelő végzés szerint közvetítő felkérését kezdeményezte vagy az első közvetítői megbeszélésen megjelent és a közvetítő felkérése vagy a közvetítői eljárás megindítása az ellenfél önhibából eredő mulasztása miatt hiúsult meg, akkor e fél perköltségét az ellenfél téríti meg. Az önhiba hiányát a mulasztó félnek kell valószínűsítenie. Ha a kötelező közvetítői eljárásban olyan megállapodás jön létre, amely a jogszabályoknak megfelel, de a fél a perben mégsem köt egyezséget, akkor az ellenfél perköltségének a közvetítői eljárásban felmerült részét a per eredményére tekintet nélkül e fél köteles megtéríteni.

Azt, hogy a kötelezésnek eleget tettek, illetve azt, hogy a kötelező közvetítői eljárás folyamatban van vagy befejeződött, a felek a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38/H. §-a értelmében a közvetítő által kiállított igazolással bizonyíthatják. A közvetítő az első közvetítői megbeszélésen ugyanis igazolást ad a feleknek arról, hogy a közvetítői eljárás már megindult, de még nem fejeződött be, vagy arról, hogy az első közvetítői megbeszélésen részt vettek, avagy a félnek arról, hogy a fél jelezte a közvetítői eljárás igénybevételére vonatkozó kötelezettségét, és az első közvetítői megbeszélés nem az ő közvetítővel való együttműködésének hiánya miatt maradt el. Az igazolást a feleknek vagy valamelyik félnek kell az alapügyben eljáró bírósághoz vagy gyámhatósághoz eljuttatnia.

5. Melyek a bírósági közvetítés bíróságtól független közvetítéstől eltérő szabályai?

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet bírósági közvetítői ügy kezdőirataként a bírósági közvetítési feladatokat ellátó bíróságon, minden megyében a törvényszéken (Budapesten a Fővárosi Törvényszéken) kell lajstromozni. A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet a törvényszékek (Budapesten a Fővárosi Törvényszék) Polgári Elsőfokú Kezelőirodájában lehet benyújtani, vagy a törvényszék címére postai úton eljuttatni. A nem megfelelő helyen, hanem például kerületi vagy járásbíróságon, avagy tárgyaláson előterjesztett kérelmeket a törvényszék Polgári Elsőfokú Kezelőirodájához az a bíróság továbbítja, amelyiken a kérelmet előterjesztették.

A bírósági közvetítői ügyben és eljárásban olyan bíró, bírósági titkár vagy rendelkezési állományba helyezett bíró járhat el bírósági közvetítőként, , aki a szükséges képesítés megszerzését követően bírósági közvetítői kijelölést kapott.

A bírósági közvetítői eljárást a bírósági közvetítő rendszerint a bíróság közvetítés céljából berendezett vagy más alkalmas helyiségében, hivatali időben, a bíróság fő feladatához igazodva folytatja le. Utóbbi azt jelenti, hogy bírósági közvetítői eljárás keretében közvetítői megbeszélést vagy közvetítői ülést 8 és 16 óra között lehet tartani, továbbá a megbeszélés és ülések időpontját a bírósági közvetítő határozza meg a bíróság működéséhez igazodva. Amennyiben a feleknek a bírósági közvetítő által velük közölt időpont nem felel meg, úgy akadályoztatásukat előre jelezhetik, vagy távolmaradásukat utólag kimenthetik, azonban a bírósági közvetítő a felek időbeosztásához csak szűkebb keretek között tud alkalmazkodni. Ha a feleknek a bírósági közvetítő által adott újabb időpontok sem felelnek meg, ezért a közvetítői eljárást a bírósági közvetítő nem tudja az eljárás szabályai és célja szerint lefolytatni, akkor a felek kénytelenek lesznek bíróságtól független közvetítői eljárást kezdeményezni a tágabb időkeretek érdekében.

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránt a peres vagy nemperes eljárás feleinek bármelyike önállóan is terjeszthet elő kérelmet. Egyoldalú kérelem előterjesztése esetén a bírósági közvetítő kísérli meg a többi fél csatlakozási nyilatkozatának beszerzését, és ha ez sikerül, akkor tűzi ki az első közvetítői megbeszélés időpontját. A közvetítés azonban ebben az esetben is csak a felek közös nyilatkozata alapján indulhat meg.

A bírósági közvetítés a felek számára illeték és költségmentes, azonban saját költségeiket - eltérő megállapodásuk hiányában - a felek maguk kötelesek viselni. A közvetítői eljárás költségei az alapperben fő szabály szerint felszámíthatók.

A bíróságtól független közvetítői eljárásban az Igazságügyi Minisztérium nyilvántartásában szereplő közvetítő járhat el. Az eljárás felkéréssel indul, melyet a vitában érintett egyik fél önállóan, vagy a felek közösen intézhetnek az általuk választott közvetítőhöz. A közvetítői eljárás valamennyi paraméterét a felek és a közvetítő határozza meg és megállapodásban rögzít. A közvetítői eljárás a jogszabályi és szakmai szabályok megtartásával, ezen megállapodás keretei között zajlik.

6. Hogy lehet közvetítői eljárást kezdeményezni, mit tartalmazzon a kérelem?

A bíróságtól független közvetítői eljárást a vitában érintett felek bármelyike , az általa választott, az Igazságügyi Minisztérium által nyilvántartott, bármelyik közvetítőhöz intézett felkéréssel kezdeményezheti. A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 23. §-a szerint a felkérésnek tartalmaznia kell a felek nevét, elnevezését, lakhelyét vagy székhelyét, tartózkodási helyét, a közvetítésre felkért természetes személy nevét vagy a jogi személy megnevezését, ha a felet meghatalmazott képviseli vagy támogató segíti, akkor annak nevét és címét, a vita tárgyát, és a felek által az eljárás során használni kívánt idegen nyelvet. A felkérésben a feleknek nyilatkozniuk kell arról, hogy közös megegyezésük alapján a közöttük fennálló vitás ügy megoldását közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni. Amennyiben a közvetítő a felkérést elfogadja, úgy erről az első közvetítői megbeszélés időpontjának kitűzésével egyidejűleg értesíti a feleket. Egyoldalú felkérés esetén az első közvetítői megbeszélés időpontjának kitűzése előtt a közvetítő közreműködik a felkérésben nevesített többi fél bevonásának megkísérlésében.

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatását peres vagy nemperes bírósági eljárás felei kezdeményezhetik a közvetítési feladatokat ellátó bíróságon. Közvetítési feladatokat a törvényszékek látnak el. A bírósági közvetítői eljárásban a bíróság illetékességére vonatkozó szabályok nem alkalmazhatók. A kérelemben a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 75/A. §-ának megfelelő alkalmazásával, a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 23. §-a értelmében pontosan fel kell tüntetni a felek nevét vagy megnevezését, lakhelyét vagy székhelyét, tartózkodási helyét, a vita tárgyát, továbbá az alapügyben eljáró bíróság megnevezését és a folyamatban lévő peres vagy nemperes eljárás (alapügy) ügyiratszámát. A kérelemnek határozott nyilatkozatot kell tartalmaznia arra vonatkozóan, hogy a fél vagy felek a közöttük fennálló vitás ügy megoldását közvetítői eljárás keretében kívánják rendezni. A kérelemben a felek elérhetőségei között a felek telefonszámát és e-mail címét feltétlenül célszerű megadni a kapcsolatfelvétel egyszerűsítése érdekében. A kérelem lajstromozását követően a bíróság értesíti a feleket az ügyben eljáró közvetítő személyéről, ami általában úgy történik, hogy egy bírósági közvetítő keresi meg a feleket a kérelem hiányosságának pótlása, az egyoldalú kérelemhez való csatlakozás illetve az első közvetítői megbeszélésre történő meghívás érdekében.

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet az alapügy lajstromozását (bírósághoz érkezését) követően mindaddig elő lehet terjeszteni, amíg az alapügy jogerős határozattal le nem zárul, tehát elsőfokú és jogorvoslati eljárásban egyaránt. Az alapügyet a gyakorlat folyamatban lévőnek tekinti az alapügy szünetelése vagy felfüggesztése alatt is. A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet a peres vagy nemperes eljárás felei, vagyis a felperes(ek) vagy alperes(ek) terjeszthetik elő akár egyoldalúan, akár közösen. Tanú vagy beavatkozó közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet nem terjeszthet elő.

A bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet postai küldeményként, a törvényszék gyűjtőládájába helyezve, a Polgári Elsőfokú Kezelőirodán benyújtva, vagy a tárgyaláson jegyzőkönyvbe foglalva lehet előterjeszteni.

7. Hogyan zajlik a közvetítői eljárás és hogyan, mikor van vége?

A közvetítői ügy előkészítő szakaszra, ami a kapcsolatfelvételből, esetleg előkészítő beszélgetésből áll, a közvetítői ülések szakaszára, ami a "megszakítás nélküli időből", a megvitatásra szoruló tárgykörök meghatározásából, a tárgykörök megvitatásából (eszmecsere), a megállapodás kidolgozásából és a megállapodás megkötéséből áll, végül a lezárás szakaszára tagolható, melyet esetenként az utánkövetés zár.

A kapcsolatfelvételt követő első közvetítői megbeszélésen a felek tájékoztatása történik, majd a szakasz a felek közvetítésben való részvételét megerősítő vagy kizáró döntésével zárul. A felek tájékoztatása a közvetítés menetére, alapelveire, sajátosságaira, módszereire, esetleg előnyeire terjed ki. Valamennyi kérdés tisztázását követően a felek eldönthetik, hogy meg kívánják-e kezdeni a közvetítést, vagy abban mégsem kívánnak részt venni. Ha legalább két ellenérdekű fél részt kíván venni a közvetítésben, akkor e szándékukat közös nyilatkozatban kell megerősíteniük, mely nyilatkozattal megkezdődik a közvetítés érdemi szakasza. A közvetítés közvetítői ülések sorozatán történik. A bírósági közvetítői eljárás közös nyilatkozat aláírását megelőző szakaszát bírósági közvetítői ügyként, a közös nyilatkozat aláírását követő szakaszát pedig bírósági közvetítői eljárásként nevesíti a jogszabály. A bíróságtól független közvetítői eljárás a felek közvetítésben való részvételi szándékát megerősítő nyilatkozatával kezdődik.

az első közvetítői megbeszélésen a feleknek személyesen kell részt venniük, ellenkező esetben a közvetítés nem kezdődhet el. Ha bírósági közvetítői ügyben nem indul el a közvetítői eljárás, akkor a közvetítői ügy vagy a felek erre irányuló nyilatkozatával, vagy az ügy lajstromozását követő öt hónap elteltével automatikusan szűnik meg.

A közvetítés a közvetítői üléseken történik. A folyamat azzal kezdődik, hogy a közvetítő egymást követően meghallgatja a vitában érintett felek álláspontját a közvetítői eljárás tárgyát képező konfliktusról. A felek nyilatkozatainak megtételéhez „megszakítás nélküli időt” biztosít a közvetítő, ami azt jelenti, hogy egymás első nyilatkozatait a többi félnek megszakítás nélkül kell végig hallgatnia. Az első nyilatkozatok kifejtését követően célszerű azokat a vitaköröket meghatározni, melyekről a felek meg kívánnak állapodni. E vitakörök meghatározását követően ezek sorrendjében megindulhat a lényegében kötetlen párbeszéd a megoldás megtalálása érdekében. Az eszmecsere végén a közvetítői eljárás a felek megállapodásának megkötésével, megállapodásuk hiányában bármelyik félnek a közvetítő és a többi fél jelenlétében az eljárás befejezésére utaló nyilatkozatával, vagy a felek közös, az eljárás befejezésére utaló nyilatkozatával, mindezek hiányában pedig a felek részvételi szándékát megerősítő közös nyilatkozatának megtételétől számított négy hónap elteltével fejeződik be.

8. Van szükség (jogi) képviselőre a közvetítői eljárásban, mikor kell személyesen jelen lenni?

A közvetítői eljárásban a feleket nagykorú, cselekvőképes személy, vagy jogi képviselő (ügyvéd) képviselheti, azonban a feleknek az első közvetítői megbeszélésen és a megállapodás aláírásakor együttesen és személyesen jelen kell lenniük. Az első közvetítői megbeszélést követő üléseken a feleknek akkor kell személyesen részt vennie, ha személyes részvételükről eltérően nem állapodnak meg.

Ha a fél képviselőjének vagy támogatójának jelenléte ellen a másik fél tiltakozik, akkor a képviselt vagy támogatott félnek kell azt mérlegelnie, hogy a képviselő vagy támogató jelenléte a fontosabb számára, vagy a közvetítői eljárás lefolytatása. Az eljárásban nem az „tiltható meg”, hogy a félnek képviselője vagy támogatója legyen, hanem azt lehet mondani, hogy amennyiben a kifogásolt személy a közvetítői ülésen jelen van, úgy a másik fél nem kíván a közvetítésben részt venni.

Minden jogvita rendezését célzó eljárásban (ideértve a közvetítői és bírósági eljárásokat is) a jogi képviselők az ügyfelükkel kötött megbízási szerződés értelmében az ügyfél érdekeit képviselve, a szakmai szabályok szerint és kellő gondossággal kötelesek eljárni. E követelmények azt feltételezik, hogy a jogi képviselők felismerik azokat a helyzeteket, melyekben ügyfelüknek érdemes a közvetítésben részt venni, ezért az eljárásról adott tájékoztatással egyidejűleg javasolják ügyfeleiknek az eljárás igénybevételét. A tapasztalatok szerint azonban a jogi képviselők személyesen még akkor is ritkán vesznek részt a közvetítői eljárásban, amikor az alapügy egész folyamatában képviselik a vitában részes felek valamelyikét. A közvetítői eljárás (ideértve a bírósági közvetítői eljárást is) alapvetően nem a jogszabályi keretekről, hanem a felek konfliktusának rendezéséről szól, ezért a jogi képviselő részvételére elsősorban a felek nyugalmának és biztonság érzetének megteremtése érdekében lehet szükség.

A közvetítés általában nem jogi keretek között zajlik, a közvetítés elsősorban nem a jogi igazságról szól. Ebből következően a közvetítés folyamatának kezdetén a jogi képviselő rendszerint nem tud sokat segíteni a feleknek konfliktusuk múltbeli, érzelmi, illetve indulati hátterének megvitatásakor. Azokban az esetekben azonban, melyekben a felek tisztázták már konfliktusuk múltbeli, érzelmi, illetve indulati hátterét és megállapodásukhoz csak a jogi keretek tisztázása szükséges, vagy azon konfliktusok esetében, melyeknek nem múltbeli, érzelmi, illetve indulati háttere, hanem jogi alapjai vannak, a jogi képviselők részvétele hasznos lehet. Ezekben az esetekben van arra lehetőség, hogy a közvetítő a jogi képviselők részvételével folytassa a közvetítést, azonban ilyen esetekben is célszerű a feleknek elérhető közelségben lenniük annak érdekében, hogy az esedékessé váló döntések azonnali meghozatalával tovább lendíthessék az eljárást

9. Mi a közvetítő feladata és mit nem tehet a közvetítő?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 3. §-a szerint a közvetítőnek az a legfontosabb feladata, hogy a közvetítés során pártatlanul, lelkiismeretesen és legjobb tudása szerint működjön közre a felek közötti vitát lezáró megállapodás létrehozásában. A 35. § (2) bekezdése szerint a megállapodás írásba foglalása (megfogalmazása) is a közvetítő feladata.

A közvetítő feladatát akkor tudja a legjobban teljesíteni, ha a felek együttműködésével először azokat a témaköröket határozza meg, melyek megvitatása feltétlenül szükséges a vita rendezéséhez, majd a felek párbeszédét úgy irányítja a végső megoldást jelentő teljes körű megállapodás megkötése felé, hogy a felek kommunikációjának elmélyülésével párhuzamosan a felek maguk találják meg a köztük húzódó konfliktus lezárásához vezető részmegoldásokat.

A közvetítői eljárás közvetlen, oldott légkörű, de ebben a légkörben is tartózkodni kell a személyeskedő, tiszteletlen, illetve sértő kifejezések használatától. A közvetítőnek e kommunikációt veszélyeztető megnyilvánulásokat kezelnie kell, és kötelessége a helyzethez illő módon megkísérelni az ilyen megnyilvánulások megakadályozását.

A közvetítés során a közvetítő csak irányítja a felek kommunikációját, a vita rendezésére megoldást nem javasolhat. Ennek oka az, hogy ha a közvetítő tesz javaslatot a vita rendezésére, akkor – mivel a közvetítői eljárás légkörében a felek hajlamosak a valósnál pozitívabban értékelni viszonyukat, továbbá a közvetítő iránt érzett bizalom miatt olyan javasolt kompromisszumokat is megköthetnek, melyek a mindennapi életükben már terhesek lennének, - a közvetítő javaslatai alapján megkötött megállapodás a mindennapok valóságában nem biztos, hogy teljesedésbe fog menni.

A közvetítő nem minősítheti a felek álláspontját és megoldási javaslatait. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a beszélgetés során nem hangozhatnak el értékítéletek, de a vitában pártatlan közvetítő megnyilvánulásaival sem a feleket, sem sajátjukként megélt javaslataikat nem értékelheti egyik fél javára vagy hátrányára, legfeljebb közös céljuk érdekében mutathat rá a felek gondolatainak előnyeire, hibáira. Ha azonban a megállapodás felé haladva a közvetítő úgy érzi, hogy valamelyik fél kommunikációja nem a vita rendezését, hanem az eljárás elhúzódását vagy a vita fenntartását eredményezheti, akkor a fél ezen megnyilvánulásait legjobb tudása szerint át kell fordítania a vita rendezését célzó megnyilvánulásokká.

A közvetítés során a közvetítő gyakran fogalmazza át vagy foglalja össze a felek egymáshoz intézett gondolatait annak érdekében, hogy egy-egy félreértett gondolat vagy megnyilvánulás ne okozzon feszültséget a másik félben, ne eredményezze a vita elmélyülését vagy az eljárás indokolatlan elhúzódását. E technika alkalmazása – bár felesleges ismétlésnek tűnhet – nagyon sokszor ébreszti rá a feleket arra a tényre, hogy eddig nem egymással, hanem egymás mellett kommunikáltak, ténylegesen nem értették egymás gondolatait. E felfedezés hasznos lehet a megoldáshoz vezető úton.

A közvetítőnek ügyelnie kell a felek közti egyensúly fenntartására. Azokban a konfliktusokban, melyekben a felek között kommunikációs, érzelmi, anyagi, stb. alá-fölérendeltségi viszony érzékelhető, a közvetítőnek a semlegesség és pártatlanság elvét hangsúlyosan szem előtt tartva mégis törekednie kell az alárendelt, hátrányban lévő fél fokozottabb segítésére a felek közti egyensúly és az abból következő döntési szabadság megteremtése érdekében.

10. Mit és hogyan tegyenek, továbbá mit ne tegyenek a felek a közvetítői eljárásban?

A közvetítői eljárás érdemét jelentő beszélgetés menetét és tartalmát alapvetően a felek határozzák meg. A közvetítés azonban csak akkor hozhat megállapodás megkötésében megnyilvánuló eredményt, ha a felek - a közvetítő segítségével - felvázolják azokat a témaköröket, melyekben rendezni kívánják viszonyukat, majd e témakörökön végig haladva, témakörönként feloldják a köztük húzódó ellentéteket. Ez a módszer a gyakorlatban sokszor nem alkalmazható főleg olyan felek esetében, akik nem veszik tudomásul a közvetítő szakmai ismeretek által motivált moderátor szerepét, és csak saját álláspontjuk hangoztatását tekintik elfogadhatónak.

A konfliktus megoldásához minden vitában érintett fél részéről elkötelezettség szükséges a folyamat iránt, nyitottság szükséges a másik fél álláspontjával kapcsolatban, odafigyelés szükséges a másik fél álláspontjának megértéséhez, kreativitás szükséges a másik oldal álláspontjának saját érdekekhez igazításához, kompromisszum-készség szükséges a feloldhatatlannak látszó ellentétek áthidalásához, önmérséklet szükséges a másik fél kellemetlen megnyilvánulásainak visszavágás nélküli elengedéséhez, továbbá megfelelő érdekképviseleti képesség szükséges a túlzott alárendeltség elkerüléséhez.

Ha a közvetítés során a felek készségei és megnyilvánulásai a fentieknek megfelelnek, akkor a közvetítés gördülékenyen, hatékonyan fog menni. Ha a fentiek közül bármelyik hiányzik, akkor a közvetítő segít a felmerülő nehézségek áthidalásában. Ahhoz azonban, hogy a közvetítő segíthessen, a feleknek el kell fogadnia a közvetítő iránymutatását, segítő gondolatait, moderátor szerepét.

Minden közvetítésben résztvevő fél kénytelen tudomásul venni, hogy a közvetítő semleges és pártatlan, ami nem csak azt jelenti, hogy mindkét fél érdekében végzi tevékenységét, hanem azt is, hogy a közvetítő nem válik a felek vitájának részesévé. Emiatt a feleknek nem a közvetítőt kell meggyőzniük arról, hogy igazuk van, hanem egymást. Fontos, hogy a felek ne próbálják maguk oldalára állítani a közvetítőt, hiszen nem a közvetítő fogja megoldani konfliktusukat, hanem saját maguk, továbbá a közvetítői eljárás amúgy sem arról szól, hogy melyik félnek van igaza, hanem arról, hogy a felek meg tudják-e találni a mindegyikük számára elfogadható közös pontokat.

A felek számára elfogadható közös pontok megtalálása csak akkor sikerülhet, ha a felek őszintén tárják fel álláspontjukat és nem taktikázással próbálják saját javukra fordítani az eljárást. Elképzelhető ugyanis, hogy egyes tények, körülmények elhallgatásával, elferdítésével vagy látszat kompromisszumokkal a felek gyorsan eljuthatnak a számukra elfogadható megállapodás megkötéséig, azonban a megállapodás végrehajtásakor felszínre kerülő elhallgatott vagy valós körülmények, avagy átgondolatlan kompromisszumok úgyis a megállapodás megszegéséhez, vagyis a vita kiújulásához fognak vezetni. A közvetítésben tehát csak őszintén és tudatosan szabad a feleknek részt venni, a közvetítés folyamatában a taktikázásnak nincs helye.

11. Mit kell vinni a közvetítői megbeszélésre, illetve ülésekre?

A közvetítői eljárás közvetlen, a szóbeli kommunikációra épülő olyan eljárás, melynek fókuszában a felek párbeszéde áll, és nem a bizonyítás. A közvetítői megbeszélésre és a közvetítői ülésekre tehát alap esetben nem kell vinni semmit, nem kell vinni a jogvitában esetleg mellőzhetetlen bizonyítékokat; az állításokat a közvetítő előtt nem kell igazolni.

Ez természetesen nem jelenti azt, hogy a felek egymás meggyőzése érdekében nem használhatnak okirati vagy egyéb bizonyítékokat, vagy ne kérhetnék tanúk, szakértő bevonását. Bizonyításra azonban a közvetítői eljárások többségében azért nincs szükség, mert a felek között többnyire nem a vitájuk alapját képező körülmények léte vagy hiánya vitatott, hanem a minden fél előtt ismert tények, események vagy körülmények értékelése. A tények, események vagy körülmények értékelése pedig gyakran nem bizonyítási, hanem belátási kérdés főleg az olyan vitákban, melyek nem objektív szempontok alapján dönthetők el (például a házassági, gyermekekkel kapcsolatos, családi viták esetében).

Azokban a közvetítői eljárásokban, melyekben a tényeknek nagyobb jelentősége van a felek értékítéleténél (például gazdasági, tartozást érintő, vagyonközösségről szóló, stb.) vitákban természetesen a bizonyítékoknak is nagyobb szerepe lehet egymás meggyőzésében, de ezekben a közvetítői eljárásokban sem a közvetítőt kell a feleknek meggyőzniük, hanem egymást

12. Milyen elfoglaltsággal jár és meddig tart a közvetítői eljárás?

A közvetítői eljárás elsősorban a felek akarata szerint alakul. Az első közvetítői megbeszélésen a tájékoztatás a felek közvetítés terén meglévő ismereteinek mértékétől függően 10-30 percet vesz igénybe, majd a közvetítés megkezdése iránti közös kérelem aláírását követően az azonnal megkezdett első közvetítői ülés további 2-3 órát. Egy közvetítői ülés alkalmanként 2-3 órás, hiszen ennél hosszabb ideig a vitában koncentrálva aktívan részt venni mind fizikailag, mind pszichikailag rendkívül megterhelő, viszont az ennél rövidebb üléseken a felek rendszerint nem tudják kifejteni az egyes vitapontokhoz kapcsolódó álláspontjaikat, érveiket.

A közvetítői ülések száma szintén elsősorban a feleken múlik, azonban ha a közvetítő érzi úgy, hogy a felek kommunikációja egy ponton túl már nem tud a megoldás felé tovább fejlődni, a közvetítő is jelezheti, hogy a közvetítés folytatásának nem látja értelmét. Egy közvetítői eljárásban rendszerint 3-4 közvetítői ülésnél több tartására nem szokott sor kerülni akár a megállapodás megkötése, akár a vita megrekedése miatt. Az álláspontok kialakulásához azonban általában egynél több, leggyakrabban 2-3 közvetítői ülésre van szükség.

Az eljárás hosszát a tárgyát képező konfliktus mélysége és a felek vitájának stádiuma is befolyásolja. A bíróságtól független közvetítői eljárások lefolytatására általában motiváltabb felek között, konfliktusuk olyan szakaszában kerül sor, melyben akár 1 közvetítői ülésen is el lehet jutni a megállapodás megkötéséig. A bírósági közvetítői eljárások lefolytatására ezzel szemben rendszerint a konfliktus olyan szakaszában kerül sor, melyben a felek vitája már elmélyült, a keresetlevél és az érdemi védekezés "állóháborút" alakított ki a felek között és a vita egymás "megsemmisítését" célozza. Az e szakaszban, ilyen előzmények után lefolytatott közvetítői eljárások rendszerint hosszabbak; nehezebb a felek kommunikációját konstruktív irányba terelni.

13. Mi a célja és az eredménye a közvetítői eljárásnak?

A közvetítői eljárás célja a felek konfliktusának jövőorientált rendezése, kapcsolatuk konszolidálása, kézzelfogható eredménye pedig a konfliktus rendezését célzó teljeskörű megállapodás megkötése.

A közvetítői eljárásban kötött, teljes körű megállapodás a felek vitáját rendszerint tartósan rendezi és a felek viszonyát konszolidálja. A megállapodás megkötése a közvetítői eljárás legjobb eredménye, ami az igényérvényesítés állami útját elkerülhetővé, avagy a már folyamatban lévő hatósági vagy bírósági eljárásokat a hatóság vagy a bíróság döntése nélkül, azonnal befejezhetővé teszi.

Azokban a közvetítői eljárásokban, melyekben a felek konfliktusát nem sikerül teljes körűen feloldani, az eljárás végére rendszerint kialakul és megszilárdul a felek vitát érintő azon végső álláspontja, melyről már nem tudnak a megoldás érdekében elmozdulni. A közvetítői eljárás ezen eredménye is hasznos lehet, hiszen a vitában képviselt (jogi) álláspontok megszilárdulása mellett, a bírósági eljárás rendszerint már csak ezen álláspontok kifejtésével, hosszadalmas érvelések és bizonyítás nélkül folytatódhat. Ekkor a bíróságnak már csak döntését kell meghoznia.

A közvetítői eljárás legcsekélyebb jelentőségű, de még mindig eredménynek tekinthető következménye lehet, hogy a felek legalább felveszik egymással a kapcsolatot. Elsősorban a bírósági közvetítői eljárásokban a felek gyakran úgy találkoznak, hogy addig hosszú ideje nem kommunikáltak egymással. A kapcsolatfelvétel rendszerint heves érzelmi, indulati megnyilvánulásokat generál, mely megnyilvánulások a konfliktus szakaszától függően sokszor nem kezelhetők. Ezekben az esetekben a közvetítés módszerei gyakran hatástalanok, a felek mindössze "ventillálnak" az eljárásban, és sem egymásra, sem a közvetítőre nem figyelnek. Ezen eljárások érdemi eredményt nem hoznak, de az elhallgatott gondolatok egymás fejéhez vágása, a "ventillálás", a kapcsolatfelvétel is lehet olyan első lépés, mely egy másik, érdemi közvetítői eljárásnak, vagy egy nyugodtabb, hatékonyabb bírósági eljárásnak alapja lehet.

Természetesen az is előfordul, hogy a közvetítői eljárásnak semmi hatása nincs a felekre, azonban ennek a ritka esetnek a hátterében rendszerint az áll, hogy a felek valamelyikében egyáltalán nincs meg a szándék a jogvita alternatív eljárásban történő békés rendezésére. Ezekben az esetekben a közvetítés értelmetlen, eredménye pedig nincs.

14. Milyen kötőereje van a felek közvetítői eljárásban kötött megállapodásának?

A közvetítői eljárásban létrejött, a felek vitáját akár részben, akár teljes körűen rendező megállapodás a felek polgári jogi „szerződése”, melynek állami segítséggel történő közvetlen kikényszerítése annak ellenére nem lehetséges, hogy a megállapodás tartalma a felekre nézve kötelező.  A megállapodás megszegése esetén a sérelmet szenvedő fél az általános szabályok szerint kérheti az Állam segítségét a szerződésszegéssel sértett jogának érvényesítéséhez. A közvetítői eljárásban kötött megállapodás állami segítséggel történő kikényszerítésére azonban rendszerint azért nincs szükség, mert azt a felek szabad akaratukból, belső meggyőződésből és saját érdekükben kötik, így azt önként végrehajtják.

Lehetőség van azonban arra, (és ezt a kötelező közvetítői eljárásban a feleknek szankció terhével meg is kell tenniük), hogy a felek megállapodásukat „bevigyék” az alapügy tárgyalására és annak egyezségként történő jegyzőkönyvbe foglalását követően bírói jóváhagyását kérjék. Ha a bíróság a felek megállapodását egyezségként jegyzőkönyvbe foglalja, majd végzésével jóváhagyja, akkor a megállapodás jóváhagyott tartalma a bírói ítélettel azonos hatályúvá, állami segítséggel közvetlenül kikényszeríthetővé válik. Erre a kötelező közvetítés esetén túl általában akkor van szükség, ha a felek vitájának eredménye közhitelű nyilvántartásba (például az ingatlan-nyilvántartásba) is be kell, hogy kerüljön, vagy a felek között létrejött megállapodás tartós viszonyt rendez, melynek stabilitását az állami kikényszeríthetőség nagyobb erővel képes garantálni (például a szülői felügyeleti jogok rendezése, kapcsolattartás rendjének szabályozása, gyermektartásdíj meghatározása esetén).

A közvetítői eljárásban kötött megállapodásnak nem csak jogi tartalma lehet, a bíróság azonban csak az előtte folyamatban lévő eljárás tárgyához kapcsolódó, jogszabályoknak megfelelő és végrehajtható egyezséget hagyhatja jóvá végzésével. Azokban az esetekben, melyekben a felek megállapodásának egyaránt van jogilag értékelhető és egyezségként jóvá nem hagyható része, a feleknek és a bíróságnak kell a megállapodás elemeit vizsgálva meghatároznia a megállapodás egyezségként jegyzőkönyvbe foglalható és jóváhagyható, valamint az alapügy döntési kompetenciáján kívül eső részeit. Szélsőséges esetben elképzelhető, hogy a bíróság megállapodás egyik elemét sem hagyja jóvá. Az a körülmény, hogy a megállapodás nem, vagy nem teljes terjedelmében hagyható jóvá egyezségként sem a megállapodást írásba foglaló közvetítőt, sem a feleket nem minősíti. A megállapodás a felek sajátja és értelemszerűen rögzíthet olyan állami segítséggel közvetlenül nem kikényszeríthető vagy akár egyáltalán nem kikényszeríthető elemeket, feltételeket, melyek a felek számára rendkívül fontosak, azonban jogilag nem értékelhetők.

15. Miért jobb a közvetítői eljárás a bírósági eljárásnál?

A bírósági eljárás jogi eljárás, melynek menete, továbbá a felek szerepe, valamint jogai és kötelezettségei szigorú szabályok közé vannak szorítva. Ezzel szemben a közvetítői eljárás nem jogi eljárás, légköre oldott, alapvető szabályain túl menetét a felek közösen határozzák meg. A merev, idegen jogi környezettől mentes légkörben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárást a bíró irányítja, a felek a törvényben és a bíró által meghatározott sorrendben tehetnek nyilatkozatokat, nyilatkozataik tartalma pedig csak a tárgyhoz kötött lehet. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a beszélgetést a felek irányítják, a közvetítő pedig a tisztesség, egyensúly, célorientáltság, stb. követelményének megtartása érdekében moderálja azt. A közvetítői eljárásban a beszélgetés kötetlen. A kötetlen párbeszédben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárásban a felek a bíró utasításai szerint kötelesek nyilatkozatokat tenni és viselkedni, vagyis a bírósági eljárás felei a bíróságnak alárendelt pozícióban vannak, egymással pedig az ellentétes célra (saját pernyertesség) tekintettel ellentétes oldalon állnak. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a felek maguk határozhatják meg az eljárás menetét, egymás jogait, a résztvevők körét, stb., vagyis a közvetítői eljárásban a közös célra (a megállapodás megkötése) tekintettel a felek egyenlőek, a közvetítő pedig csak előre mozdítja, „mederben tartja” az eljárást. A közvetítői eljárásban Az egyenrangú felek közti párbeszédben a felek rendszerint komfortosabban érzik magukat, így könnyebben tudnak egymással kommunikálni.

A bírósági eljárásban két tárgyalás között akár 3-4 hónap, az ügydöntő határozat meghozatala és kézbesítése között akár 30 nap is eltelhet, majd a jogorvoslati eljárás is tovább növelheti az amúgy is gyakran elhúzódó perek időtartamát. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban az első közvetítői megbeszélés már az eljárás lefolytatása iránti kérelem kézhezvételét követő 1-2 héten belül is megtartható, az ülések között pedig általában 1-2 hétnél több idő csak a felek kérésére telik el amellett, hogy a közvetítői eljárásban nincs és nincs is szükség jogorvoslati eljárásra. A rövidebb időtartamú eljárás többnyire olcsóbb és kíméletesebb.

A bírósági eljárásban a bíróságnak a kereseti kérelemről a felek nyilatkozatainak korlátai között kötelessége döntést hoznia, és a bíróság döntése állami segítséggel kikényszeríthető, tehát a felekre kényszerített döntés. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a felek szabad akaratukból kötnek, vagy nem kötnek megállapodást, a felek megállapodása nem rájuk kényszerített döntés, hanem belső meggyőződésük megnyilvánulása. Ebből következően a bíróság döntését a pervesztes fél ritkán hajtja végre önként, ezért a végrehajtási eljárás tovább növeli az eljárás hosszát és költségeit. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban létrejött megállapodást a felek további eljárás nélkül, önként tartják be. A felek saját döntéseikkel könnyebben azonosulnak, mint a rájuk kényszerített döntésekkel.

Az ítélettel lezárt bírósági eljárásban a tárgyalás berekesztésekor a felek álláspontja mindenképpen különbözik, (ellenkező esetben a per nem ügydöntő határozattal fejeződne be,) ezért a bíróság ítélete valamelyik fél számára mindig rossz. A bírósági eljárásban az egyik fél valamilyen arányban mindig nyer, a másik pedig mindig veszít. Ezzel szemben a megállapodással lezárt közvetítői eljárásban az eljárás befejezésekor a felek álláspontja mindenképpen egyezik, (ellenkező esetben nem kötnének megállapodást,) ezért a közvetítői eljárásban a megállapodás mindegyik félnek jó. A közvetítői eljárásban mindegyik fél csak nyerhet. Ha a közvetítői eljárás mégsem megállapodással zárul, a felek akkor sem kerülnek rosszabb pozícióba, mint az eljárás megindításakor, hiszen a közvetítői eljárás megállapodás nélküli lezárása nem akadálya annak, hogy a felek jogvitájukat bírósági eljárásban rendezzék vagy a már megindult bírósági eljárást folytassák. A felek konszenzusa mindig tartósabban rendezi a felek viszonyát, mint a nézetkülönbségek feloldása nélkül rájuk kényszerített döntés.

A bírósági eljárásban a bíróság mindig a felek nyilatkozatainak keretei között, a (vita esetén bizonyított) tényállásra alapítva, kizárólag a jogszabályoknak alárendelten hozhat döntést. E kötelezően betartandó keretek gyakran korlátozzák a bíróságot a vita alapjainak rendezésében, a bíróság ugyanis csak a jogvitát tudja elbírálni, a jogvita szempontjából értékelhetetlen háttér konfliktusokat azonban nem. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban a felek bármiről megállapodhatnak, ami jogilag nem tiltott, vagyis akár olyan megállapodást is köthetnek, amely bírósági ítéletként végrehajthatatlan, azonban önként betartható. A jogi keretek korlátain kívül, az érzelmi és méltányossági szempontokat is mérlegelő megállapodás lényegesen nagyobb hatékonysággal szolgálja a konfliktusok rendezését, a merev, kizárólag jogszabályoknak alárendelt döntéseknél.

A bírósági eljárások többsége jogszabályban meghatározott mértékű illeték ellenében vehető igénybe, mely költséget a jogi képviselet és a bizonyítási eljárás (tanúk költségtérítése, szakértői díj, stb.) növelhet. Ezzel szemben a bírósági közvetítői eljárás illeték és költségtérítés mentes, a nem bírósági közvetítői eljárásban a közvetítő díja pedig megállapodás tárgya. A közvetítői eljárásban rendszerint nincs szükség bizonyításra és jogi képviseletre, továbbá az eljárás gyorsabb, így a közvetítői eljárás olcsóbb a bírósági eljárásnál. A gyorsabb és olcsóbb eljárás mindig a felek érdekét szolgálja.

16. Ki és hogyan ismerheti meg a közvetítői eljárás anyagát, iratait, mennyire „titkos” az eljárás?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 26. §-a értelmében a közvetítőt - ha törvény másként nem rendelkezik - titoktartási kötelezettség terheli minden olyan tényt és adatot illetően, amelyről a közvetítői tevékenységével összefüggésben szerzett tudomást. E titoktartási kötelezettség a közvetítőt közvetítői tevékenységének megszűnését követően is terheli. A polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 290. § (1) bekezdésének e) pontja értelmében a jogvitával érintett ügyben lefolytatott közvetítői eljárásban eljárt közvetítő a perben a tanúvallomást megtagadhatja.

A bírósági eljárások többsége nyilvános, de a zárt tárgyaláson hozott ügydöntő határozatot akkor is nyilvánosan kell kihirdetni, ha amúgy az eljárásban a hallgatóság nem lehetett jelen. Ezzel szemben a közvetítői eljárásban az üléseken csak olyan személyek lehetnek jelen, akiknek jelenléte ellen egyik fél sem tiltakozott. A közvetítői eljárás tehát zárt eljárás, melyben a közvetítőt és megállapodásuktól függően a feleket is titoktartási kötelezettség terheli.

A közvetítői eljárás zártsága ideális környezetet biztosít a felek számára ahhoz, hogy bizalmas érzelmi vagy üzleti viszonyaikat őszintén tárják fel és vitassák meg egymással. A közvetítői eljárás őszinteségét a titoktartási kötelezettség és az eljárás zártsága mellett az a szabály is biztosítja, hogy – ha a felek másként nem állapodtak meg, - a közvetítői eljárás alatt folyamatban lévő vagy annak befejezését követően indult bírósági eljárásban a felek nem hivatkozhatnak a másik fél által, a vita lehetséges megoldásával összefüggésben kifejtett álláspontjára, javaslataira, és a másik félnek a közvetítői eljárásban tett elismerő, joglemondó nyilatkozatára.

A közvetítői eljárásban keletkezett iratokat a közvetítő őrzi. A felek számára az iratbetekintést a közvetítő biztosítja, továbbá a felek (és csak a felek) a közvetítőtől kérhetnek iratmásolatot és felvilágosítást az ügyről. E szabályok a bírósági közvetítői eljárásokra is érvényesek, vagyis a bírósági közvetítői ügy iratait a többi bírósági irattól elkülönítve a bírósági közvetítő kezeli és az iratokról is csak ő adhat a feleknek másolatot.

17. Ki lehet és ki nem lehet közvetítő; hol lehet közvetítőt találni?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 4. és 5. §-a szerint a közvetítői tevékenység folytatását az igazságügyért felelős miniszter - annak a természetes személynek engedélyezheti, aki felsőfokú végzettséggel és a végzettség megszerzésétől számított, végzettségének megfelelő legalább ötéves igazolt szakmai gyakorlattal rendelkezik, igazolja jogszabályban meghatározott közvetítői szakmai képzés elvégzését, büntetlen előéletű, és nem áll a közvetítői tevékenység folytatását kizáró foglalkozástól eltiltás hatálya alatt, továbbá nincs vele szemben jogszabályban meghatározott egyéb kizáró ok sem. A közvetítői tevékenység végzését az igazságügyért felelős miniszter a közvetítői névjegyzékbe történő felvétellel engedélyezi. Nem vehető fel a közvetítői névjegyzékbe az a természetes személy, aki cselekvőképességet érintő gondnokság vagy támogatott döntéshozatal hatálya alatt áll. A közvetítői névjegyzékbe kérelmére azt a jogi személyt is fel kell venni, amelynek létesítő okiratában a közvetítői tevékenység feltüntetésre került, és van közvetítői tevékenység folytatására feljogosított olyan tagja vagy alkalmazottja, akinek a közvetítői tevékenysége nem szünetel.

A közvetítői névjegyzéket az Igazságügyi Minisztérium (https://inyr.im.gov.hu/) honlapján lehet megtekinteni.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38/A. §-a szerint bírósági közvetítő az a bírósági titkár, bíró és rendelkezési állományba helyezett bíró lehet, aki rendelkezik a tevékenység végzéséhez szükséges szakmai képzettséggel és az Országos Bírósági Hivatal elnöke bírósági közvetítővé jelölte ki.

Az országban kijelölt bírósági közvetítők névjegyzéke a bíróságok központi honlapján (https://birosag.hu/szemely/birosagi-kozvetito/ ) érhető el.

18. Milyen összeférhetetlenségi szabályokat kell alkalmazni a közvetítőkkel szemben?

A bíróságtól független közvetítő a felkérést összeférhetetlenség esetén köteles visszautasítani, egyéb akadályoztatása esetén pedig visszautasíthatja. Bírósági közvetítő a közvetítői ügyet összeférhetetlenség esetén köteles átosztásra bemutatni, egyébként az ügyet a szignálási rendre vagy leterheltségére (akadályoztatására) figyelemmel átosztásra bemutathatja. A bírósághoz érkezett bírósági közvetítői eljárás lefolytatása iránti kérelmet a bíróság nem utasíthatja vissza.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 25. §-a szerint a bíróságtól független közvetítő nem járhat el, ha valamelyik felet képviseli vagy valamelyik fél támogatója, a felek bármelyikének hozzátartozója, az őt foglalkoztató jogi személynek valamelyik féllel való viszonyában többségi befolyás áll fenn, a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban áll, avagy az ügyben egyébként érdekelt vagy elfogult.

A bíróságtól független közvetítő köteles a feleket tájékoztatni arról a tényről, ha a felek bármelyikét a felkérést megelőző öt éven belül képviselte, vagy ha a felek bármelyikével munkaviszonyban, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyban, továbbá tagsági viszonyban állt a felkérést megelőző öt éven belül. Ha a felek a tájékoztatás alapján másként nem állapodnak meg, az ügyben a bíróságtól független közvetítő nem járhat el. A felek ellenkező megállapodása hiányában aki közvetítőként, a felek képviselőjeként vagy szakértőként részt vett a közvetítői eljárásban, továbbá tevékenységét szüneteltető közvetítő, abban a jogvitában, amely a közvetítői eljárás tárgya volt, vagy az annak alapjául szolgáló vagy az azzal összefüggő szerződésből, egyéb jogviszonyból keletkezett, nem járhat el választott bíróként, valamelyik fél képviselőjeként, vagy szakértőként.

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38/B. §-a szerint a bírósági közvetítőkre a bíróságtól független közvetítőkre vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat a bírák kizárására vonatkozó (összeférhetetlenségi) szabályokkal együtt kell alkalmazni. _Ezen összeférhetetlenségi okokon túl a közvetítői eljárás során, mint közvetítő nem járhat el az ugyanazon közvetítői eljárással érintett peres vagy nemperes bírósági eljárásban eljáró bíró, továbbá az ugyanazon közvetítői eljárással érintett peres vagy nemperes bírósági eljárásban, mint bíró nem vehet részt a közvetítői eljárást lefolytató bírósági közvetítő

19. Milyen költségei vannak a közvetítői eljárásnak?

Ha a felek bíróságtól független közvetítői eljárást kezdeményeznek, akkor az eljárás díjáról az általuk felkért közvetítővel kell megállapodniuk. A közvetítői eljárás díja ilyen esetben szabad megállapodás tárgya. A közvetítő jogosult az eljárással összefüggésben felmerült és igazolt költségeinek előlegezését és megtérítését követelni. A bíróságtól független közvetítői eljárásban a feleknek kell megállapodniuk a díjak és költségek viselésének rendjéről valamint arról is, hogy az eljárás megszűnésekor vagy az eljárástól való elálláskor a felmerült költségeket ki és milyen arányban viselje. A felek megállapodásának hiányában az eljárással felmerülő költségeiket a felek maguk viselik.

Ezzel szemben a bírósági közvetítői eljárásnak illetéke nincs és a bírósági közvetítőnek sincs díja. A bírósági közvetítői eljárásban az esetlegesen felmerülő költségeket a felek vagy maguk viselik (például saját (jogi) képviselőjük díját) vagy egyenlő mértékben viselik.

Ha a felek kötelezésre bíróságtól független közvetítőnél kezdeményeznek kötelező közvetítői eljárást, akkor a közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 38/D. §-a értelmében az első közvetítői megbeszélés közvetítőt megillető díja nem haladhatja meg a jogi segítőre vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj egyszeri összegének és a megjelent felek számának szorzatát. Ezt követően a közvetítői eljárás díjaként a közvetítő óradíjat állapíthat meg, melynek összege nem haladhatja meg a jogi segítőre vonatkozó, a központi költségvetésről szóló törvényben megállapított óradíj és a felek számának szorzatát.

20. Milyen illeték kedvezménnyel jár a közvetítői eljárás igénybevétele?

Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 58. §-a értelmében a peres eljárás illetéke az amúgy fizetendő illeték 10%-a, ha a felek a perfelvételt lezáró végzés meghozataláig - közigazgatási perben legkésőbb az első tárgyalásig, tárgyaláson kívüli elbírálás esetén az ítélet meghozatala előtt -egyezséget kötnek, vagy kérik a per megszűntetését.

A peres eljárás illetéke az amúgy fizetendő illeték 30%-a, ha a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát - közigazgatási perben az első tárgyalást - követően az eljárás szüneteléssel vagy a felperes keresetétől való elállása folytán szűnik meg, illetve az eljárás megszüntetését a felek közösen kérik.

Az illeték az amúgy fizetendő illeték 50%-a, ha a felek a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát - közigazgatási perben az első tárgyalást - követően kötnek egyezséget. Ha a felek a perfelvételt lezáró végzés meghozatalát - közigazgatási perben az első tárgyalást követően közvetítői eljárásban vettek részt, majd egyezséget kötnek és azt a bíróság jóváhagyja, az egyébként fizetendő peres eljárás illetékek 50%-ának a közvetítő általános forgalmi adóval növelt díjával, de legfeljebb 50 000 forinttal csökkentett összegét kell megfizetni, ha a közvetítői eljárást törvény nem zárta ki. A fizetendő illeték mértéke ekkor sem lehet kevesebb a peres eljárás illetékének 30%-ánál.

Ha a felek a polgári eljárást megelőzően vettek részt közvetítői eljárásban, a polgári eljárás illetékének a közvetítő általános forgalmi adóval növelt - az illetékfizetésre kötelezett fél által viselt - díjával, de legfeljebb 50.000,- forinttal csökkentett összegét, de legalább az egyébként fizetendő illeték 50%-át kell megfizetni. Az illetékkedvezmény nem vehető igénybe, ha a közvetítői eljárást törvény kizárta, vagy ha a közvetítői eljárásban létrejött megállapodás ellenére a megállapodással rendezett jogvita tárgyában a felek bármelyike bírósághoz fordul, kivéve, ha a per tárgya kizárólag a megállapodásban foglaltak érvényesítése.

21. Milyen esetekben tilos vagy nem célszerű közvetítői eljárást igénybe venni?

A közvetítői tevékenységről szóló 2002. évi LV. törvény 1. §-a értelmében tilos közvetítői eljárást lefolytatni a gondnoksági perekben, a származási perekben, a szülői felügyelet gyakorlásának rendezése iránt indított per kivételével a szülői felügyelettel kapcsolatos perekben, az örökbefogadás felbontása iránti perekben, a közösséghez tartozással összefüggő személyiségi jog érvényesítése iránti per kivételével az egyes személyiségi jogok érvényesítése iránt indított perekben, a jegyző birtokvédelmi ügyben hozott határozatának megváltoztatása iránt indított perekben, valamint a végrehajtási perekben. A házassági perekben a járulékos kérdéseket érintő közvetítői eljárásnak van helye, azonban a bíróság döntése szükséges a házasság érvénytelenségének, továbbá érvényességének, létezésének vagy nemlétezésének megállapításához és a házasság felbontásához. A bejegyzett élettársi kapcsolat közjegyző általi megszüntetése alá tartozó ügyekben a közjegyző döntése szükséges a bejegyzett élettársi kapcsolat megszüntetéséhez.

A felek érzelmeivel, indulataival átitatott közvetítői eljárások többségében van valamilyen szintű egyensúlytalanság a felek viszonyában, ami alkalmanként fizikai vagy verbális erőszakon is alapulhat. Az érzelmi, indulati alapú konfliktusokkal foglalkozó közvetítés során gyakran derül ki, hogy valamelyik fél áldozat, a másik pedig nárcisztikus. Bár a szakma iránymutatásai az erőszakos előzményű, a felek közti egyensúly hiányával jellemezhető, valamint a pszichés- és személyiségzavarral érintett konfliktusokban a közvetítést nem javasolják, az eljárások többsége ennek ellenére meg tud indulni és esetenként valamilyen eredményt is hoz. Tény azonban, hogy a közvetítői eljárás nem pszichológiai-, illetve párterápia, a közvetítő pszichés-, illetve személyiségzavar kezeléséhez szükséges kompetenciával a közvetítői eljárásban akkor sem rendelkezik, ha egyébként van e helyzetek kezeléséhez szükséges képesítése, illetve tapasztalata.

A büntetőeljárásban, oktatásban, államigazgatásban és egészségügyben igénybe vehető közvetítésre külön szabályok irányadók.